Húsvét

Idén húsvétra hazamentünk volna családot látogatni, barátokkal találkozni, ehelyett itt ragadtunk. Azért igyekeztünk húsvétozni, rövid képes beszámoló következik az ünnepekről.

Húsvét előtti izgalmunkat trambulinozásba folytottuk

Azokat a kalácsokat én sütöttem, és nagyon büszke voltam rájuk

Nagyon izgultunk, hogy a húsvéti nyuszi koronavírusos lett, de végül is csak megérkezett

Házépítés folyamatban

A környéken kirándultunk, nyílik a repce

Nyílnak a harangvirágok is

Áron modellnek készül című fotósorozatunk következik

Gyönyörű tavasz van, meg kell hagyni

Karanténban

Mivel már lassan két és fél hete beállt az apokaplipszis, gondoltam már nem húzhatom tovább, említést kell erről tenni a blogon.

Különös idők ezek, szépen süt a nap, a faluban eddig se voltak sokan, utcán továbbra is mosolyognak az emberek, aztán este az ember megnézi a híradót és ledöbbenve hallja, hogy leállt a világ, a kórházak tele, Boris Johnson intenzíven, a Central Parkban meg tömeges sírokat ásnak.

Ami minket illet, egyelőre meglepően jól bírjuk az izolációt, többnyire a gyerekeket is sikerül lefoglalni, és valamennyit dolgozni is, nade hosszú távon komoly kihívás lesz, az biztos. Többnyire mindketten otthonról dolgozunk, szerencsére egyikőnk munkahelye se állt le, Dani mindent tud otthonról csinálni, én meg néha bemegyek labormunkát végezni, az kifejezetten felemelő, mintha minden normalizálódna pár órára. Áronnak is posztol a tanárnénije feladatokat az interneten, nem is keveset, azokat meg vissza kell küldeni, igyekszünk ezeket is szorgalmasan csinálgatni.

Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy délelőtt Dani van a gyerekekkel, tanulnak, játszanak, kimennek biciklizni vagy a kertbe, addig én dolgozom, aztán ebéd, és utána váltunk, Dani dolgozik én meg a gyerekekkel vagyok. A vendégszobát berendeztük dolgozószobának, vettünk egy asztalt, Dani hazahozta a székét és a nagy monitort. Persze így is csak fél napot tudunk dolgozni, de szerencsére mindkettőnk munkahelye nagyon megértő, és figyelembe veszik, hogy nincs iskola, óvoda.

Ezek a képek még akkor készültek, mikor még mit sem sejtettünk,
Áron könyvhétre Péter nyúlnak öltözött.

Ezt a két dínót Áron utasítás nélkül megépítette, néha már egészen meglepő
dolgokat csinál, nagyon büszkék voltunk rá.

Ez a képsorozat meg Daniék kampuszának bezárása előtt készült,
gondoltam a gyönyörű nárciszokat le kell fotózni, mielőtt kizárnak minket.

A karantén első napja, óvoda már nincs, iskola még van.
Itt még gyanútlanul vigyorgunk.

A karanténmenü jól sikerült.

Dani nagyon rákapott a főzőcskézésre, egyik reggelire ilyet rittyentett.
Oltári szerencsés vagyok, azt kell mondjam.

A következő képek a home office-t hívatottak bemutatni.

Virágzik a repce, ide járunk a gyerekeket futtatni.

Tegnap olyan jó idő volt, hogy a kertben lángosoztunk. Mondjuk szerintem
ennyire azért nincs meleg, de a gyerekek már angolosodtak.

Az biztos, hogy a karantén nagy nyertese a kertünk. Enélkül esélyünk nem
lett volna ilyen szépen rendbe hozni.

Hát ezek alapján a képek alapján nem panaszkodhatunk, nem sejtetik hogy világméretű járvány lenne. Összességében nem tudom mit gondoljak az egész helyzetről, a közegészség maximálása és a gazdasági kár minimalizálása komplex kérdés, és nem szeretnék itt erről vitát generálni. Mindenesetre abból a szempontból nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy szép tavasz van, nem egy zsúfolt nagyvárosban vagyunk, és mindkettőnk munkahelye biztonságban.

Néznivaló karantén idejére

Már régóta fontolgattam, hogy írok egy kis ismertetőt az általam követett youtube csatornákról és blogokról, hátha másoknak is kedvet kapnak hozzá. Mivel egy rendes válogatást összeszedni igencsak munkás, végülis csak a járvánnyal járó otthonmaradás adta meg a kellő motivációt. Hosszú lesz a lista, vágjunk is bele...

Journey to the Microcosmos

Ez most az abszolút kedvenc csatornám, szó szerint az első videó óta követem őket. Ahogy a neve is mutatja főleg fénymikroszkóppal megfigyelhető parányokat mutatnak be, hihetetlen igényes felvételekkel és hasonlóan színvonalas narrációval. Van itt az amőbáktól kezdve a szexelő medveállatkákig minden. A kedven epizódom a kürtállatkák életét mutatja be:

Wintergatan

A másik régi kedvencem a Wintergatan (svédül tejút) együttes zeneszerzőjének csatornája. A fickó egy istenverte zseni: rendkívül szerteágazó zenei tehetsége természettudományos ismeretekkel, mérnöki szemlélettel és földöntúli kitartással párosul. Az utóbbi két évben egy egészen elképesztő mechanikus zenegépen dolgozik. A fejlesztésbe bevonta a csatorna nézőit létrehozva egy globális hálózatot önzetlenül együtt alkotó tehetséges szakemberekből. A mű továbbra is fejlesztés alatt, és a szerdánként megjelenő részekből lehet követni a project haladását. Azoknak is sokat lehet tanulni videókból, akik nem akarnak mérnöki dolgokkal foglalkozni. Ezen a videón a gépbe épített egyik hangszert demózza:


Az út tulajdonképp a zenegép egy viszonylag primitívebb prototípusával kezdődik, és végig lehet követni, hogy a fickó hogyan ismerkedik meg, és hogyan lesz profi CNC-ben, CAD-ben, hegesztésben.... Ha valamire, akkor erre a csatornára tényleg ráillik az "inspiráló" jelző.

3Blue1Brown

Ez a csatorna nagyon komplikált matematikai koncepciókat magyaráz/illusztrál egészen elképesztően érthető módon. Ha ilyen lesz a távoktatás, akkor azt mondom, megéri. A kedvenc részemben megtudjuk hogyan lehet a Pi értékét közelíteni egyszerű mechanikus ütközések számolásával. Egy szó: mind-blowing.... aki megnézve ezt a videót nem gondolja azt, hogy inkább matematikusnak kellett volna mennie, annak nincs szépérzéke.


Az egyik friss videóban a koronavírus terjedésén keresztül magyarázta az exponenciális függvények természetét, és hogy az emberek közötti kölcsönhatások miképpen befolyásolják a függvény alakját, azaz a járvány terjedését. Ebből a videóból származó illusztrációkkal a magyar médiában is találkoztam pl. index.

my mechanics

Egy svájci fickó régi ócska szerszámokat/eszközöket javít... nem tűnik valami izgalmasnak. Mégis, valahogy egészen lenyűgöző... Rendkívül impresszív amikor az öreg alkatrészt pótolni kell és azt maga gyártja le. Semmi szöveg, csak a szemünk előtt a régi rozsdás vackokból az értő kezek alatt újra szép és csillogó remekművek születnek. Valahol terápiás hatása van.

A Chick Called Albert

Ez egy egészen új találmány és a gyerekekkel teljesen rákaptunk. Arról szól, hogy egy ember állatokat ment. Nagyon minimális a szöveg, de a képi és zenei világ teljesen átadja a lényeget: ez a fickó imádja az állatokat, hatalmas erőfeszítések árán küzd a legkisebb madárfióka életéért is. A videókban van feszültség, katarzis feloldás... egyszóval rendkívül profi.


