Oxfordi természettudományi múzeum

Pár hete meglátogattuk Petiéket Oxfordban, és elmentünk a természettudományi múzeumba. Nagyon impresszív volt, a kiállítás és maga az épület is. A nagy dínócsontvázakat természetesen a gyerekek is élvezték.

Immersive Dalí

Kihasználva, hogy Dani anyukája itt volt egy februári hétvégére, egészen Londonig elmerészkedtünk Danival, ráadásul kultúrális programra! Ha jól számolom, húsz éve voltunk egyszer színházban, akkor megállapítottuk, hogy ez nekünk annyira nem jön be, és azóta nem erőltettük a kultúrális programokat. Dalít viszont kifejezetten szeretem, így egy nem szokványos Dalí kiállítás egész jól hangzott, így kipróbáltuk.

Hamarabb értünk Londonba mint ahogy a jegyünk szólt, így volt kicsit időnk körülnézni a környéken. Mint kiderült, a Brick lane egy híres hipszter utca, volt itt minden, utcai kajaárusok, művészgalériák, bolhapiac, kirakodóvásár, graffiti, utcazenészek, ezt még a Berkeley hippik is megirigyelnék😄

Még egy szuper csokiboltot is találtunk

A kiállítás viszonylag hagyományosan indult, bemutatták Dalít, főleg meglehetősen flúgos és a tudományból inspirált arculatát, aztán bejutottunk egy olyan terembe, ahol babzsákokon és nyugágyakból lehetett élvezni a mindenfelé körbevetített Dalí műveiből inspirált rövodfilmet.

Aztán majdnem nem vettük észre, de szerencsére mégis, hogy ezután van még egy másik terem, az volt a legjobb. Itt az ember kapott egy virtuális headset-et, és "felszállt" egy hajóra, ami Dalí figurái között hajózott. Ezt leírni képtelenség (legalábbis egy olyan földhözragadt embernek mint én), de oltári szuper élmény volt.

Kívülről ennyi látszott, de headset-tel a fejeden egy más világban jártál

A kiállítás után meg, ha már Londonba vagyunk, elmentünk koktélozni, vacsorázni. Ehhez is egy nagyon hangulatos helyet sikerült kifognunk.

Stílusosan laboros koktéllal

Az étterem hű a nevéhez "Az Alkimista"

És a végén még egy kis esti séta is belefért. Különleges, szuper kis délután volt.

Néznivaló karantén idejére

Már régóta fontolgattam, hogy írok egy kis ismertetőt az általam követett youtube csatornákról és blogokról, hátha másoknak is kedvet kapnak hozzá. Mivel egy rendes válogatást összeszedni igencsak munkás, végülis csak a járvánnyal járó otthonmaradás adta meg a kellő motivációt. Hosszú lesz a lista, vágjunk is bele...

Journey to the Microcosmos

Ez most az abszolút kedvenc csatornám, szó szerint az első videó óta követem őket. Ahogy a neve is mutatja főleg fénymikroszkóppal megfigyelhető parányokat mutatnak be, hihetetlen igényes felvételekkel és hasonlóan színvonalas narrációval. Van itt az amőbáktól kezdve a szexelő medveállatkákig minden. A kedven epizódom a kürtállatkák életét mutatja be:

Wintergatan

A másik régi kedvencem a Wintergatan (svédül tejút) együttes zeneszerzőjének csatornája. A fickó egy istenverte zseni: rendkívül szerteágazó zenei tehetsége természettudományos ismeretekkel, mérnöki szemlélettel és földöntúli kitartással párosul. Az utóbbi két évben egy egészen elképesztő mechanikus zenegépen dolgozik. A fejlesztésbe bevonta a csatorna nézőit létrehozva egy globális hálózatot önzetlenül együtt alkotó tehetséges szakemberekből. A mű továbbra is fejlesztés alatt, és a szerdánként megjelenő részekből lehet követni a project haladását. Azoknak is sokat lehet tanulni videókból, akik nem akarnak mérnöki dolgokkal foglalkozni. Ezen a videón a gépbe épített egyik hangszert demózza:


Az út tulajdonképp a zenegép egy viszonylag primitívebb prototípusával kezdődik, és végig lehet követni, hogy a fickó hogyan ismerkedik meg, és hogyan lesz profi CNC-ben, CAD-ben, hegesztésben.... Ha valamire, akkor erre a csatornára tényleg ráillik az "inspiráló" jelző.

3Blue1Brown

Ez a csatorna nagyon komplikált matematikai koncepciókat magyaráz/illusztrál egészen elképesztően érthető módon. Ha ilyen lesz a távoktatás, akkor azt mondom, megéri. A kedvenc részemben megtudjuk hogyan lehet a Pi értékét közelíteni egyszerű mechanikus ütközések számolásával. Egy szó: mind-blowing.... aki megnézve ezt a videót nem gondolja azt, hogy inkább matematikusnak kellett volna mennie, annak nincs szépérzéke.


Az egyik friss videóban a koronavírus terjedésén keresztül magyarázta az exponenciális függvények természetét, és hogy az emberek közötti kölcsönhatások miképpen befolyásolják a függvény alakját, azaz a járvány terjedését. Ebből a videóból származó illusztrációkkal a magyar médiában is találkoztam pl. index.

my mechanics

Egy svájci fickó régi ócska szerszámokat/eszközöket javít... nem tűnik valami izgalmasnak. Mégis, valahogy egészen lenyűgöző... Rendkívül impresszív amikor az öreg alkatrészt pótolni kell és azt maga gyártja le. Semmi szöveg, csak a szemünk előtt a régi rozsdás vackokból az értő kezek alatt újra szép és csillogó remekművek születnek. Valahol terápiás hatása van.

A Chick Called Albert

Ez egy egészen új találmány és a gyerekekkel teljesen rákaptunk. Arról szól, hogy egy ember állatokat ment. Nagyon minimális a szöveg, de a képi és zenei világ teljesen átadja a lényeget: ez a fickó imádja az állatokat, hatalmas erőfeszítések árán küzd a legkisebb madárfióka életéért is. A videókban van feszültség, katarzis feloldás... egyszóval rendkívül profi.


Egyes részekben olyan trükköket vet be a sikerért, amiből látszik, hogy nemcsak lelkesedik az állatokért, hanem nagyon mély tudással is rendelkezik róluk. Sajnos az utóbbi 7 hónapban már nem töltött fel új videókat.

Dr. Becky

Egy Oxford-i csillagász csaj csatornája. Nagyon érthetően és lelkesen beszél a csillagászat legváltozatosabb területeiről a Jupiteren felfedezett sarki fénytől kezdve, a gömbhalmazokon keresztül a fénysebesség megméréséig. Aki szereti a tudománytörénetet, annak ez a rész biztosan tetszeni fog: a tejút alakjáról mesél és arról, hogy az évszázadok alatt hogyan változott, finomodott a róla alkotott tudományos modellünk.

Candyrat Records

Szupertehetséges akusztikus gitárművészek zenéit futtató csatorna. Számtalan előadó, számtalan stílus de mindben közös a lélegzetelállító virtuozitás a professzionalizmus. 

Foo the Flowerhorn

Terápiás célra is használható, akvarisztikával foglalkozó youtube csatorna. A fickónak van néhány akváriuma és azokról ad kb. havi rendszerességgel helyzetjelentést. Nagyon tetszik a hozzáállása: a landscaping és a megvalósítás terén is természetességre törekszik, lerí róla, hogy mennyire szeretettel van a halai, növényei iránt. Úgy érzem, egyelőre a gyerekek még kockázatot jelentenének egy akváriumra a házban, de egyszer fogok csinálni egy hasonlót:


Az eleje egy kicsit gyors, mert összefoglalja, hogy mi történt az előző részben.

Anzselika Habpatron

OK, ez tényleg nagyon durva és nyilván egy kicsit kilóg a sorból de szerintem a maga nemében az előző csatornákkal összevethető profizmussal készül és szentül meg vagyok róla győződve, hogy legalább olyan zseniális mint a többi. A csatornát Stefanovics Angéla ("köszönjük Emese") Jászai Mari-díjas színésznő, forgatókönyvíró, filmrendező jegyzi.

Vakondok

Na, ez is egy magyar csatorna. Azért vakond, mert az epizódok különböző underground szubkultúrákat járnak körbe pl. underground hip-hop, réteg zenék, számítógépes játékfejlesztés a szocialista Magyarországon, ilyesmi. A kedvenc részem a demoscene-ről, az undeground számítógépes művészeti ágról szól (ez egy komplett másfél órás film):

Crime Pays But Botany Doesn't

Ez is egy meglehetősen egyéni csatorna: a fickó egy full kitetovált suttyó, de nagyon vágja a növényeket és a ökológiát. Ezt a csatornát nem tartom annyira professzionálisnak, mint az előzőeket, a videók nagyon hosszúak és össze-vissza pofázik mindenről, de valahogy nagyon szimpatikus az az alázat, ahogy a növényekhez és az élőhelyekhez viszonyul. Részenként többnyire egy-egy élőhelyen sétál és számbaveszi az ott fellelhető növényeket, köveket, állatokat, és mindenféle érdekes sztorikat mond róluk.

