Azori szigetek - első rész

Hát azt továbbra sem lehet mondani, hogy burjánzanak itt a bejegyzések, pedig esemény az van rendesen, csak idő is kéne írni róla, de dolgozom az ügyön.

Szóval június végén volt egy olyan akciónk, hogy egy hétre leléptünk az Azori szigetekre nyaralni gyerekek nélkül. Hogy micsoda?! Bizony, ilyen galádságot műveltünk, főleg miután rájöttünk, hogy így valójában mindenki jól jár, mi ugye újjászületünk, gyerekeket kényeztetik a nagyszülők, és ők is kiunokázhatják magukat. Na jó, azért nekik nem volt ez stresszmentes, jól lefáradtak a végére, de összességében minden teljesen jól alakult. Itt mégegyszer oltárira köszönjük!

Az utazást már az év elején lefoglaltuk, ami már csak azért is nagy szerencse volt, mert ha tudtuk volna, hogy pont a lakásvásárlás közepén leszünk, nem vállaljuk be még a nyaralást is, de így sajnos nem volt más választás :-) Eszterrel és Balázzsal mentünk, hiszen már az amerikai Southwest roadtripen is szuper útitársaknak bizonyultak.

Mivel Liszabonban kellett átszállni, és ott még sosem jártunk, úgy gondoltuk, ott is eltöltünk egy napot. Ami szuper is volt, de több nem hiányzott volna belőle, lehet, hogy épp valami ünnepségbe cseppentunk bele, de gyakorlatilag az egész városban buli volt, éles váltás volt ez a vidéki Angliából. Igyekeztünk egy nap alatt minél több mindent felfedezni, egész sokat láttunk.

Welcome drink

Sajnos a háttérből semmi se látszik, de ez az egy kép, amin mindnyájan rajta vagyunk.

A híres portugál pastel de natával nagyon jó barátok lettünk.

Probálunk romantikusan kinézni, de nem igazán sikerül.

A "Golden Gate"-tel muszáj volt fotózkodni.

Éjszakai életnek nem volt hiánya.

Ház projekt

Hol is kezdjem, belevágtunk. Úgy éreztük egész jól alakulnak itt a dolgaink, elég stabilnak néz ki hosszútávú ittlétünk, amit mindketten nagyon sokra értékelünk az elmúlt időszak kihívásai után. Meg persze furfangos kelet-európai gazdasági bevándorlóként kihasználtuk a Brexit okozta ingatlanpiaci pangást, és úgy gondoltuk ennél megfelelőbb alkalom nem lesz az életfogytiglani eladósodásra.

Januárban kezdtünk el keresgélni, két fő kritériumunk volt. A faluban legyen, mivel szuperek az iskolák, munkábajárás szempontjából is kiválló az elhelyezkedés, és amúgy is nagyon megszerettük. A második meg, hogy ne legyen sok munka vele, úgy ahogy van, jó állapotban legyen, és rögtön költözhető. Nos...

Rögtön az elején találtunk egyet, ami igen megtetszett, szuper igényesen volt felújítva. Kisebb huzavona után el is fogadták az ajánlatunkat, és már nagyban folyt a papírmunka, mikor valaki fölénk ajánlott, és ki lettünk dobva az üzletből. Ouch. Errefelé így megy ez, két-három hónap míg a szerződés elkészül, és azalatt bármelyik fél kiléphet. De aztán viszonylag hamar túltettük magunkat, a kert amúgy is kicsi volt és nem igazán gyerekbarát, a parkolásnál meg tutira egy hét alatt lehúztam volna a kocsit, annyira kicsi volt a hely. Mondjuk a ház címe annyi volt hogy „The House, High Street”, azért az fáj, hogy ilyen arisztokrata hangzású címünk már nem lesz :-)