Egyes részekben olyan trükköket vet be a sikerért, amiből látszik, hogy nemcsak lelkesedik az állatokért, hanem nagyon mély tudással is rendelkezik róluk. Sajnos az utóbbi 7 hónapban már nem töltött fel új videókat.

Dr. Becky

Egy Oxford-i csillagász csaj csatornája. Nagyon érthetően és lelkesen beszél a csillagászat legváltozatosabb területeiről a Jupiteren felfedezett sarki fénytől kezdve, a gömbhalmazokon keresztül a fénysebesség megméréséig. Aki szereti a tudománytörénetet, annak ez a rész biztosan tetszeni fog: a tejút alakjáról mesél és arról, hogy az évszázadok alatt hogyan változott, finomodott a róla alkotott tudományos modellünk.

Candyrat Records

Szupertehetséges akusztikus gitárművészek zenéit futtató csatorna. Számtalan előadó, számtalan stílus de mindben közös a lélegzetelállító virtuozitás a professzionalizmus. 

Foo the Flowerhorn

Terápiás célra is használható, akvarisztikával foglalkozó youtube csatorna. A fickónak van néhány akváriuma és azokról ad kb. havi rendszerességgel helyzetjelentést. Nagyon tetszik a hozzáállása: a landscaping és a megvalósítás terén is természetességre törekszik, lerí róla, hogy mennyire szeretettel van a halai, növényei iránt. Úgy érzem, egyelőre a gyerekek még kockázatot jelentenének egy akváriumra a házban, de egyszer fogok csinálni egy hasonlót:


Az eleje egy kicsit gyors, mert összefoglalja, hogy mi történt az előző részben.

Anzselika Habpatron

OK, ez tényleg nagyon durva és nyilván egy kicsit kilóg a sorból de szerintem a maga nemében az előző csatornákkal összevethető profizmussal készül és szentül meg vagyok róla győződve, hogy legalább olyan zseniális mint a többi. A csatornát Stefanovics Angéla ("köszönjük Emese") Jászai Mari-díjas színésznő, forgatókönyvíró, filmrendező jegyzi.

Vakondok

Na, ez is egy magyar csatorna. Azért vakond, mert az epizódok különböző underground szubkultúrákat járnak körbe pl. underground hip-hop, réteg zenék, számítógépes játékfejlesztés a szocialista Magyarországon, ilyesmi. A kedvenc részem a demoscene-ről, az undeground számítógépes művészeti ágról szól (ez egy komplett másfél órás film):

Crime Pays But Botany Doesn't

Ez is egy meglehetősen egyéni csatorna: a fickó egy full kitetovált suttyó, de nagyon vágja a növényeket és a ökológiát. Ezt a csatornát nem tartom annyira professzionálisnak, mint az előzőeket, a videók nagyon hosszúak és össze-vissza pofázik mindenről, de valahogy nagyon szimpatikus az az alázat, ahogy a növényekhez és az élőhelyekhez viszonyul. Részenként többnyire egy-egy élőhelyen sétál és számbaveszi az ott fellelhető növényeket, köveket, állatokat, és mindenféle érdekes sztorikat mond róluk.

The Royal Institution

Ez egy konvencionálisabb ismeretterjesztő csatorna, kegyetlen sok videóval. A sok előadó miatt a színvonal nem egyenletes, de általában igen magas. Témában fizikai kísérletektől kezdve, egészségügyi közgazdaságon át, elméleti nyelvészetig van minden. Ebben a videóban a pszichedelikus szerek/anyagok gyógyászati alkalmazásairól és az általuk kiváltott misztikus élményekről van szó, és ezen élmények személyiség formáló hatásáról.

RetroShock!

