Seaside

Március közepén ellátogattunk a "seaside"-ra, ahogy Áron hívta, másnéven a Kanári-szigetekre. Az úgy volt, hogy idén nagyon hosszú, és még annál is szürkébb volt a tél, és mivel Áron jövőre iskolás lesz, most volt utóljára lehetőség, hogy ne a méregdrága és zsúfolt iskolaszünetben utazzunk. Ha az embernek csak annyi a feltétele, hogy meleg legyen, és bármikor jó, megdöbbentő akciókat lehet megcsípni, így jutottunk ki egy hetes all inclusive nyaralásra a Kanári-szigetekre.

Ilyen nyaraláson még sosem voltunk, szállást úgy szoktunk foglalni, hogy mindegy milyen, csak olcsó legyen, hisz úgyse leszünk ott, mert ész nélkül felfedezünk reggeltől estig. Most ellenben annyi volt a terv, hogy a szállodától elsétálunk a medencéig, esetleg a strandig, és ne tovább. Ezt többnyire sikerült teljesíteni, bár meg kellett állapítsuk, hogy két kisgyerekkel még az all inclusive nyaralás is kemény munka. Beletellett két napba míg az étkeztetéseket sikerült úgy kidolgoznunk, hogy az "ez már csak kicsit ciki" kategóriába letornázzuk a hangerőt. Esténként meg rendszeresen bealudtunk a gyerekekkel együtt, pedig itthon hogy elterveztük, hogy majd az erkélyen romantikusan kortyolgatjuk a koktélokat...

Nade, a nap végig ragyogóan sütött, a szállás medencével, kajával és mindennel együtt kitűnő volt, a tenger meg még annál is szebb! A gyerekek imádták, és mi is rendszeresen visszasírjuk, már most, pedig még csak egy hónap telt el.

A szálloda szuper fűtött medencéje

Ahonnan Áront csak két kézzel lehetett kirángatni

Esetleg ide átcsalogatni

Kikötőbe látogatás

Strand előtti bálnacsontváz

Érdemes megfigyelni, hogy Áron számos képen a levegőben tartózkodik.
Nézni is fárasztó mit művel mostanában.

Méltán viseli a Kanári-szigetek egyik  legszebb strandja megnevezést

Koncentrálni kell, no!

Itt most jóllakott

Ebéd közben haverkodás

Táncolnak a kellően bekoktélozott német és angol nyugdíjasok. Meg mi.

Papagájos játszótér

Ahol kézből lehetett papagájokat etetni

Ilyen kis pálmafás, kaktuszos utcácskákon lehetett közlekedni a szállodában.

"Mink kertünk"

Dani egyik délután feltúrázott a közeli hegyre, onnan fotózott

Szálloda kívülről

És lezárásul "kis káosz a tengerparton" fotósorozatunk

Még csak véletlenül se nézne a kamerába

Szörfözés helyett babakocsitologatás

Viszlát Sanger!

Már megint Háború és béke terjedelmű bloggal jelentkezem, de ezeket az eseményeket (leginkább a saját emlékezetem miatt) fontosnak érzem nagy részletességgel dokumentálni. Szóval egy korszak az életemben ismét lezárul. Három éve Berkeley-ből egy másfél éves szerződéssel csábítottak a Sanger intézetbe (huah, micsoda eufemizmus :D). Aztán a Démoklész kardjaként fejem felett lebegő határidő 3 évre kitolódott... változó hosszúságú darabokban, pont annyira, hogy azért túlzottan sose tudjak ellazulni a közelgő álláskeresés frusztrációjától.

Aztán 2016 decemberében a főnök egy rögtönzött csoportmegbeszélésen egy nagy tálca süti felett bejelentette, hogy az intézetigazgató tudtára adta: a labor kutatási irányvonala nem illik a Sanger hosszútávú vízíójába, úgyhogy van másfél éve, hogy szedje a sátorfáját... mindenki állt ott leforrázva, köpni-nyelni nem tudtunk. Csoportunk igen termékeny: az évi kb. 10-15 cikk között majdnem minden évben akad nagy impaktú közlemény (idén volt két Nature Genetics!), szóval szó sem volt arról, hogy nem lenne elég jó a csoport, sőt egy halom külső pályázatot is behozott az évek alatt... az van, hogy az igazgatónak van valami a fejében, és ami nem passzol, azt lapátra teszi. A Sangerben a témavezetők 5 évente átmennek ezen a megmérettetésen. Két éve ennek a "tisztogatásnak" esett áldozatul a teljes proteomikai core facility, de Ele-vel együtt repül még két témavezető a humángenetikai osztályról.

2/3-os többség

Mivel kifejezetten megkértek, hogy fogjam vissza magam az újabb kitűnő magyar választási eredmények kommentelésénél, már két napja fogalmazom, hogy mégis mit írhatnék viszonylag kultúráltan, erre latom, hogy Dani mar megtette helyettem.

Szuper, nekem mar csak annyi maradt hátra, hogy hajrá magyarország, hajrá, magyarok! Vagy meg inkább, ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Kinek mi, lehet választani, hiszen minden nézőpont kérdése. Nem igaz, mert van ami ténykérdés. Na de itt már megint kezdünk veszélyes vizekre evezni, ezért itt abbahagyom.

Sírva vigadás.

Hogy ne csak szomorkodjuk ezen a szép tavaszi napon, megosztom kedvenc karikaturistám, Marabu egyik aktuális rajzát:

A "legviccesebb" az egészben, hogy a kép a 2014-es választás apropóján készült. A helyzet nem sokat változott.

Mint minden jó karikatúra a valóság egy kis szeletét ragadja meg és tart neki görbe tükröt... vagy nem is kell görbe tükör...

Na jó, itt van még egy karikatúra, amiben ugyancsak Marabu, még a választások előtt próbálja értelmezni Orbán Viktor lelekesítő üzenetét:

OK, egy utolsó: