Alcatraz

Na úgy látom blogolás terén csak egy legény van talpon a vidéken, úgyhogy kénytelenek lesztek megint az én sztorijaimat olvasni. Szóval múlt héten szombaton megnéztük az Alcatrazt, San Francisco legnagyobb túristalátványosságát, a börtönszigetet. Hát igen, az amerikaiak értenek a túristacsalogatáshoz no, merthogy egy megletősen lepukkant betonbunkerből egy abszolút látványos és szórakoztató fél napos programot tudnak faragni.

Azzal indult a napunk, hogy Frisco burzsuj-gurmé-organikus-méregdrága piacán vettünk két isteni finom nyárson sült malac szendvicset, és desszertnek málnát meg epret, majd átkompoztunk a börtönszigetre. Itt elöször megnéztünk egy rövid kis filmet a szigetről, ami volt katonai támaszpont, börtön, indián függetlenségi tüntetések színhelye, míg végül nemzeti park nem lett. Utána megkaptuk az audioguide-ot, amivel mindenki saját tempójában járhatta végig a börtöncellákat miközben volt fegyencek és börtönőrök meséltek az itt töltött évekről. Ez az audioguide több díjat is nyert, és nem véletlen, mert elképesztően jól megcsinálták, és mindenféle hangeffektekkel szuperul visszaadták a börtönélet hétköznapjainak hangulatát és a szökési kísérletek történeteit. Végül sétával zártuk a látogatást, mivel önkéntes kertészeknek köszönhetően tele van virágokkal a sziget, és mindenféle tengeri madárnak is fészkelőhelye. További képek itt.

Utána elmentünk vendégségbe a Medzihradszky Katihoz, aki nagyon finom vacsorát készített nekünk. Rajtunk kívül még egy másik  magyar postdoc is meg volt hívva, aki szintén az ELTÉ-n végzett fizikusként, tán van aki ismeri is, Farkas Illés. Jót beszélgettünk, és a Kati lakása is élményszámba ment, óriási ablakokkal a nappaliban és az ebédlőben, kilátással szinte az egész városra.