 |
| Kívülről |
Az elmúlt két hónapban megszületett bennem néhány gondolat:
1) Az emberek itt okosabbak mint én.
2) Az emberek itt szorgalmasabbak mint én.
3) Nem biztos, hogy kutató szeretnék lenni.
Ez most nagyon negatívan hangzik, de abszolút nem annak szántam, nincs kudarcérzetem vagy ilyesmi, ezek egyszerűen az elmúlt két hónap alapján megszületett, szerintem meglehetősen objektív érzések. Kicsit részletesebben kifejtem, hogy érthetőbb legyen.
 |
| Belülről |
Nem gondolom, hogy meghülyültem volna, sőt továbbra is úgy gondolom, hogy biokémikusok között benne vagyok a felső 10 vagy akár még 5%-ban is. Ezzel csak az a baj, hogy a csoportban mindenki a felső 1%-ban van, vagyis igencsak gyengécskének számítok közöttük. Nem viccelek, ezek brutálisan okosak. Hihetetlen rálátásuk van dolgokra, és szupergyorsan felfognak új problémákat, és kitalálják rá a megoldást.
Ez így önmagában még nem is lenne akkora "baj". A nagy baj ott kezdődik, hogy mindezek mellet még baromi szorgalmasak is. Ezek annyit bírnak dolgozni, hogy én már a gondolattól is elfáradok. A viccet félretéve, komolyan tartok tőle, hogy most túl nagy fába vágtam a fejszémet. Mikor idejöttem, úgy gondoltam, ha valamit én nem tudok megcsinálni, akkor az megcsinálhatatlan. Most úgy gondolom, hogy ha valamit én nem tudok megcsinálni, akkor azt bárki más megcsinálja a csoportból pár hónap alatt.
 |
| Labor |
A harmadik következtetésem meg abból jön, hogy rájöttem, hogy engem nem érdekelnek annyira a tudományos problémák, hogy ennyit gürizzek a megoldásukért. Ezen teljesen ledöbbentem, hogy hogy lehet, hogy pont a tudomány központja hozza ki belőlem ezeket a gondolatokat. Végül a Dani jött rá a megoldásra. Nekem a fő célom az volt, hogy kijussak ide, és ennek az egyetlen módja a tudományos előmenetel volt, fel se merült, hogy ne nyomjam magam gőzerővel előre. Most viszont, hogy itt vagyok, rájöttem, hogy egy csomó minden mást is szeretnék csinálni, amire ilyen munka melett nem sok idő jut. Hosszútávon valami biotech céges melót tudok elképzelni, szigorúan max. napi nyolc órás munkaidővel. De olyan átalakuláson mentem át, hogy néha már a munkanélküli feleség státusz is egész csábítónak tűnik. Magamra se ismerek...
 |
| Az asztalom |
Na de ezek csak gondolatok és érzések, egyáltalán nem azért mondtam, hogy sajnáljatok, hogy milyen nehéz itt nekem, tudom, hogy elképesztően szerencsés vagyok, hogy adódott ez a lehetőség, és ki is fogom használni. Csak magamat is annyira meglepnek ezek a fejlemények, hogy gondoltam megosztom Veletek. Na meg azért is, hogy lássátok, hogy a mammutfenyős kirándulásoknak is megvan az áruk, és bár többnyire a hétvégi kalandjainkról írunk, hétközben a belemet is kidolgozom :-)
Ja és még valami, pár fotó a laborról, és egy kérés azoknak akik olvassák a blogot, viszont nem skypolunk rendszeresen. Légyszi írjatok már email-t, comment-et, vagy bármit, mert az a blogolás kissé monologizálás jellegű, és én semmit nem hallok felőletek. Nagyon örülnék egy kis beszámolónak :-)
De az nagyon király lehet, hogy ennyi fanatikus agy között dolgozol, biztosan egy csomót lehet tőlük tanulni :-)
VálaszTörlésSzerintem ezek csak ilyen kezdeti problémák, Idővel felveszed a tempójukat, még ha idővel inkább valami más melót is keresel, látszani fog rajtad az az idő amit a geek-ek között töltöttél.
