Nincs otthon a macska, cincognak az egerek. Még a Berkeley-n is. Történt ugyanis, hogy ebéd közben, két indiai és egy amerikai (ám thai főzőiskolába járó) kollégám elkezdett társalogni a kecske curry rejtelmeiről. Meglehetősen gyorsan odáig fajultak a dolgok, hogy pár napra rá kecske curry verseny lett kihírdetve (főnök elutazott Párizsba konferenciára, úgyhogy szabadon lehet garázdálkodni). Mivel én voltam a társalgás negyedik résztvevője, de még kecskét se sokat láttam életemben, nemhogy kecske curry-t, felajánlottam, hogy túrós palacsintával tudom növelni az esemény színvonalát.
 |
| Kecske curry, rízs és túrós palacsinta |
 |
| Előadás a kecske curry-ről Az amerikai/thai és az egyik india szakács |
 |
| Ezen a képen nincs kecske curry, viszont van Christine, a hallgatóm, akiről már többször irtam |
Azt kell hogy mondjam, hogy oltári sikeres volt ez az akció. Turbó tempóban elfogyott minden. Volt hagyományos bengáli kecske curry, Káli isten áldozati kecske curry-je, és egy thai, muzulmán ihletésű kecske curry. Meg persze az én túrós palacsintám is egzotikum számba ment, hiszen a túrónak itt kizárólag sós változatát ismerik. Hát szóval nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de ez a kecske curry marha jó dolog, mindhárom remek volt, le a kalappal a szakácsok előtt!
A kecske az biztonságos, még kecsekinfluenza nem volt, se kergekecskekór :). Receptet kérek!
VálaszTörlés