Ez után kb. minden három hálószobás házat megnéztünk, ami feljött a faluban, de mindegyikkel volt valami gond. Igy találtunk rá a mi kis bungallónkra, errefelé így hÍvják az egyszintes házakat, amiben főként nyugdíjasok laknak (meg majd mi :-)). A környék nagyon szép és rendezett, a falu belseje, de mégis csendes, parkolásra rengeteg a hely. A kert egész jó méretű, szintén szép, szinte egész nap napos, és annak ellenére hogy teljesen privát, és nem lehet az utcáról belátni, nincs az embernek bezárt érzése. A nappali-ebédlőn van egy akkora ablak, hogy olyan, mintha az ember folyton a kertben lakna. Szóval ezek az aspektusok nagyon megtetszettek, ahogy errefele mondják, megvan benne a potenciál. Cserébe viszont be kell vezetni a gázt, ki kell cserélni a teljes meleg víz és fűtésrendszert, ki kell verni egy falat, ki kell cserélni a konyhát és a fürdőszobát, ki kell venni a beépített szekrényeket, mindenhol újra kell festetni, és a ház felében padlót kell cserélni. Nos...

Azt hiszem ebbe kicsit bespiráloztunk, de ha kész lesz, tényleg szép lesz, minden új, és olyan amilyet szeretnénk. Csak épp ésszel meg kéne úszni valahogy az elkövetkező pár hónapot. Mondjuk az építkezés alatt továbbra is az albérletben maradunk, két kisgyerekkel nem tudtunk elképzelni egy ekkora kaliberű felújítást. Július 1-én kapjuk a kulcsokat, ekkor kezdődnek a munkák, és augusztus 20-án költözünk, állítólag addigra készen lesz. Kalandra fel!

És végül pár kép, sok még nincs, mert ugye még nem a miénk.

Elölről

Hátulról a kerttel. A kép még tél végén készült, azóta már több a virág és a levél.

Konyha látványterv

Nappali, még az előző lakó bútoraival

Feltámadás

Na már azt hittétek vége a blognak, mi? Hát már én is...

Nagy hallgatásunk legfőbb oka, hogy mivel úgy gondoltuk most éppen semmi bajunk, csináltunk magunknak, és házvásárlásba kezdtünk. Még korántsem lejátszott meccs, úgyhogy részletekbe most nem megyek bele, majd ha már biztosak lesznek a dolgok, csak mentségül hoztam fel.

Amúgy minden a legnagyobb rendben, Áronnak szuper jól megy a suli, egyre magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb, jó látni, hogy ilyen jól érzi magát a bőrében. Olivér meg baromi kis zsivány lett, egy percre nem veheti le róla az ember a szemét, egyszerre oltári aranyos és hihetetlen idegőrlő. Danival is jól vagyunk, nyomulunk rendesen, ami tőlem nem meglepő, tőle már annál inkább, de úgy tűnik igencsak megtalálta magát a bioinformatikában.

Képügyileg is lemaradtunk teljesen, Olivér szülinapja kapcsán lett egy pár jó kép, biyonyítékul felteszem, hogy legalább a gyerekek jól néznek ki :-) Most ennyire futotta, de jelzem, hogy a közeljövőben blog feltámadás várható...

Ez még egy korábbi állatkertezés

Nyúl kontra Olivér 1:0

Na ez meg már a mostani szülinap

Adél és Olivér között ugyanúgy három nap van mint Leó és Áron között

Ez meg már a szülinapi állatkert

Egész nap rohangáltak mint akit felhúztak

A legjobb egyértelmüen az elefantok között elmenő gőzmozdony volt

Én az ilyen zöld füvön még így négy év után se tudok felülemelkedni

Karácsony - idén is volt

Voltunk az északi sarkon Santánál

Ezért a képéert már megérte

Mig a többi gyerek illedelmesen figyel a Mikulásra, Olivér szétszedi a berendezést

Karácsonyi műsor

Ajándékbontás, közben Olivér még elpusztitja a Mikulás meghagyott tejét

Hogy kicsit kimozduljunk, elmentünk egy farmra

Meg kell hagyni, ezek ultra cukik

Olivér imádja az állatokat

A jól megérdemelt sütizés