Innen szép nyerni!

Tudományos kísérlet következik:
Kérdés: Transzformálható-e az 1A ábrán látható test az 1B ábrán látható testbe?
Hipotézis: Kemény munkával igen
Anyagok és módszerek: Napi egy óra testedzés (lásd alább)
Eredmények és konklúzió: Erre még kicsit várni kell...

Szóval, bár a terhesség alatt egész jól tartottam magam, és igyekeztem végig aktív maradni, azért a szignifikáns mértékű testi leépülést én se kerülhettem el. Nade, innen szép nyerni!

Az egy hónapos orvosi ellenőrzés alkalmával a doki megadta az engedélyt az edzésre, a szavaival élve most már akár kocsikat is emelgethetek, ha éppen ahhoz van kedvem. Nagy lendülettel bele is vetettem magam, még a terhesség alatt találtam ki az edzéstervet. Kardiónak futás és Insanity tréning (ami állítólag a legnehezebb fitnesz DVD ever), de mivel ha kigyúrt srácok üvöltenek rám a tévéből, az engem nem motivál, csak idegesít, ezért kigyűjtöttem a feladatokat, és a parkban ugrálok össze-vissza.

Az a jó Berkeley-ben, hogy itt nem nézik hülyének az embert, akármilyen baromságot művel nyilvánosan (különben is, a tai chi-seknél még így se vagyok idétlenebb). Erősítésnek meg Pilates-szel nyomulok. Mindehhez stílusosan Kelly Clarkson "Ami nem öl meg, az megerősít" című számát hallgatom.

Azt kell hogy mondjam, hogy eddig egész jól megy, már szinte el is felejtettem, hogy milyen jó érzés izzadni (mármint nem tévé nézés közben, mert a hormonjaid megzakkantak, hanem fizikai kifáradástól). Pedig eléggé ráparáztam, hogy hogyan fogok én valaha is felépülni, és ismét meg kellett hogy állapítsam, hogy a kismamák elképesztő mennyiségű hülyeséget bírnak összehordani a neten. Például, hogy császár után két évig (!) nem lehet egyetlen felülést sem csinálni, de hálistennek erre igen jó ellenpélda vagyok.

Persze az sem ártana, ha emelett a kalóriabevitelre is odafigyelnék, de teljesen mazochista azért én sem vagyok, a saláta meg csak saláta, és hát őszintén valljuk be, nem vetekszik se a habos sütivel se a rántott hússal. Szóval kajaügyileg nem szivatom magam, de azért igyekszem egészségesen táplálkozni, változatosan és sok zöldséggel. 

És végül, de nem utolsósorban nagy köszönet illeti anyukámat, aki nélkül persze esélytelen lenne az edzésre időt szakítani. De sajnos ez a jó világ már csak egy hétig tart, aztán sajnos vissza a melóba, hogy azután hogy lesz időm bármit is mozogni, még rejtély számomra. Yikes!

Diablo trail 50k

Mivel éppen egy éve nem teljesítménytúráztam, és különben is, pont 14 évvel ezelőtt indultam életem első 50 km-es túráján, eldöntöttem, hogy keresek valami hasonlót a közelben. Ugyan nem találtam meg a "teljesítménytúra" angol megfelelőjét, viszont felfedeztem, hogy az itteni ultraterepfutó versenyek tulajdonképpen felfoghatók olyan teljesítménytúrának, ahol a szintidő kicsit keményebbre van véve (kb 5 km/h).

Választásom a szomszéd kisvárosból, Walnutcreek-ből induló túrára esett, ami a környék egyik legmagasabb hegyét, a Mount Diablo-t járja körül. Ugyan a 1200 m magas csúcsra nem kellett felmászni, azért valahogy össze tudtak hozni a szervezők 2200 m szintemelkedést, ami elég dícséretes egy 50-es túrán. Nem körtúra volt, a kb 100 indulót a szervezők buszokkal szállították a célból a rajtba.

Készülődés a rajtban. Ezen, és a többi képen is érdemes megfigyelni a felhőzetet! :)

Oakland félmaraton

Pár héttel ezelőtt Oaklandben futottam egy félmaratont. Mivel nem sokat edzettem, arra gondoltam, hogy jó lenne olyan 1:40-1:50 körüli időt elérni. A versenyre technikusunkkal, Michael-lel készültem, aki tavaly kapott rá a futásra, és amellett, hogy szorgalmasan gyűjtögeti a kilómétereket, mellette kondizni is jár, meg valami "rocket ball" nevű sportot is művel. Róla tudni kell, hogy NAGYON kövér gyerek volt, gimiben 120 kilónál is többet nyomott, spéci helyről kellett ruhákat rendelnie, és nem bírt pihenés nélkül felmenni az emeleti szobájába. Na, valamikor a gimi vége felé rájött, hogy ez így nem lesz jó, és változtatnia kell az életén, és apjával minden este sétált egy keveset, majd egyre többet, aztán már tudott kocogni, majd futni. Másfél év alatt 50 kg-t adott le a srác, és azóta nagyon soportos életet él. Amikor mondta, hogy milyen dagadt volt, nem hittem el. Mutatott képeket, és csak a vigyora alapján lehetett azonosítani, annyira más volt... A laborban mindenki mondta neki, hogy ne legyen hülye, adja el a képeket valami fogyasztószer gyártónak, mondja, hogy ettől tudott lefogyni, kereshet vele egy csomó pénzt.

San Francisco maraton

"Worth the hurt" - Fonokomnek ugy megtetszett a verseny
mottoja, hogy megszavazta laborszlogennek.

Mult het vegen futottam egy jo hosszut. Azt, hogy hogy sikerult, most nem reszleteznem, teljesitettem, tuleltem maradando karosodas nelkul, ami annak fenyeben hogy milyen pofatlan modon nem edzettem szinte semmit, nem is olyan rossz eredmeny.

Mivel a San Francisco maraton alitolag a 13. legnepszerubb a vilagon (94-ben egy magyar csaj Szabo Karolina nyerte a versenyt), ezert nem egyutt rajtol a sok paraszt, hanem 8 hullamban: elol az elit futok, majd az egyre lassabbak. Kepessegem teljes tudataban 3 honappal ezelott a 3. hullamba regisztraltam magam, akkor meg a decens 3:40 alatti ido teljesen vallalhatonak tunt, es az is lett volna, csak nem szamoltam azzal a tennyel, hogy milyen keves idom lesz keszulni. Orultem, hogy luk van a seggemen, nemhogy kilometereket gyujtsek.