Megvettük életünk első autóját. De nem ám akármilyet. Egy 98-as Lexust!!!
Én teljesen belebolondultam, sosem gondoltam volna, hogy eljutok idáig, de marhára élvezem a vezetést :-)
Na de kezdjük az elejéről. Igazából két hete történt a nagy esemény, csakhát sajnos a blogolásra egyre kevesebb időnk jut. Szóval két hete szombaton esett az eső, úgyhogy nem tudtunk elmenni sehová kirándulni, és kitaláltuk, hogy kicsit körbenézünk autóügyben.
A legelső hely, ahova bementünk, egy Toyota kereskedés volt, ahol rögtön elkapott minket egy indiai ügynök. Mondtuk neki, hogy $4000-6000-ben gondolkodunk. Persze van neki olyanja, megmutatja. Erre elvitt minket a Lexus-hoz, ami nagyon menő volt, dehát $8000 volt ráírva. Mondtuk neki, hogy ennyi pénzünk nincs, erre azt mondja, azzal ne törődjünk, hogy mi van ráírva. Hát jó, akkor vigyük el tesztvezetésre. Na ettől igencsak paráztam, mivel hogy még sosem vezettem úgy, hogy nem ült mellettem oktató. De szuperul ment, az hogy automata, már önmagában baromira megkönnyíti a dolgokat, de ez tényleg olyan, hogy csak hozzáérinti az ember a lábát a gázhoz, és már suhan is.
Ezután visszamentünk a kereskedésbe, és indult a majdnem egy órás alku. Az indiaival nem sokra mentünk, még új volt és nem túl rámenős, de aztán megjelent nagydumás fekete George. Aki aztán lökte a sódert rendesen, és igen alkuképes is volt, az utolsó ajánlat $5500 adóval és minden kutyafülével együtt. Na ekkor már igen erősen gondolkodtunk. Egyértelmű volt, hogy ez jó üzlet, viszont kérdés, hogy valóban kell-e nekünk egy Lexus, ráadásul úgy, hogy egyikőnk se tud vezetni. Mondtuk nekik, hogy adjanak nekünk két órát, megnézzük a szomszédban a használt kocsikat, és visszajövünk. Nagy nehezen elengedtek.
A szomszédban volt egy parkoló, ahova az emberek lerakhatják a használt kocsijaikat, a vevők meg megnézhetik, és a portástól elkérhetik a kulcsot tesztvezetésre. Hát itt voltak olcsóbb kocsik, de a Lexusnak a közelébe se ért egyik sem. De azért elvittünk kettőt tesztvezetésre, ami elég izgalmas volt, mivel itt már nem jött velünk ügynök, kb. öt percig tartott míg rájöttünk, hogy kell bekapcsolni az ablaktörlőt, az elsővel végig behúzott kézifékkel mentünk, a többit már nem is említve, de hál istennek semmit se zúztunk le.
Mindenesetre ezután megbeszéltük, hogy $5500-ért megvesszük a Lexust, de többet nem adunk érte. Hát naná, hogy ennyiért már nem akarták adni! Jött egy újabb kör George-dzsal, hogy beszéltek a tulajjal, ennyiért nem hajlandó adni, mert baromi sok pénzt költöttek a felújításra stb. stb. Ennek nyilván a nagy része színjáték volt, de tény, hogy az $5500 nagyon kedvezményes ár lett volna. Lényeg, ami lényeg, $6200-ért elvittük! Hát a nap elején ezt nem gondoltuk volna :-)
Aznap még nem vihettük haza, mivel nem volt kötelező biztosításunk, és a pénzünk is az éterben lebegett az OTP és a Wells Fargo között, ezért szerdán mentünk el érte. Utána legközelebb szombaton mentünk el kirándulni vele a közeli dombokra, az igazán jó helyekre mind autópályán kellet volna menni, amit még nem mertünk bevállalni. Szuper élmény volt, kiderült, hogy annyira nem is vagyok közveszélyes, ráadásul még parlkolni is tudok!
Egy hétre rá, vagyis ma meg elmentünk vele a mamutfenyőkhöz. A kirándulás részéről majd külön írni fogunk, a lényeg, hogy vezettem hatsávos autópályán és kétemeletes hídon. Hát odafele némileg leizzadtam, de azért még ezt is élveztem. És végül, de nem utolsósorban, Anyu, Apu, ne izguljatok, tényleg nem vagyok már közveszélyes :-)
