Vidámparkos beszámolónkat egy kis szakmai helyzetjelentéssel szakítjuk meg. Már régen érik bennem, hogy írnom kéne kicsit komolyabban, nemcsak képes beszámolókat produkálni. Főleg a munkahelyen mozgolódom mostanában, már régen írtam mi a helyzet ez ügyben, gondoltam itt az ideje.
Ugye a gazdaság nem pörög annyira mostanában, az AI meg a befektetések jelentős részét elveszi, így a gyógyszeripar se szárnyal, főleg a rizikósabb korai kutatásokban sok a leépítés, bezárás. A munkaerőnek kevesebb lehetősége van mozdulni, meglehetős frusztaciót okozva sokaknak, ezt egyértelműen lehet érezni a csapatomban is, sok a belefásult / szarkasztikus arc. Pedig a cégnek alapjába véve nem megy rosszul, bár attól függ melyik részleget és csoportot nézzük...
Mindenestre másfél éve van egy nagyfőnök, aki kizárólag az amerikai részlegekre és a termelésre fókuszál, ami a mi részlegünknek, és főleg az én csapatomnak, ahol sok a korai kutatómunka, nem kedvez. Mindehhez hozzá jön még az is, hogy mostani főnökömmel nagyon nem jövünk ki. Míg eleinte rendszeresen összezörrentünk, ma már leginkább aktívan kerüljük egymást, ami bizonyos szempontból kényelmes, más szempontból viszont nem annyira szerencsés. Főleg azután éles váltás ez, hogy korábbi három főnökömmel nagyon jól megértettük egymást és rengeteg támogatást kaptam tőlük.
Egy szó mint száz, elkezdtem nézelődni. Tizenegy éve dolgozom ugyanott, nekem is sokat adott a cég, és én is sokat adtam neki, de most már ideje továbblépni. Ez persze azért nem olyan könnyű, és kénytelen vagyok elismerni, hogy nem fogom menni aktív 'networking' nélkül. Aztán nyáron jött egy lehetőség, hogy részt vegyek egy olyan programban, ahol tanácsadó testületi tagként próbálhatom ki magam (ezt a kifejezést magyarul még nem is hallottam). A Connectd program startupokat és tanácsadókat höz össze, van benne tanfolyam, mentorálás és legalább egy tanacsadói munka. Én fizetek azért, hogy aztán ingyen dolgozhassak, gondoltam ez egy kihagyhatatlanul jó üzlet 😉
A viccet félretéve, bízom benne, hogy lesz belőle valami, ha már egyszer beteszem a lábam az ajtón, újabb lehetőségek nyílnak ki. Jelenleg élvezem, hogy újat tanulok, már szemszögből kell nézni dolgokat, és új emberekkel beszélhetek.
És ha már így beindultam, még egy társasághoz csatlakoztam, a 93% Club-hoz. Róluk egyik kedvenc podcast-emben halottam, céljuk, hogy az állami iskolában tanultakat támogassák, segítsenek nekik elhelyezkedni, amennyire lehet kiegyenlítsék a lehetőségeket a magániskolákban tanulókkal szemben. Ahogy öregszem, szocialista énem egyre inkább előtör, a magániskolákkal, és hogy a gazdagok megveszik a gyerekeiknek a jobb jövőt, sose értettem egyett, és most úgy érzem, ha kicsit is, valami aprósággal hozzájárulhatok az esélyek kiegyenlítéséhez. Itt majd mentorálni fogok egy pályakezdőt és tanácsokkal segítem azokat, akik a területemen belül próbálnak elhelyezkedni.
Szóval ilyen dolgok vannak mostanában, elég fluid minden, meglátjuk miből mi sül ki.
