2/3-os többség

Mivel kifejezetten megkértek, hogy fogjam vissza magam az újabb kitűnő magyar választási eredmények kommentelésénél, már két napja fogalmazom, hogy mégis mit írhatnék viszonylag kultúráltan, erre latom, hogy Dani mar megtette helyettem.

Szuper, nekem mar csak annyi maradt hátra, hogy hajrá magyarország, hajrá, magyarok! Vagy meg inkább, ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Kinek mi, lehet választani, hiszen minden nézőpont kérdése. Nem igaz, mert van ami ténykérdés. Na de itt már megint kezdünk veszélyes vizekre evezni, ezért itt abbahagyom.

Vive la France!

Míg manapság úgy tűnik mindenhol a retardált fasiszták a népszerűek, jönnek a franciák, akik nagy többséggel megválasztanak egy értelmes, liberális, és nem utolsósorban jóképű, fiatal elnököt. Hát nem gondoltam, hogy pont a franciák fogják ezt meglépni, de éljen, éljen!!!

2016. november 8.

Az elmúlt évben számos olyan esemény történt, mely mélyen elkeserít. Hogy Magyarország milyen utat jár, és hogy milyen tőlem teljesen idegen hangvétellel kell rendszeresen szembesülnöm, ha hazautazunk, már nem zavar annyira, lemondtam róla, úgy érzem Magyararország már egy ideje elveszett.

A Brexit megmutatta, hogy az idegenellenesség és a populista demagógia itt is működik. Az egyesült Európát elutasító üzenete ennek is nagyon szomorú, politikailag és gazdaségilag is megkavarja a dolgokat, de nem hiszem, hogy komolyabb hatása lenne a világ folyására nézve.

De ez, ez más. Trump megválasztásának messzemenő és borzasztóan káros következményei lesznek mindenhol. Nézem a híreket, és potyognak a könnyeim. Az értelem és a tolerancia elbukásáért, a következő generáció jövőjéért.

Kelet-európai gazdasági bevándorlók kontra magyar keresztyének 1:0

Míg a jó magyar keresztyének jelentős része arról tartott népszavazást, hogy hogyan védje meg a háborús menekültektől saját magasabbrendű kultúráját, valamint szeretetreméltó kis hazáját, addig a cambridge-i kelet-európai gazdasági bevándorlók egy része a szíriai gyerekek megsegítésére rendezett jótékonysági megmozduláson vett részt.

A rendezvényt egy helyi kismamaklub rendezte, egyik kollégám hívott meg rá. A lány cseh, és a mi cégünknél dolgozik, a srác lengyel és ott dolgozik, ahol Dani. Van egy másfél éves kisfiuk, és a másodikat tervezik úgy, hogy nem házasok (pfuj, a liberális mindenségit!)

A program célközönsége az öt éven aluli gyerekek voltak, akiknek bármilyen eszközzel lehetett teljesíteni a kb. egy mérföldes távot, miközben szüleik anyagiakkal támogathatták a célt, melyre  így összesen 800 font gyűlt össze.

Nem gondolom azt, hogy ezzel a kicsiny pánzösszeggel komolyabb változást hoznánk szerencsétlen szíriai gyerekek életébe, vagy hogy akkora áldozat lenne egy napsütéses októberi délutánt a parkban tölteni, hogy ettől jobb emberek lennénk. Azt viszont fontosnak tartom, hogy Áronnak a beszűkült idegengyűlölet és az ismeretlentől való rettegés helyett, más kultúrákra való nyitottságot, nálunk kevésbé szerencsések iránt megértést és lehetőségeinkhez képest segítőkészséget tanítsunk. Ehhez úgy gondolom, ez az esemény jó indítás volt.

Brexit

Azért azt valljuk be, hogy a britek ezt most úgy isten igazából elkúrták. Ami nem elsősorban azért zavar, mert megnehezíti a munkavállalásunkat, vagy mert gazdasági szempontból teljesen stupid, hanem mert az Egyesült Európából kiválni akarás olyasfajta üzenetet hordoz, amivel semmilyen értelemben nem tudok azonosulni.