San Francisco ismét

Múlt hétvégén ismét San Francisco-ba mentünk... gondoltuk, talán akad még egy-két dolog, amit érdemes lenne megnézni. Akadt.

Ezúttal az volt a terv, hogy kivonatozunk a város Csendes óceánnal határos szélére, és a parton szépen elsétálunk a Golden Gate-ig. Nagy szerencsénkre az idő csodaszép volt egész nap, mint a képeken látni, egy felhő se volt az égen. Ennek ellenére hideg szél fújt, bár, állítólag ez errefelé meglehetősen tipikus. A  folyamatos széltől elég erős a hullámzás, a homokos parton sétálgatva csak kiabálva lehet beszélgetni. A homokban mindenfelé tengerisün héjak hevernek. (ilyenek) A hullámok elől mindenféle béna madarak futkosnak. Gondolom valami férgeket kapkodtak, épp apály volt. Emberek jönnek mennek mindenfelé, bringások, kocogók. Azért itt elég jó minőségű lehet élni.

Amikor meguntuk az óceánt, a partot szegélyező homokdűnéken másztunk keresztül. Érdekes pozsgás virág szőnyeg borította a dűnék talpát, lilás-sárgás virágja épp nyílt.

A nap bővelkedett ilyen látnivalókban

Kicsit később a homokos partot sziklás váltotta fel, itt utunk a sziklafal tetején kijelölt turistaúton haladt. Az útról több helyen igen konkrét kilátás nyílt a San Francisco-i öböl bejáratára, és természetesen a Golden Gate-re. Azok a képek, amiket itt láttok, szerintem minden erre vetődő turista fotóalbumában megtalálhatóak.
Sajnos elég sok időt elbámészkodtunk, így nem jutottunk el a narancssárga hídig, úgyhogy alighanem még legalább egyszer kell San Francisco-s bejegyzést olvasnotok.

Nem is volt San Francisco-ban, akiknek nincs ilyen képe!

Ilyen kis ösvényen vezetett az út a homokdűnék között
kb 100-m-re az óceántól 

A híd helyett az éttermekben bővelkedő belvárost választottuk, fél óra gyaloglás után meg is találtuk Balboa utcában a sanghai gombóc király (Shanghai dumpling king) éttermet. A visszafogott homlokzat nem okozott csalódást: a belépő vendéget a puritán szocialista-realista stílusban berendezett belső fogadta. Valahogy így képzelek el egy éttermet, Kína távoli, nem túl felkapott részén... Szerencsére a kaja megszolgálta az interneten olvasható majdnem 1000 dicsérő kritikát. Az autentikus shanghai atmoszférát a felszolgált evőpálcák tovább növelték. Dehát, Rómában tégy úgy, mint a rómaiak, Amerikában egyél úgy, mint a kínaikat... nem reklamáltuk, hanem nekiálltunk bénázni a pálcikákkal. Az első megmozdulásra felborítottam azt a kis tálkát, amiben a szósz volt. Szerencsére a katasztrófa bekövetkeztét előre láttam, ezért eleve tányérra tettem. A végére már egész rutinosan ment, Erika pl. nagyon ügyesen böködte a rizsszemeket a leveshez adott kanálra.

A visszafogott külső visszafogott belsőt takar.

Ezek voltak azok a bizonyos gombócok

Azt a zöld cuccot ne kérdezzétek meg, hogy micsoda!
Fogalmam sincs!

Míg visszasétáltunk a helyi HÉV-hez, élveztük, hogy saját szemmel láthatjuk a filmekből ismert tipikus San Francisco-i házsorokat, a dimbes-dombos utcákat, próbáltuk átvenni a hely hangulatát, ebben szerencsére segítségünkre volt egy ötvenéves fickó és nőci által, az utcán bemutatott tam-tam dob/hulla-hopp karika bemutató. Estére értünk haza, pont lemaradtunk az Oscar díj átadóról... aminek kifejezetten örültem, de Erika kissé csalódott volt.
(További képek itt láthatók: https://picasaweb.google.com/suvi.dani/20110227San_Francisco#)