Point Reyes National Seashore

A múlt hét végén, kihasználva a remek időt mindkét nap kirándultunk: szombaton a "Point Reyes" tengerpartra látogattunk, ami egy nemzeti parkszerű természetvédelmi terület. Területe 280 km2 (a bükki nemzeti park 450 km2) A 60as években helyezték oltalom alá, mivel a beépítés veszélyeztette különleges, árapály zónákra jellemző élővilágát, és a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet, mi itt osztriga és szarvasmarha tenyésztést jelent. A park egy hatalmas félsziget, ami a Szent András törésvonal mentén kapcsolódik a kontinenshez, azaz geológiailag igencsak aktív területről van szó. (Végül de nem utolsó sorban itt forgatták az 1980-as 'A köd' című horror filmet... ha esetleg valaki eddig nem hallott róla, nos az nem a véletlen műve)

Először megnéztük a park élővilágát, természeti kincseit bemutató kiállítást, egy laza tanösvényt a földrengésekről, majd útrakeltünk az óceán felé. A park ezen a részen erdős/ligetes, hegymenet alig, időnként padok, kis tisztások... szóval teljesen ideális kirándulóhely. A part felé közeledve, talán az erős szél miatt, a növényzet fokozatosan vékonyodott, végül az utolsó párszáz méterén már nyílt terepen vezetett az út, így az óceánra, és a part menti sziklákra remek kilátás nyílt. Habár a legtöbb helyen egy nagy szakadék volt a tengerpart, néhol meredek ösvényeken lejuthattunk a vízhez.

Egy viszonylag nagy kerülővel visszaértünk a kocsihoz, kis kaja, majd nyomás a hely nevezetességéhez a Point Reyes-i világítótoronyhoz. Az odafelé vezető út nagyon élvezetes volt: hatalmas nagy mezők, tehenekkel, kilátás a tengerre. A világítótoronynál nem időztünk sokat a nagyon erős hideg szél miatt. (Egy kiírás szerint ez az USA nyugati partvidékének egyik legszelesebb helye) Habár ezidőtájt zajlik a szürkebálnák vonulása, és megfigyelésükre innen remek lehetőség nyílik, mi sajnos egyet sem láttunk. Innen a közeli Chimney Rock-hoz mentünk, ahol bálnát ugyan nem, de egy csomó fókát szerencsére láthattunk. A magas partról lenézve úgy néztek ki, ahogy a hengeres testükkel ügyetlenül vonaglottak, mint a csontkukacok a horgászcsalis dobozban. Vicces röfögő hangot adtak ki. Tulajdonképpen az egész napra jellemző volt, hogy nagyon sokféle állattal találkoztunk: láttunk 2 kígyót, tasakospatkányt, gyíkokat, szarvasokat, mindenféle madarat... Erika mondta, hogy állatkertben látott utoljára ilyen sok állatot egyszerre! :-)

Ez volt az első kígyó, amit láttunk

Ezt azonosítottam tasakospatkányként (gopher). Tele volt a járataikkal a part.

Fókák. (alul van róluk egy rövid videó is)

Azért elég ritkán tud az ember tengeri háttér előtt szarvast fotózni.

Este sötétben, a hazafelé vezető úton egy, majd még egy, majd egy csomó futót láttunk, ahogy a fejlámpával, kukásmellényben róják a kilométereket. Aztán láttunk depózó kocsikat, váltóhelyeket. Nyilvánvaló, hogy itt egy komoly futóverseny van folyamatban! A meglepő az volt, amikor másnap irgalmatlan messze, pont az ellenkező irányba is találkoztunk ezekkel a kocsikkal. Nem tudtam megállni, hogy ne nyomozzak utána kicsit a dolognak: kiderült, hogy egy 200 mérföldes (320km) futóversenyről van szó, amit 12 fős csapatok teljesítenek, a verseny célja a szervtranszplantáció népszerűsítése, pénzgyűjtés ismeretterjesztő programokra, támogatásokra http://www.therelay.com/.

További képek a túráról: link

Elég baró volt a kilátás Point Reyes-ről.



Ilyenek voltak a fókák: