Szeptembertől középiskolába jár. Bakker ennek már fele se tréfa. Határozottan elkezdett serdülni is, bár néha elfelejti, hogy flegmának lenni menő, akkor továbbra is kifejezetten aranyos gyerek.
A középsulit jól vette, mint akadályt, szeret oda járni, önállóan jön-megy az iskolabusszal. A közeli kisváros, Saffron Walden nagyon jó középsulijának körzetébe tartozunk, rengeteg lehetőség van itt a gyerekek számára. Bár olyan nagy, hogy azért annak vannak hátulütői, egy évfolyamaban van tíz osztály, vagyis 300 gyerek, és hat évfolyam van összesen, hát ez már önmagában egy kisebb városnak is elmegy. Persze, hogy mi is történik ott, arról csak minimális infónk van, az élménybeszámolás sose volt Áron erőssége.
Ilyen unifomisban járnak, szigor van itt kéremszepen
Iskolára készen, reggel általában ebben a pozícióban található
Másik nagyfiús dolog amit idén ősszel csinált, hogy cserkészekkel elmentek éjszakai túlélőversenyre, ahol több mint 40 km-t gyalogoltak 24 órán belül, és egy temetőben aludtak. (Mondanom se kell, ezeket a géneket se tőlem örökölte 😄)
Cserkészcsapat
Hajnalban útrakelve
Ez meg akár egy fiúbanda albumborítója is lehetne
Másik amire manapság nagyon rákapott, az a rollerezés, amiről jobb ha én részleteket nem is tudok.
Dani elvitte új középsulis barátjával együtt erre a nagyobb pályára
A harmadikosoknak és a negyedikeseknek mindig van tavaszi előadásuk, és mivel idén kifejezetten jól sikerült, töltök fel pár képet. Dani sokat dolgozott a kosztümön és a méhszárnyakon, de meg is lett az eredménye egy büszke business bee formájában ;-)
Hát valaha még azt se gondoltam volna, hogy a gyerekem majd a cserkészekhez fog járni, aztán tessék, így állunk :-) De meg kell hagyni, szuper programokat találnak ki, sokkal értelmesebb és változatosább mint például a foci, amibe szintén beszippantódtunk.
A cserkészekkel mindenfélét csinálnak, volt madárles, nyomolvasás, csillagnézés, térképolvasás, kajakozás ás egy ottalvós tábor is. Szegény Áronkám itt azért kicsit megszeppent, de másnap már kérdezte, mikor lesz legközelebb, mert menni akar :-)
Áron szülinapi ajándéka az volt, hogy elmentünk Legoland-be. Eredetileg márciusban mentünk volna, de aztán beütött a köhögésnek álcázott apokalipszis, így elhalasztottuk szeptemberre, a második hullám megérkezése előtt még épp sikerült megejteni az utat. Találtam egy szuper jó ajánlatot, két nap és szállás gyakorlatilag annyi volt mint egy napi belépő ára, így egy teljes anya-fia hétvégét töltöttünk együtt. Mondjuk ha nem esett volna folyamatosan az eső, még jobb lett volna, de azért így is volt sárkányos hullámvasút, vikinges hajóút meg kalózos hamburgerezés, és temérdek egyéb, remekül szórakoztunk!
Szerencsére pont akkor nem esett az eső, mikor a legókiállításos részre értünk, így itt egész sok kép készült
Szegény Olivér itt jött rá, hogy őt tényleg otthon hagytuk
De aztán mikor kiderült, hogy ők meg buszozni mennek apával, már nem bánta
Az időjárás Saffron Walden-ben is kitűnő volt ezen a hétvégén
Áron hallatlanul sokat fejlődött mostanában. Azt már írtuk, hogy nagyon szeret olvasni, de itt a nagy karanténos unalomban már arra is rávetemedett, hogy magyarul olvasson. A magyar olvasás azért nagyon nehéz neki, mert a betűket máshogy kell kiejteni, mint amihez szokva van. Nekünk egyszerűbb a magyar a kiejtés szerinti írásmód miatt, de Áron csak angol nyelven ismeri az ábécét, ez néha vicces jeleneteket szül: pl. a cicát úgy olvassa, hogy kika, hiszen a c-t az angolban k-nak ejtik többnyire pl cat. De az alábbi videón azért látszik, hogy a magyar szöveggel is elboldogul, ha van hozzá kedve:
Áron szívesen segít a konyhában is. Ági mamától megtanult egy jó kis receptet: a tojással töltött paradicsomot, amit Áron csak "gombatojásnak" hív. Amikor még kisebb nyomás volt rajtunk a munka miatt, gyakran csinált magának uzsonnára, egészen minimális segítséggel. Aki szívesen kipróbálná, Áron elmondja mit kell csinálni:
Vannak fényképek is a készítés folyamatáról:
Áttörjük a szitán a kemény tojást.
Kiszedjük a paradicsom belsejét, hogy legyen hely a tölteléknek.
Az áttört tojáshoz vajat, majonézt és mustárt adunk.
Megtöljük a parikat.
Mióta Áronnak beindult a suli, napközi után, ha jó idő van, szoktunk edzegetni a helyi kis kültéri edzőparkban. Nem tudom ezt objektíven megítélni, biztosan benne van egy jó adag apai büszkeség is, de baromi ügyes, és nagyon jó erőben van. Az biztos, hogy én nem tudtam egy húzódzkodást se megcsinálni egészen sokáig. Szóval ilyen komoly tornász elemeket lazán levág:
Az egyik munkatársam szabadidejében Londonban gyerekeket oktat szertornázni, és neki is tátva maradt a szája, amikor megmutattam a videót. Azt javasolta, hogy járassuk a cambridge-i gyerekeknek való torna klubba. Megoldható lenne, de főleg most a járványhelyzet miatt inkább pihentetjük ezt a dolgot. De nagyon jól esik látni, hogy büszke magára, hogy ügyes és jó erőben van. Dehát van is mire. :D
Na most jött el az a poszt, ahol előadom, hogy a mi gyerekünk milyen tehetséges és okos... Nade most komolyan! Megjött Áron első bizonyítványa, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen kitűnően teljesített. Ime a bizonyíték, hogy nemcsak szülői elfogultságról van szó :-)