The Royal Institution

Ez egy konvencionálisabb ismeretterjesztő csatorna, kegyetlen sok videóval. A sok előadó miatt a színvonal nem egyenletes, de általában igen magas. Témában fizikai kísérletektől kezdve, egészségügyi közgazdaságon át, elméleti nyelvészetig van minden. Ebben a videóban a pszichedelikus szerek/anyagok gyógyászati alkalmazásairól és az általuk kiváltott misztikus élményekről van szó, és ezen élmények személyiség formáló hatásáról.

RetroShock!

Ez is egy magyar csatorna, régi másod-harmad vonal beli sci-fi, horror filmeket elemeznek benne hol viccesebben, hol komolyabban (többnyire attól függően, hogy mit érdemel a film). A csatorna nagyon profin szerkesztett, nincs felesleges hablatyolás, a szöveg átgondolt, jók a vizuális megoldások. A belinkelt videó a viszonylag újabb Black Mirror sorozat nyomán készült elemzés a disztópikus jövőképekről:

Új Egyenlőség

Balos társadalomelméleti csatorna elemzésekkel, vitákkal. A téma korunk egyre tornyosuló kihívásai: globális éghajlatváltozás, rogyadozó egészségügy, lakhatási problémák, osztályegyenlőtlenség. Némelyik videó nekem kicsit már túl sok, de alapvetően értékes és színvonalas eszmecserék találhatók itt. És, hogy ne legyen azzal bírálható a csatorna, hogy itt is csak belterjes köldöknézés megy, itt egy riport Vona Gáborral:

Partizán

Gulyás Márton politikai aktivista csatornája, témája a jelenlegi (pártokon átívelő) politikai rendszer bírálata és útkeresés, hogy a közösség hogyan nyerheti vissza irányítását az életét befolyásoló döntések felett. Remek interjúk és elemzések található a videók között. Itt egy régebbi videó az első Orbán kormányról:



Aki tud valami jó csatornát, az légyszi kommentelje be! Szeretném szélesíteni a látóköröm.

Élet San Francisco-ban és Berkeley-n

Időről időre feltűnnek itt a blogon olyan bejegyzések, melyek a hely hangulatát próbálják visszaadni, hogy az olvasók életünk apró-cseprő dolgain túl, képet kapjanak arról, hogy milyen itt Berkeley és San Francisco környékén az élet, a kultúrális kontextus. Ez a mai is egy ilyen bejegyzés lesz. Kezdetnek egy kényes téma: a UCSF meleg-leszbikus-biszexuális és transzgender központjának Out-in-Science konferenciáját ajánlom, melynek témája hogyan lehet tudományos karriert építeni szexuális kisebbség tagjaként.

A konferencia előadói között elismert kutatókat találunk az akadémia és ipar területéről, akik nyíltan vállalják másságukat. Akit bővebben érdekel a rendezvény, az az esemény facebook oldalát is like-olhatja itt, hogy ne maradjon le a részletekről. A világ kevés pontján tudok elképzelni hasonlót... viszont nagyon jellemző San Francisco-ra. 

Múlt hét végén Berkeley kikötőjébe látogattunk Áronnal, elvégre már 2 hónapos elmúlt és még nem látta a tengert, pedig itt van tőlünk egy köpésre. A kirándulás nagyon jól sikerült, sok érdekes dolgot láttunk, különösen ez az interaktív akció játszótér tetszett, ahol a gyerekek kapnak szöget, kalapácsot, festéket, fűrészt, amivel maguk is részt vehetnek a játszótér "alakításában". A játszótér egyhén szólva nem eukonform (a szülők belépéskor aláírják, hogy bármi történik a gyerekkel az az ő felelősségük :). A mászókák és az összes játék afféle hulladékfából áll, amit valószínűleg a környéken kukáztak össze. Még egy mászókának berendezett félig szétesett hajóroncs is akad a játékok között. Nagyon hippi. Erikával egyből az jutott eszünkbe, hogy ez is egy igazi tipikus Berkeley-s dolog. (Áron egyelőre csak a babakocsiból szemlélődött)

Kicsit topis a felszerelés, de a gyerekeket egy cseppet sem zavarja.

Nagyon menő: belebújsz a csődarabba, és legurulsz a dombról! 

Peace!

Ez a szék(?) olyan, mintha egy Picasso kép mintájára készült volna.