Ez is egy magyar csatorna, régi másod-harmad vonal beli sci-fi, horror filmeket elemeznek benne hol viccesebben, hol komolyabban (többnyire attól függően, hogy mit érdemel a film). A csatorna nagyon profin szerkesztett, nincs felesleges hablatyolás, a szöveg átgondolt, jók a vizuális megoldások. A belinkelt videó a viszonylag újabb Black Mirror sorozat nyomán készült elemzés a disztópikus jövőképekről:

Új Egyenlőség

Balos társadalomelméleti csatorna elemzésekkel, vitákkal. A téma korunk egyre tornyosuló kihívásai: globális éghajlatváltozás, rogyadozó egészségügy, lakhatási problémák, osztályegyenlőtlenség. Némelyik videó nekem kicsit már túl sok, de alapvetően értékes és színvonalas eszmecserék találhatók itt. És, hogy ne legyen azzal bírálható a csatorna, hogy itt is csak belterjes köldöknézés megy, itt egy riport Vona Gáborral:

Partizán

Gulyás Márton politikai aktivista csatornája, témája a jelenlegi (pártokon átívelő) politikai rendszer bírálata és útkeresés, hogy a közösség hogyan nyerheti vissza irányítását az életét befolyásoló döntések felett. Remek interjúk és elemzések található a videók között. Itt egy régebbi videó az első Orbán kormányról:



Aki tud valami jó csatornát, az légyszi kommentelje be! Szeretném szélesíteni a látóköröm.

2019

A szokásos év végi visszatekintést végezve, azt hiszem idén minden szempontból elégedettek lehetünk. Vannak időszakok mikor nem úgy jönnek össze dolgok ahogy szeretnénk, és van amikor minden simán sikerül, hát az idei éve abszolút ez utóbbi kategóriába tartozik.

Legnagyobb esemény természetesen, hogy beköltöztünk saját házunkba. Ahoz képest, hogy januárban döntöttük el, hogy elkezdünk keresgélni, meglehetősen gyorsan teljesítettük a feladatot, megspékelve egy gigantikus felújítással, ami eredetileg nem szerepelt a tervek között. Lakásfelújításokhoz képest viszonylag fájdalommentesen lezajlott, bár utólag már azt mondom, hogy bizonyos dolgokat elég trehányan végeztek, ráadásul a fővállalkozó felszívódott, pedig mág hátravan néhány dolog, elég idegörlő hajkurászni. Nade lényeg ami lényeg, nagyon szeretünk itt lakni, szuperul működik a ház beosztása a mi kis családi dinamikánkkal, olyan lett, amilyet szerettünk volna, és a kert is oltári jó (nem is tudtam, hogy a borostyánírtás ilyen terapeutikus stresszlevezető egy elfoglaltság).

De ami a legjobb az egészben, hogy ezzel a lépéssel sikerült letelepednünk, már nemcsak ’béreljük’ ezt az életet, hanem stabilan részesei vagyunk. Ez oltári nagy megkönnyebbülés.

Gyerekek is alakulnak ahogy kell, sajnos képekkel mostanában tragikusan állunk, mert elromlott a fényképezőgépünk, de cserébe itt van két kép, amit Áronról iskolai fotózáson lőttek. 

A suli továbbra is szuper, marha jók a módszereik, Áron folyékonyan olvas, és egy csomó egyéb területen is látványosan fejlődik, például legózásban már nincs köztünk különbség. Mondjuk ha vendégek jönnek, vagy ha skypolunk a családdal, van hogy úgy viselkedik, hogy nem gyözöm bizonygatni, hogy de különben tényleg értelmes a gyerek, bár azt hiszem ez is elég tipikus. A suliban elég sok érdekes foglalkozást csináltak az idén, tanultak például ukulelézni, és részt vettek egy Cambridge-i egyetemen folytatott kutatásban, ahol szavak és nyelv nélkül tanultak egyéb népekről (vagy valami ilyesmi). 

Olivér is alakul, az ő erőssége a finom motoros mozgások, nagyon ügyesen ’rajzol’ és épít. A nyelvvel viszont ő is lassan indul be, bár Áron azt már remekül megtanította neki, hogy kaka, pisi, pisi, kaka... Na meg persze a hiszti az nagyon megy így két és fél évesen, de hízelgéssel sikeresen kompenzál :-)

Munkában is történtek változások idén, Dani csoportot váltott, amiről már írt egy kicsit, én itt csak annyit említenék meg, hogy oltári jó látni, hogy élvezi amit csinál, szuperul megy neki, és ettől teljesen magabiztos. Mióta együtt vagyunk, én még nem láttam ilyennek, és nagyon örülök, hogy eljutott idáig, rengeteg munka van mögötte, nagyon büszke vagyok rá.

