Húsvét után elutaztam egy villámlátogatásra Amerikába, a legnagyobb (20.000 fős!) rákkutató konferenciára. Ekkora rendezvényen még sose jártam, hogy az egyik előadóteremtől a másikig eljussuk, fél orányi gyaloglás kellett, és nem túlzok. Az egyetemi kutatóktól az orvosokon és a gyógyszergyárakon át, az önkéntes betegtámogató szervezetekig mindenki képviseltette magát.
Nagy kaliberű rendevény volt, ahol erősen lehetett érezni a 'közösen meggyógyítjuk az emberiséget' összetartást. Nem szarkasztikusan mondom, hanem tényleg. Mondjuk erre rájött még az, hogy mindenki el akart adni valamit a másiknak, műszert, gyógyszert, betegeket, AI-t, tesztet, szolgáltatást. Például nem tudom említettem-e már, hogy nekünk van a piacon a legjobb bystander assay-nk, és csak most, csak neked, 10% kedvezmény van rá...
Nade tényleg elképesztő, hogy meddig jutott a tudomány, a molekulák, amin mi is dolgozunk, szinte mintha kis intelligens robotok lennének, ledöbbentő, hogy miket tudnak csinálni. Az előadásokban a politika is erősen megjelent, Trump nagyon megvágta a kutatási pénzeket és szervezeteket, erre többnyire mindenki reagált valamilyen formában. A plenáris megnyitón még olyan is volt, hogy egy drón felülről fotózta, ahogy mindenki feltartja 'A rákkutatás életet ment' táblát, amit aztán elküldtek a szenátusnak. Csináltam pár fotót, talán érzékelteti a rendezvény méreteit.
 |
| A plenáris előadóterem egy óriási hangár volt |
 |
| Chicagóból ennyit láttam, azt is ablakon keresztül |
 |
| Ez meg már a reptér, ahol sokmindenre számítottam, de dinoszauruszcsontvázra nem |
 |
| A futurisztikus mozgójárda is megtetszett |