Van még valami, ami nagyon jellemző Berkeley-re, (persze lehet, hogy egész amerikára, de erre  nincs nagyon rálátásom), szóval, a gyenge állami irányítást nagyon erős civil öntudat kompenzálja, és mivel viszonylag nagy a jólét, az emberek egy csomó időt és pénzt áldoznak olyan célokra, mint pl. az öböl árapályzónájának megóvása. Van egy kis civil szervezet, akik folyamatosan gyűjtik a pénzt, próbálják felvásárolni a part menti földeket, hogy védelem alá helyezzék (amivel párhuzamosan a látogathatóságot is próbálják megoldani), a még nem védett területekre tervezett fejlesztések megfúrásáért lobbiznak, ilyesmi. De ez csak egy példa volt a sok közül. Azért ezt emeltem ki, mert a múlt hétvégén véletlenül belefutottunk, ugyancsak a kikötőben megtartott, helyi civil szervezetek éves fesztiváljába, ahol az ő sátruknál ragadtam le egy kis ideig. De volt újrahasznosítást, megújúló energiaforrásokat propagáló civil szervezet, időseket segítő, és persze ott volt a helyi tűzoltóság és a polgári őrség is. Mindez egy nagy családi majális keretében, ahol gyerekek mindenféle furmányos játékok segítségével ismerkedhettek a természetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás és az öböl élővilágának rejtelmeivel. Helyi biológusok gyerekeknek TV-vel összekötött mikroszkóppal mutatták, hogy milyen kis rákocskák élnek a vízben, időnként szerveztek nekik negyedórás tide pool kirándulásokat, ahol az apály miatt szárazra került tengeri állatokat mutogatták hozzáérők. 

Egy kis környezettudatosság sosem árt. 

Közben meg ezerrel szólt a rock n' roll

Bírom a hippi dolgokat, de azért van egy szint, ami azért már nekem is sok. Itt van ez a 'wish tree', azaz kívánság fa, aminek az a lényege, hogy a fára akasztod egy cetlire írva óhajodat, és az majd valóra válik vagy nem. Azt hiszem ez kb. a hippimozgalom kvintesszenciája is lehetne. És, hogy lássátok, itt sem akármiről van szó:

Ezen a blogon vannak még nagyon jó képek. Itt meg a készítője nyilatkozik. Hippie as hell! 

Meg van még valami, amit csak itt Berkeley-ben láttam életemben, (mint utólag kiderült, egy amerika szerte elterjedt jelenségről van szó), és nagyon visszaadja a Berkeley-i életérzést: ház elé kiállított little-free-library. Hogy micsoda? Hát ez:

Itt a liberalizmus fellegvárában, micsoda botrány lenne suttyomban
kicserélni az összes könyvet gyerekeknek szóló keresztény könyvekre (by káoszprofesszor).

Ezek a kis madáretető szerű cuccok könyveket rejtenek, amit bárki elvihet, és bizalmi alapon elvárják, hogy kiolvasás után visszahozzák, vagy legalább új könyvet tegyenek bele. Mondjuk jópofa dolog, de egy olyan környéken, ahol a házak medián ára 1 millió dollár körül van, kicsit indokolatlannak tűnik, bár kétségtelen, hogy közösségépítésre kiváló és extrán jófejnek tűnik aki ilyet kirak a háza elé. (Belestem, milyen könyvek lapulnak ebben a kis kuckóban és a sok gagyi mellett erre az igazgyöngyre bukkantam.)

Ugye itt kaliforniában nagyon jelentős spanyol ajkú kisebbség él (hogy kicsit visszakanyarodjuk a hozzánk jóval közelebb álló való világba :), akiknek szintén van néhány furcsa szokásuk, az egyik a nagyon speciális halottak napi megemlékezés, a másik, hogy valami furcsa okból kifolyólag szeretik kipingálni a házaikat. Egyszer már volt szó erről itt a blogon, tele van a Mission District ilyen kipingált épületekkel.

Az egyik (igényesebb) mexikói ABC, a neve 'mi tierra',  azaz 'az én földem',
a bolt falára festett freskó csak úgy roskadozik a mély szimbólumok súlya alatt.

Ha esetleg úgy is tűnik, hogy Berkeley valamiféle állam az államban, ami mindenféle amerikával kapcsolatos sztereotípiának ellentmond, itt van a következő kép, ami azért hozza amit az ember elvár a jenkiktől.

Elfáradtál a crossfit-ben?  Gyere tesó, dobj be egy fánkot, és/vagy egy rántottcsirkét!

Mi meg csak amúgy magyarosan toltunk egy kis töltött, bőrös malacsültet tepsis kruplival, kizárólag a multikulti jegyében.. :D

OK, egy kicsit csaltunk, mert ami karikára van vágva, az édeskrumpli.
De nagyon finom volt. Kicsit ugyan furcsán néztek, amikor az egyetemen melegítettem.

Ez a kép meg csak úgy, szintén Berkeley:

A színek harmóniája, remélem senki figyelmét nem kerüli el!

America the beautiful

Na, megint egy kis ismeretterjesztés következik. :) A mai bejegyzés címadásának apropója az azonos címmel kiadott új negyeddolláros sorozat, ami az USA nemzeti parkjait hivatott bemutatni. Nagyon tetszik, hogy a jenkik nem szívbajosak, ha arról van szó, hogy meg kell mutatni, hogy milyen szép ez az ország, és tudnak rá büszkék lenni. A sorozatban a negyeddolláros érmék írás oldalán egy-egy nemzetipark vagy történelmi emlékhely jellegzetessége látható. A sorozatot 2009-ben indították, és 12 éven keresztül évi 4-5 emlékérmet bocsájtanak ki (jelenleg 19-nél járunk). 

Néhány a nemzetiparkokat bemutató negyeddollárosok közül.

Ez a sorzat nem újdonság az amerikai numizmatika történetében: az első speciális sorozatot 1976-ban nyomták az államalapítás 200. évfordulójára. Ekkor 25 centes, féldolláros és egydolláros címletekből adtak ki emlékérmet. A nagy sikerre való tekintettel 1999-ben indították útjára a tagállamokat és a csatolt területeket bemutató 56 tagú sorozatot.

Mi ennek az értelme? Első pillantásra a nemzeti öntudat építő célja nyilvánvaló, de van ismeretterjesztő hatása, valamit lendíthet a belföldi turizmuson, de megemlítenék egy gazdasági vonatkozású érdekességet is: felmérések szerint, az 56 speciális ("tagállamos negyeddolláros") érmét minden második USA polgár begyűjtötte, amivel a központi bank a világ legsikeresebb numizmatikai akcióját hajtotta végre. Ugyan, ez gyűjetményenként mindössze 14 dollár, de a teljes lakosságra kivetítve 3 milliárd dolláros bevételt jelentett az államnak!! Az ismeretterjesztés sem túl nyilvánvaló, de érdemes megemlíteni, hogy a gyűjtést rengetegféle album (mint régen a Lutra albumok :-) segíti, ahol kis térképeken lehet beilleszteni a megfelő negyeddollárost. Az albumok a térképeken kívül mindenféle hasznos és érdekes információval is szolgáltak az adott államról, vagy nemzetiparkról (sorozattól függően persze).

Ilyen helyes kis albumba lehet  gyűjtögetni a negyeddollárosokat.
Jó szórakozás gyerekeknek, és olyan gyerek lelkű felnőtteknek, mint én. :)

Az albumból sok okosságot megtudhatunk az államokról:
mikor alapították, mi a fővárosa, mi a "beceneve", mi az állami mottó,
mi a hivatalos madara és virága. :)

Made in China nemzeti büszkeség.

Van néhány érdekesség is a negyeddollárossokkal kapcsolatban: a mai formájában 1936-ban elkészült negyeddollárosok (Washington quarter) először viszonylag sok ezüstöt tartalmaztak, majd később a magas költségek miatt a nemesfémtartalmat csökkentettték. A fejhez képest, az írás oldalon lévő sas fejjel lefelé látható az 1999-ig vert érméken. 

Southwest roadtrip - 4. nap: Mesa Verde Nemzeti Park

Ezen a napon megnéztük az ősi pueblo indiánok sziklába vájt lakhelyeit. Ma már az egész terület nemzeti park, és csak vezetett túrákkal lehet bejárni a sziklaházakat. Mondjuk itt néha elfogott a kétely, hogy tényleg nincs jobb dolgom négyhónapos terhesen, mint létrákon meg alagutakban kúszni-mászni a pueblo indiánok nyomában? De azért megérte, és ez a nap még igy is egész pihentető volt, azt leszámitva, hogy a Danival jo hosszasan küzdöttünk a visitor centerben, hogy melyik útikönyvet vegyük, aztán meg a szállásig jó két órát kellett vezetni a semmi közepén, így majdnem éhen halltunk, de aztán mégsem.

Vezetés szempontjából egy viszonylag könnyű nap volt, mindössze 280km vezetéssel.
(Bár volt egy kis elkavarás is a cél előtt pár mérföldre)