Egy amerikai kisfiú kalandjai Magyarországon

Az elmúlt három hétben Magyarországon jártunk. Először is elnézést kérünk mindazoktól, akiknek nem szóltunk - jópáran vagytok így - de egy négyhónapos kisbabával így is épp elég kaland volt átrepülni az Atlanti-óceánt, túlélni a kilenc órás időeltolódást, és megszokni a rengeteg új arcot és helyet. Igy sajnos esélyünk sem volt mindenkivel találkozni, akivel szerettünk volna.

Áron szerencsére minden megpróbáltatást jól viselt, és nagyokat mosolygott mindenkire, tündéri kissrác, meg se érdemeljük őt. Tokodon kezdtünk Daniéknál, itt volt nagy jövés-menés, szinte minden nap meglátogatott minket valaki, és még Dani öccse, Ákos is hazaugrott egy hétvégére Hollandiából. Majd miután apukám is hazatért Észak-Dakotából, átmentünk hozzánk Budakeszire, és végül még Pápára is ellátogattunk egy pár napra, hogy megismerkedjünk Marcival, aki még Áronnál is fiatalabb adaléka a családnak :-)

Az egész történetnek csak egy szépséghibája volt, méghozzá az, hogy a fantasztikus Orbitz-United-Lufthansa triumvirátus azután is képes volt elveszíteni a repjegyeinket, hogy több mint 15 (!!!) órán át telefonálgattunk, hogy helyrehozzák a hibát, így kétszer cuccolhattunk ki a reptérre, és csak egy nappal később tudtunk visszarepülni. Ezt inkább nem kommentelem, mert kultúrált formában nem tudom. Nade a lényeg az, hogy nagyon jó volt otthon, tejben-vajban fürösztöttek minket, és persze Áronnak mindenki nagyon örült. Szuper volt, köszönjük szépen!

Áron a macskával ismerkedik

A tokodaltárói nagybirtok.
Az igazán éles szeműek a háttérben az esztergomi bazilikát is fellelhetik.

Kemencefelavató parti, még vaddisznósült is volt!

Egy büszke nagypapa

Átzúzunk a hegyen

Sztárfotó nagymamával

Sztárfotó csak úgy egyedül

Készül a dödölle. Adi hajnali hat óta dolgozott rajtuk!

Áron 18. születésnapjára születésekor lefőzött tokodaltárói házipálinkát is kap majd :-)

Tokodi lazulás 1

Tokodi lazulás 2

Tudom, hogy ilyenből már sok fotó van, de nem állom meg, hogy ezt is be ne rakjam

Ákos csajozós fotója

Össznépi mulatság

Hármas számú nagymamával

Eszterék is meglátogattak, sőt még úgy s szakítottak ránk időt,
hogy pár nappal később volt az esküvőjük. Innen is gratula!

Itt nem látszik, de ez menő Bob Marley-s rúgdalózó

Budakeszin már marha nehezen viseltük a hőséget

Megsülünk!

Itt már Pápán a másodunokatesókkal

Az amerikai nagynénitől és nagybácsitól kapott menő dinoszauruszus könyv

Pápai családi banzáj

Jókor mentünk, mert pont játékkiállítás volt

Ahol sokat lehetett marháskodni

Most már mi is elég konkrétan családosok lettünk (jaj a fiatalságunk!)

Ez a játékkiállítás határozottan tetszett

Marci hat héttel fiatalabb Áronnál.
Hát jó sokat kellett kattintgatni, mire mindketten a fotogén arcukat mutatták.

Jogsi

A múltkor említettem, hogy az amerikai jogosítvány megszerzése erősen eltér a Magyarországon megszokottól. Most nem megyek bele, hogy itt a vezetés mennyire hozzátartozik a mindennapi élethez és így a jogosítvány megléte mennyire alapvető, szinte "emberi jog", inkább csak leírom, hogy nekünk ez hogy ment. A vizsga, csakúgy, mint otthon, két lépésből áll: teszt és rutin. Aki most vakarja a fejét, hogy "és mi a helyzet a 1ooooo forintos oktatással?" azoknak van egy jó hírünk: kötelező képzés itt nincs! Őket nem érdekli, hogy honnan tudja az ember, hogy a STOP táblánál meg kell állni, hogy melyik kar az index a kocsiban, ha megfelelően használja.

Amikor a páciens úgy érzi, hogy itt lenne az ideje, hogy szerezzen egy jogosítványt, akkor letöltni a helyi kresz könyvet az internetről (vagy megrendeli nyomtatásban), szépen elolvassa, hogy merre hány méter, gyakorlásképpen kitölt néhány online tesztet, majd ellátogat a helyi DMV-hez (Department of Motor Vehicles), ami a mi okmányirodánknak felel meg (nem teljesen). Itt (előzetes bejelentkezés után) viszonylag gyorsan sorra kerül, majd közli az igényét: bemutatja a papírjait, kifizeti a vizsga és a jogsi 35 dolláros (!!!!) árát, készítenek róla egy fényképet, felveszik az aláírását, végül jön a látás vizsgálat. A processzus kezdetét követő kb. 15. percben sor kerül az elméleti vizsgára: a néni ad egy tompa hegyű HB-s grafit ceruzát és egy papírt a kérdésekkel, ahol be kell x-elni a helyes választ. Az időt nem mérik, a "vizsgára" folyamatosan érkeznek az emberek, és tulajdonképpen senki nem figyel arra, hogy az ember csak a saját kúfőből dolgozzon. Ha megtettük tippjeinket, a lapot odavisszük a néninek, aki egy piros fliccel azonnal ki is javítja! 36 kérdésből minimum 3o kérdésre kell tudni a helyes választ, hogy sikeres legyen a vizsga. Sikeres vizsga esetén lehet jelentkezni rutinra, mi azonnali városi vezetést jelent. :D Sikertelen vizsga esetén fél órával később újra lehet próbálkozni (egy nap maximum 5x!) jelképes pótvizsgadíj (5$) fejében. 

A többi kérdés a túloldalon volt, amiből egyet hibáztam: az tippeltem, hogy magas véralkohol szinttel
12 hónap börtönt lehet kapni, közben csak 6-ot. 

A rutin vizsgára kb. 2 héttel később kerül sor, és nagyjából úgy zajlik, mint a magyar városi vizsgán, azzal a különbséggel, hogy csak a vizsgázó és a vizsgabiztos ül a kocsiban és a kocsit a vizsgázó viszi a vizsga helyszínére!!! :D Első lépésként kell menni egy kört a parkolóban, hogy kiderüljön, hogy a vizsgázó nem teljesen közveszélyes, mielőtt kilép a forgalomba. Ezután kb. fél órán keresztül, a környező utakon kell különböző forgalmi szituációkban túlélni. Ha sikerül a vizsga, akkor a vizsgázó azonnal kap egy ideiglenes jogsit, amivel már vezethet, amíg meg nem érkezik a rendes jogsi, amit postával küldenek ki a címére. Sikertelen vizsga esetén, mint pl. szegény Erika, a vizsgázó foglal egy újabb időpontot (5$ pótvizsgadíj), majd szomorúan beül a kocsijába, és szépen hazavezet. :D A jogosítvány egy, a hazaihoz nagyon hasonló, plasztikkártya, amit személyi igazolványként is használnak (itt is van személyi igazolvány, de azt csak az kap, akinek valami miatt nem lehet jogsija). A jogosítványon nagyítóval sem találtam egy hazafias idézetet, ami itt nagy szó!

Tudományos növekedés

Múltkor említettük, hogy a kéthetes orvosi vizsgálaton a doki alaposan ránk ijesztett, mivelhogy a gyerek, a rendszeres táplálás ellenére, nem nőtt szinte semmit. Akkor sebtiben beruháztunk egy mérlegre, és onnantól kezdve kb. kétnaponta mérjük Áron, immár növekvő, testsúlyát, ami remek lehetőséget nyújt arra, hogy nyomon kövessük kis tejfeldolgozó üzemünk működését. 

Ha csak fele olyan csibész lesz, mint ez a mosoly, hát nagy bajban leszünk...

Na, nézzük mit mutatnak a gyűjtött adatok:

Mielőtt közelebbről szemügyre vennénk a testsúlygyarapodást bemutató grafikonont, jöjjön egy kis jelmagyarázat: a piros pontok Áron testsúlyát mutatják az adott napon, a különböző kék területek az adott korú babák testsúlyeloszlását mutatják. A grafikon szélénél a százalékpontok azt mutatják, hogy az adott testsúlyú babák a babák hány százalékánál nehezebbek. A 2% azt jelenti, hogy az alsó vonal alatt a babák 2%-a van, felette 98%-a. Ennek megfelelően, az 50%-ot jelentő sötétkék vonal a babák testsúlyeloszlásának mediántját jelzi, azaz a babák fele kisebb, a fele viszont nagyobb. (Ezeket a statisztikai adatokat WHO tette közzé, és az optimális környezetben növekedő babák fejlődését mutatják.) Szóval jól látszik, hogy Áron (súlyát tekintve :) átlagos babaként jött világra, de súlya nem gyarapodott egy ideig, és csak 1 hónapos korára tért vissza a mediánt jelző vonalra. Mielőtt az eloszlásokat a mérések mögé tettük, furcsálltam is, hogy a növekedés üteme már másfél hónaposan lassult, de ugye így teljesen érthető. Növekedésében két hónapos korában volt egy kis megtorpanás a védőoltások miatt (annyira el volt csoffadva szegény, hogy néha még a fürdést is kihagytuk), és kb. két hétbe telt mire sikerült utolérnie magát. Ettől eltekintve megdöbbentő, hogy mennyire pontosan követi a születéskori súlya által kijelölt növekedési pályát. (A tömeg gyarapodását bemutató grafikonhoz R-ben írtam egy kis script-et, amit itt elérhető)

Összeségében a kisbabák meglepően hatékonynak a tej beépítésében: Áron eddig 3500g-t gyarapodott, ami 70%-os víztartalommal számítva kb. 1kg beépített szárazanyagot jelent. Viszont ehhez 80 l tejet fogyasztott (szárazanyag tartalom 13%), ami 10kg fehérjét, zsírt és cukrot tesz ki. Azaz a beépítés hatékonysága kb.10%! :D

Levelet hozott a posta

Kb.  5 hete csináltattunk Áronnak útlevelet, ami végre pénteken meg is érkezett. Mindig érdekes élmény szembesülni olyan apróságokkal, amiket másképpen csinálnak itt, mint otthon. Az egyik ilyen dolog a jogosítvány volt 3 éve, most az útlevél. Sajnos a jogsi megszerzését nem írtuk meg a blogon, de az egy annyira kontrasztos élmény, hogy a közeljövőben alighanem pótolni fogjuk. Szóval az útlevél igénylése egy fitneszcenter recepcióján történt (eskü, ez teljesen komoly!), ahol a papírok kitöltése után egy fiatal srác kijött egy fényképezőgéppel, és a rosszul kivilágított folyosón rávakuzott szegény Áronkára, aki a babkocsiban feküdt. Ennek megfelelően az útlevélben lévő képnél szerintem Áron már most jobb önarcképet rajzolt volna zsírkrétával, és azt a szörnyűséget kell használni 5 éves koráig. Gyanítom amint lehetősége lesz rá, azon nyomban el fogja "véletlenül" veszíteni. 

Szóval a kis Áronka ilyennel fog jönni-menni a világban
(Kivéve, ha a közelkeletre látogat, akkor a magyarral valószínűleg jobban jár)

Amilyen béna volt az igénylés, annyira menő maga az útlevél. Csodálom is, hogy az amerikaiaknak alig 35%-ának van. Minden oldalon valamilyen nemzeti büszkeség, tipikus amerikai jelkép: fehér fejű sas, szabadságszobor, saguaro kaktusz, Sziklás hegység, Mount Rushmore, bölények, grizzli medve, indián totem. Minden oldal tetején pár soros idézet egy híres amerikai hazafi tollából, hogy becsekkoláskor az ember unatkozás helyett inkább nemzeti öntudatát ápolja. 

Egy oldal a közelgő budapesti belépés pecsétjének

Húsvét

Húsvétoltunk megfelelő menüvel és piros tojással, sőt még a nyuszi is idetojt. Ráadásul apukám is meglátogatott, igaz egy napos késéssel, mert a reptérre sajnos nem sikerült időben kiérni. Képriport következik.

Tisztességes húsvéti menü

Meg volt ilyen is

Idetojtak

Ellátogattunk a rózsakertbe

Lazulunk a rózsakertben

Dani egyik szép rózsás fotója

Dani másik szép rózsás fotója

Dani harmadik szép rózsás fotója

Élet San Francisco-ban és Berkeley-n

Időről időre feltűnnek itt a blogon olyan bejegyzések, melyek a hely hangulatát próbálják visszaadni, hogy az olvasók életünk apró-cseprő dolgain túl, képet kapjanak arról, hogy milyen itt Berkeley és San Francisco környékén az élet, a kultúrális kontextus. Ez a mai is egy ilyen bejegyzés lesz. Kezdetnek egy kényes téma: a UCSF meleg-leszbikus-biszexuális és transzgender központjának Out-in-Science konferenciáját ajánlom, melynek témája hogyan lehet tudományos karriert építeni szexuális kisebbség tagjaként.

A konferencia előadói között elismert kutatókat találunk az akadémia és ipar területéről, akik nyíltan vállalják másságukat. Akit bővebben érdekel a rendezvény, az az esemény facebook oldalát is like-olhatja itt, hogy ne maradjon le a részletekről. A világ kevés pontján tudok elképzelni hasonlót... viszont nagyon jellemző San Francisco-ra. 

Múlt hét végén Berkeley kikötőjébe látogattunk Áronnal, elvégre már 2 hónapos elmúlt és még nem látta a tengert, pedig itt van tőlünk egy köpésre. A kirándulás nagyon jól sikerült, sok érdekes dolgot láttunk, különösen ez az interaktív akció játszótér tetszett, ahol a gyerekek kapnak szöget, kalapácsot, festéket, fűrészt, amivel maguk is részt vehetnek a játszótér "alakításában". A játszótér egyhén szólva nem eukonform (a szülők belépéskor aláírják, hogy bármi történik a gyerekkel az az ő felelősségük :). A mászókák és az összes játék afféle hulladékfából áll, amit valószínűleg a környéken kukáztak össze. Még egy mászókának berendezett félig szétesett hajóroncs is akad a játékok között. Nagyon hippi. Erikával egyből az jutott eszünkbe, hogy ez is egy igazi tipikus Berkeley-s dolog. (Áron egyelőre csak a babakocsiból szemlélődött)

Kicsit topis a felszerelés, de a gyerekeket egy cseppet sem zavarja.

Nagyon menő: belebújsz a csődarabba, és legurulsz a dombról! 

Peace!

Ez a szék(?) olyan, mintha egy Picasso kép mintájára készült volna.

Van még valami, ami nagyon jellemző Berkeley-re, (persze lehet, hogy egész amerikára, de erre  nincs nagyon rálátásom), szóval, a gyenge állami irányítást nagyon erős civil öntudat kompenzálja, és mivel viszonylag nagy a jólét, az emberek egy csomó időt és pénzt áldoznak olyan célokra, mint pl. az öböl árapályzónájának megóvása. Van egy kis civil szervezet, akik folyamatosan gyűjtik a pénzt, próbálják felvásárolni a part menti földeket, hogy védelem alá helyezzék (amivel párhuzamosan a látogathatóságot is próbálják megoldani), a még nem védett területekre tervezett fejlesztések megfúrásáért lobbiznak, ilyesmi. De ez csak egy példa volt a sok közül. Azért ezt emeltem ki, mert a múlt hétvégén véletlenül belefutottunk, ugyancsak a kikötőben megtartott, helyi civil szervezetek éves fesztiváljába, ahol az ő sátruknál ragadtam le egy kis ideig. De volt újrahasznosítást, megújúló energiaforrásokat propagáló civil szervezet, időseket segítő, és persze ott volt a helyi tűzoltóság és a polgári őrség is. Mindez egy nagy családi majális keretében, ahol gyerekek mindenféle furmányos játékok segítségével ismerkedhettek a természetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás és az öböl élővilágának rejtelmeivel. Helyi biológusok gyerekeknek TV-vel összekötött mikroszkóppal mutatták, hogy milyen kis rákocskák élnek a vízben, időnként szerveztek nekik negyedórás tide pool kirándulásokat, ahol az apály miatt szárazra került tengeri állatokat mutogatták hozzáérők. 