Valoban rengeteget lehet itt fejlodni, es abban is biztos vagyok, hogy ezek egy resze csak kezdeti nehezseg. Viszont az is biztos, hogy mar nem vagyok annyira elszant a kutatassal kapcsolatban mint azt gondoltam, es ennek nem igazan orulok.
VálaszTörlésMivel erre a blogbejegyzesre kaptam par negativ visszajelzest, megprobalom tisztazni a dolgokat.
VálaszTörlésKezdjuk a legfontosabbal: az hogy a tobbiek okosabbak mint en, nincs osszefuggesben azzal a kovetkeztetessel, hogy nem feltetlenul akarok kutato lenni. Ezt nem emeltem ki egyertelmuen, es ez hiba volt, mert sok teves kovetkeztetesre vezet. Nem arrol van szo, hogy most olyan kornyezetbe kerultem, ahol kicsit meg kene eroltetnem magam, es ez mar nem tetszik, es rogton ki akarok szallni. Hanem arrol van szo, hogy a ket honap alatt vilagossa valt, hogy ha itt is kiemelkedoen akarok teljesiteni, akkor ejjel-nappal ezzel kell foglalkoznom. Az elszant kutato definicioja szamomra eddig a kovetkezo volt: elvezi amit csinal, erdekli a munkaja, olyannyira, hogy gyakran meg a szabadidejeben is ezen gondolkodik. Ennek a definicionak ugy erzem teljes mertekben megfelelek. Itt viszont nagyon ugy nez ki, hogy az elszant kutato definicioja a kovetkezo: kizarolag a munka erdekli, semmi mas, es a hetvegi gyonyoru napsutesben is a neonfenyes, vegyszerszagu, zajos labort preferalja. Na ez az, amire azt mondtam, hogy hosszutavon nem szeretnem csinalni.
Persze felreertes ne essek, eszem agaban sincs feladni, vagy meghatralni, csak annyit akartam mondani, hogy felmerult bennem egy alternativ, hetkoznapibb jovokep hosszutavra.
A labortarsaimmal kapcsolatban pedig semmifele negativ erzesem vagy irigysegem nincs, szuper hogy ilyen emberek vannak, mert ok viszik elore a tudomanyt, amit tovabbra is rendkivul fontosnak tartok. Tisztelem oket, es megprobalok toluk tanulni, amennyit csak lehet.
Na remelem igy mar kicsit erthetobbek "sarlatan" gondolataim :-)
Azert azt ne felejtsd el, hogy ugyanaz az ember valasztotta Oket is, mint aki Teged. Szerintem latja O, hogy kibol lesz "elszant kutato". Kulonben meg szerintem sokkal tobbet er az erdeklodes es a munka szeretete, mint a gurizes, de lehet, hogy csak azert mondom ezt, mert naiv vagyok. En nem feltelek Teged :)
VálaszTörlésEs gratulalok az Akademiai Ifjusagi Dijhoz :).
én kommentelek, mondhatom, hogy hajrá?
VálaszTörlésamúgy értelek, gondolj bele nálam itt mindenki szorgalmasabb :D
jövőképemen még csiszolok
nagyon érdekel, mire jutsz a végén, azért is, mert ugyanezekkel a kérdésekkel én is szembesültem. pontosabban fogalmazva, nem tudom hova tenni azt a hozzáállást, hogy ha a kutatás nem köt le az ébrenlét teljes ideje alatt, nem is érdemes csinálni - nem tudok elképzelni semmi olyan munkát, ami önmagában ki tudná tölteni az életemet.
VálaszTörlésmi történik például akkor, ha az ember elfogadja, hogy nem kiemelkedő? én erre hajlandó lennék, csak nem vagyok benne biztos, hogy bármely csoportvezető elfogadna ezt az "alulmotiváltságot".
Vera