Az új lakás, költözés első lépés

 Szóval tegnap úgy fejeztük be a lakáskeresést, hogy van egy nagyon kedves hely, de ma reggel még megnézünk egy másik lakást is, habár nem fűztünk különsebb reményeket hozzá. Az földszinten van, kicsit drágább is, kicsit távolabb is van, de most újítják fel... sajnos olyannyira, hogy február elejéig nem költözhető, úgyhogy felejtős a dolog. Könnyes búcsú, vissza a mamutfenyős pecóhoz.

Nagy megkönnyebbülésünkre még nem kelt el. Azonnal nyélbe is ütjük az üzletet. A főbérlők (fiatal házaspár, egy 4 hónapos kisbabával) nagyon rugalmasak: elengedik a januárból fennmaradó lakbért, nem különsebben aggódnak amiatt, hogy a jópár napba beletelhet, mire rendesen tudunk fizetni (nincs helyi bankszámlánk, nem tudunk csekket kiállítani). Mégegyszer körbenézünk, összefutunk pár lakóval: egy művész arc csajjal, egy robot programozó sráccal, majd egy nénivel, akinek, mint kiderült a fia is itt, a szomszéd lakásban lakik (ez azért pozitívum, hiszen nem akart menekülni).
Van egy kis konyhakert, ahol a lakók mindenféle zöldségeket termesztenek meguknak, mi is kapunk egy kis darabot. :-D Észbe se kapunk és már a "Welcome party-t" szervezik nekünk, elég jó közösségnek tűnik.

Miután megállapodtunk, gyorsan nyitunk egy folyószámlát a két percre lévő bankban. Állítólag okésak: Wells Fargo... Ezután gyorsan elhúztunk az IKEÁba. Sietünk, ha összerakjuk a rendelést 4ig, akkor már pénteken hozzák a cuccot. Miután kiderült, hogy csak bútorokat szállítanak kicsit kétségbeestünk: Hogy a fenébe fogjuk az összes vackot, edényeket, párnát, tányérokat, poharakat, takarót stb. hazavinni? Kiderült, hogy simán lehet kérni "van-taxi"-t, amibe mindent be tudunk pakolni. Sőt, sokkal olcsóbban, mint terveztük! Összeszedtünk 4(!!!) bevásárlókocsinyi cuccot, tulajdonképpen mindent, ami egy lakásba kell. Kitoltuk a hegynyi szajrét, és még mielőtt telefonálhattunk volna, jött egy jemeni taxis arc, és már pakoltuk is a cuccokat a furgonjába. Úgy tele lett, hogy szegény Erikának már alig maradt hely! Így esett, hogy estére az összes cuccott felhordtuk az új lakásba! Így pont időben, pénteken kijelenkezünk a motelből, és már a saját ágyunkban fogunk aludni!

 


Többi kép a házról: katt

Lakáskeresés

Ma már a harmadik napja lakást keresünk. Mikor már majdnem feladtuk a reményt, rátaláltunk egy nagyon cool helyre. De ne rohanjunk ennyire előre. Hétfőn Oaklandben kerestünk szállást, mivel olcsóbb mint Berkeley. Találtunk is egy nagyon jó apartmant, na de a környék! Hát azt tudtuk, hogy Oakland egy kissé necces, na de ez azért kemény volt! Kb. egy kilóméteres körzetben mi voltunk az egyetlen fehérek, csak kínaiak meg feketék, de azokból is a legsúlyosabb arcok.
Az előző napból okulva, kedden már Berkeleyben maradtunk. Itt szuper környékeken jártunk, viszont csupa lepusztult lakást láttunk. Azért meg kell hagyni, hogy bár Berkeley nagyon cool, a csöves hippik koncentrációja szignifikánsan magasabb az egészségesnél.
Szóval szerdán reggel már kezdtük azt hinni, hogy vagy lesz egy szép lakásunk a gettóban, vagy meg putriban lakunk jó környéken. És igen, kb. a 15. lakás amit megnéztünk, nagyon bejött! A második emeleten van a sarokban, nagyon világos, és egy baromi nagy erkély van hozzá. A házban 12 másik lakás van, sok európai is lakik ott, és az egésznek nagyon berkeley-s (értsd hippis) hangulata van. A kertben szinte teljes a káosz, van mamutfenyő, mókus, macskák és kapunk kb. egy négyzetméternyi kertet, ahova ültethetünk, amit akarunk :-)
Holnap még megnézünk egy utolsó lakást, aminek holnapra fejeződik be a felújítása, és a főbérlő már napok óta "üldöz minket", mert rátalált a neten a hirdetésünkre, és a fejébe vette, hogy neki olyan megbízható albérlő kell mint mi, és nem egyetemista partiarcok. Mindenesetre, ha az nem lesz világbajnok, akkor a hippilakást választjuk :-)
Amúgy ma még IKEÁ-ban is voltunk, és ki mondja, hogy nem jó dolog a globalizáció, a cuccokat mégcsak megtalálni se volt nehéz, minden egészen pontosan ugyanott van mint a budaőrsi IKEÁ-ban. Ja, és a mai napnak is volt tanulsága, baromi gyorsan kell egy kocsit vennünk, mert az ingyenes IKEA busszal csak borzalmasan low-end emberek járnak.

A repülőút

Január 23-án vasárnap reggel nekivágtunk az "újvilágnak". A repülőút nagyon simán ment, Zürichben két óránk volt átszállásra, a gép pontosan érkezett, sehol nem kellett hosszasan sorban állni. Zürichből 12 óra volt San Francisco-ig, ami a lehetőségekhez képest kellemesen telt, rengeteg filmet lehetett nézni, és szinte folyamatosan hozták a kaját, még fagyit is kaptunk. A bevándorlási hivatalnál majdnem egy órát álltunk sorban, de aztán ott is simán átjutottunk mindketten, ráadásul mind a négy csomagunk is épségben megérkezett. A Dani főnöke, a Natália, egy nálunk kb. öt évvel idősebb lengyel lány, már várt ránk a reptéren. A motelünk teljesen jó, könnyen el tudunk jutni a fontosabb helyekre.