Granlibakken - Tetrad retreat

A múlt héten elég elfoglalt voltam, mivel egy házikonferenciára készültünk, amit a Lake Tahoe egyik üdülő komplexumaban rendeztek, ahol a UCSF biokémiai PhD programjába belépő elsőéves halgatók (kb 15-20) megismerkedhettek az egyetemen folyó kutatásokkal.

View Larger Map

Nade, kezdjük az elején: itt úgy megy a kutatóképzés, hogy a 3 éves általános biológia tanulás után a hallgatók megszerik a BsC diplomájukat, majd felvételiznek egy graduate programra (amiből a UCSF-nek van vagy 20), aminek a vége többnyire PhD fokozat. A képzés általában 5 évig tart, aminek első évét a halgatók negyedéves bontásban különböző laborokban töltik, ahol bekapcsolódnak az aktuális munkákba, esetleg kisebb önálló project-eket is kapnak. Negyedév leteltével új helyet választanak maguknak, ahol újabb hasznos technikákat sajátíthatnak el. Többnyire az első évben, rotációs hallgatóként megismert helyek közül fog kikerülni az a labor, ahol a PhD mukát végzi. (Annak ellenére, hogy a rotációs munkák az idő rövidsége miatt nem alkalmasak nagyívű munkák elvégzésére, főnököm két rotációjából lett 1-1 elsőszeryős cikke...) Szóval, mivel új hallgatók jönnek, és mi egy kis, frissen indult labor vagyunk nagyon fontos, hogy ezeken az összejöveteleken népszerűsítsük a munkánkat, hallgatókat toborozzunk, akik majd később PhD munkájukat is nálunk végzik. Meg ugyebár a többi témavezető felé is demonstrálunk. :-)

Maga a konferencia eléggé informális volt, a szakmai programok után szerveztek vetélkedőket az elsősöknek, hogy jobban megismerjék egymást, majd a felsőbbévesek mutattak be egy csomó vicesebbnél viccesebb filmet a "mókás" UCSF-es életről. Úgy érzem az elsőévesek elég gyorsan rá fognak jönni, hogy az élet itt se csak játék és mese (és piálás).

"Special Brownies" valami ilyesmit
ettünk

Aztán volt egy jó kis party-is, ahova elvileg vadnyugati szerelésbe kellett volna megjelenni: cowboy, indián ilyesmi. Ezt persze csak a hallgatók vették komolyan. Úgy nézett ki a tánctér, mint egy Village People hasonmás verseny. Az egyik PI meg is állapította, hogy ennyi buzi serifet egy rakáson még nem látott. Hiába no, San Francisco... Nem baj, Michael-lel szorgosan interjúvoltuk az elsőéveseket, és próbáltuk meggyőzni őket, hogy a Jura lab mennyire nagyszerű, és hogy pont ők is ilyet szeretnének csinálni. Ez a party előre haladtával egyre kisebb hatásfokkal működött, az emberek nem nagyon akartak tudományról beszélni, gondolom az elfogyasztot alkohol miatt. Mi is iszogattunk azért: csinaltam Al Capone cocktailt gin-ből, rum-ból és narancsléből, a régi szép idők emlékére. Meg toltuk a rágcsálnivalókat: kesudió, ropi és süti. A két tálca házi készítésű süti mellé egy cetlire ugyan oda írta valaki, hogy "special brownies", de Michael-lel nem igazán hittünk neki, elvégre egyetemi oktatók által is látogatott nyilvános rendezvényről volt szó. Ami azt illeti elég finom sütiről volt szó, meglehetősen rákattantunk, és a két tepsi elég jelentős részét mi ettük meg. Kicsit később beszélgettem a főnökkel, kérdezte, hogy  merre van Michael, mert egész este nem látta, mondtam neki, hogy ezerre reklámozza a laborunkat. 2 perc múlva összefutok a sráccal, aki ngyon megörül nekem: "Man, I'm high! I'm fuckin' high!". Igen úgy tűnt, hogy a sütik valóban speciálisak voltak... na mindegy, szerencsére semmi probléma nem volt az este folyamán, sikerült elkerülni a főnököt. Másnap persze Michael mindent elmesélt Natáliának, hiába próbáltam tompítani a dolgok élét, hogy milyen hatékonyan keltettük fel a hallgatók érdeklődését, meg lett mondva: "Guys, we don't want to recruit stoners!"

Kedvenc stoner zeném a bejegyzéshez: