Múlt héten konferencián voltam a Niagara vízesésnél, gondoltam illik erről megemlékezni. Egy kisméretű, kb. száz fős konferencia volt, kinázok és foszforiláció témakörben. A csoportból hárman mentünk, a főnököm és még egy másik posztdok lány. Marha messze volt, ledöbbentő, hogy valahova nyolc órán át kell utazni repülővel, és még mindig ugyanabban az országban van az ember. Maga a konferencia amúgy igen intenzív volt, este tízig mentek az előadások, cserébe viszont délután kaptunk 3-4 óra szabadidőt. És a vízesés természetesen igen mutatós volt.
Még az is említésre méltó, hogy főnökömnek ezen a héten volt a szülinapja, és a vacsorához szerváltunk neki egy személyre szabott tortát. Ezzel nagy sikert arattunk, bár nekem némileg lelkiismeret-furdalásom volt, hogy a főnök tortájával vagyok elfoglalva a Dani szülinapján (igen, mindkettejüknek ugyanazon a napon, július 24-én van a szülinapja). De aztán mikor hazaértem, sütöttem a Daninak zserbót, ez volt a nagy kívánság, remélem valamennyire sikerült kárpótolnom. Melós egy sütemény mit ne mondjak, azt hiszem a jövőben maradok a max. kétkomponensű rendszereknél.
Isten éltesse mindkét szülinapost, de azért főleg a Danit!
VálaszTörlés