Részemről meg azt mondthatom, hogy idén sikerült a munkában eljutnom oda, ahol mindig is szerettem volna lenni. Tavaly októberben ugye megvettek minket az amerikaiak, kitűzve azt a célt, hogy egy viszonylag kis cégből kategóriájában vilégelsőt csináljanak. Ez amúgy nem annyira irreális mint amilyennek hangzik, mindenesetre egy csomó olyan változtatást hoztak, aminek én nagy nyertese lettem. Év elején összevontak két csoprtot, a mi kis 5 fősünket és egy 15 főset, aminek főnököm lett a vezetője. Ebben a nagyobb csoprtban minden lehetőségem meglett rá, hogy kihasználjam az alkalmat, és vezető szerepkörbe lépjek (mármint nemcsak dirigálási hanem szakmai képességeimet is beleértve :-)).

Augusztusban elő is léptettek, csapatvezető lettem, két embernek lettem a közvetlen főnöke, de a különböző projekteken átlagban 4-5 ember munkáját irányítom. Pipettáznom már csak akkor kell, ha valami nagyon újat kell csinálni (juhé!). Főnököm a nagy csoport irányításában is kitűnő, rengeteget tanulok tőle, próbálom ellesni a módszereit, és úgy tűnik sikerül is, mert több forrásból is úgy hallottam, hogy szeretnek a beosztottjaim. Tényleg odafigyelek arra, hogy a csapatban mindenki tudjon fejlődni, újat tanulni, és a konfliktusok kerülése helyett megoldásra törekszem (na ezt most itt abbahagytam, mert ez már nagyon tréning szagú).

Egy szó mint száz, tavaly ilyenkor még csak álmodtam arról, ahol most vagyok, visszatért régi önbizalmam (azért szerencsére a Berkeley-n megszelidített változatban :-)), és tényleg nem túlzok, mikor azt mondom, hogy imádok munkába járni. Amúgy szociálisan is igen aktív a csoport, tavaly voltunk szabaduloszobában és kalandparkban is :-)

Amit még az idei évről meg szeretnék említeni, hogy Dani szombatonként elkezdett önkénteskedni gyerekeknek tartott kódoló szakkörben, nagyon kreatív dolgokat csinálnak, pér év múlva már Áron is mehet. Igy legalább kicsit mi is kivesszük a részünket az önkéntes munkából, errefele mindenki nagyon lelkes, már kissé kellemetlenül éreztük magunkat, hogy semmit nem adunk a közösbe. Én persze önző módon továbbra is csak saját szórakoztatásomról gondoskodtam, és beléptem a Genome Campus társasjáték klubjába, ahol havonta egy este összeül egy csomó geekarc társasjátékozni.

Szóval kitűnő év volt számunkra 2019, a sok munka úgy tűnik mostanra ért be, meg persze marhára szerencsések vagyunk, hogy minden így összejött. A gyerekekkel is egyre könnyebb, Áronnal már egy csomó mindent lehet csinálni, így azzal kapcsolatban is pozitívak vagyunk, hogy pár éven belül visszakapjuk életünket, újra tudunk kirándulni, ilyesmi. Gyerekek, ház, munka sínen van, 2020-ban már tényleg csak élvezni kell az életet :-) De a viccet félretéve, 2020-ra fogadalmam, hogy mivel most tényleg nincs min göcsörtölnöm, meg kell tanulnom türelmesebb és lazább lenni, családra, barátokra jobban odafigyelni. Ehhez mondjuk jól jött volna a ‘The Subtle Art Of Not Giving A Fuck’ című könyv, amit majdnem megkaptam karácsonyra, de aztán mégsem, úgyhogy most kénytelen leszek improvizálni...