Egy kis környezettudatosság sosem árt. 

Közben meg ezerrel szólt a rock n' roll

Bírom a hippi dolgokat, de azért van egy szint, ami azért már nekem is sok. Itt van ez a 'wish tree', azaz kívánság fa, aminek az a lényege, hogy a fára akasztod egy cetlire írva óhajodat, és az majd valóra válik vagy nem. Azt hiszem ez kb. a hippimozgalom kvintesszenciája is lehetne. És, hogy lássátok, itt sem akármiről van szó:

Ezen a blogon vannak még nagyon jó képek. Itt meg a készítője nyilatkozik. Hippie as hell! 

Meg van még valami, amit csak itt Berkeley-ben láttam életemben, (mint utólag kiderült, egy amerika szerte elterjedt jelenségről van szó), és nagyon visszaadja a Berkeley-i életérzést: ház elé kiállított little-free-library. Hogy micsoda? Hát ez:

Itt a liberalizmus fellegvárában, micsoda botrány lenne suttyomban
kicserélni az összes könyvet gyerekeknek szóló keresztény könyvekre (by káoszprofesszor).

Ezek a kis madáretető szerű cuccok könyveket rejtenek, amit bárki elvihet, és bizalmi alapon elvárják, hogy kiolvasás után visszahozzák, vagy legalább új könyvet tegyenek bele. Mondjuk jópofa dolog, de egy olyan környéken, ahol a házak medián ára 1 millió dollár körül van, kicsit indokolatlannak tűnik, bár kétségtelen, hogy közösségépítésre kiváló és extrán jófejnek tűnik aki ilyet kirak a háza elé. (Belestem, milyen könyvek lapulnak ebben a kis kuckóban és a sok gagyi mellett erre az igazgyöngyre bukkantam.)

Ugye itt kaliforniában nagyon jelentős spanyol ajkú kisebbség él (hogy kicsit visszakanyarodjuk a hozzánk jóval közelebb álló való világba :), akiknek szintén van néhány furcsa szokásuk, az egyik a nagyon speciális halottak napi megemlékezés, a másik, hogy valami furcsa okból kifolyólag szeretik kipingálni a házaikat. Egyszer már volt szó erről itt a blogon, tele van a Mission District ilyen kipingált épületekkel.

Az egyik (igényesebb) mexikói ABC, a neve 'mi tierra',  azaz 'az én földem',
a bolt falára festett freskó csak úgy roskadozik a mély szimbólumok súlya alatt.

Ha esetleg úgy is tűnik, hogy Berkeley valamiféle állam az államban, ami mindenféle amerikával kapcsolatos sztereotípiának ellentmond, itt van a következő kép, ami azért hozza amit az ember elvár a jenkiktől.

Elfáradtál a crossfit-ben?  Gyere tesó, dobj be egy fánkot, és/vagy egy rántottcsirkét!

Mi meg csak amúgy magyarosan toltunk egy kis töltött, bőrös malacsültet tepsis kruplival, kizárólag a multikulti jegyében.. :D

OK, egy kicsit csaltunk, mert ami karikára van vágva, az édeskrumpli.
De nagyon finom volt. Kicsit ugyan furcsán néztek, amikor az egyetemen melegítettem.

Ez a kép meg csak úgy, szintén Berkeley:

A színek harmóniája, remélem senki figyelmét nem kerüli el!