2020. november 15., vasárnap

Legújabb könyv szerzeményeim

Mostanában nem nagyon van időm olvasni, de az elmúlt időben szert tettem pár remek könyvre, amik mindenképpen megérdemlik, hogy a blogon is megemlékezzek róluk. 

Az utolsó előtti huszár

Ez valójában nem is egy "igazi" könyv, hanem egy képregény, amire még 2 évvel ezelőtt fizettem be egy közösségi finanszírozási kampány keretében. Aki esetleg nem tudná, hogy miről van szó: vannak kreatív alkotók, tervezők, designerek, akik kitalálnak valami szuper jó dolgot, de nincs rá pénzük, és/vagy nincs egy kiadó/cég mögöttük, aki betolná a szükséges tőkét az ötlet megvalósításához. Ilyenkor jön jól a közösségi finanszírozás: ha a tervvel kellően sok embert tudnak meggyőzni, hogy támogassák a projectet, akkor a termék/alkotás megvalósulhat. Persze, ez nem vásárlás, van némi rizikó, hogy a project esetleg megakad valahol (lelép az alkotó). Ilyenkor bukó van. Szóval a képregény viszonylag szerény csúszással most a nyár folyamán elkészült és szeptemberben kis is postázták. Lehetett volna személyes átvétel is egy kiadói bulin, de ugye az nem jött össze.

Ez egy történelmi ihletésű misztikus horror-kaland képregény. A sztori az első világháború idején játszódik, és nagyjából úgy lehet összefoglalni, hogy van egy titkos huszárezred, a "tizenkettesek", akik természetfeletti lényekkel küzdenek. Ebben az epizódban pl. a kis gömböccel. Ami elsőre viccesen hangzik, de ha belegondolunk, hogy volt valami cucc a padláson, ami megevett egy csomó embert, akkor már látjuk, hogy miféle történet fog ebből kikerekedni.


Nekem nagyon tetszett az ötlet, a kivitelezés egészen fantasztikusan igényes. A rajzok hangulata megragadó a karakterek kifejezőek és az egész képi világ nagyon konzisztens. Ami kissé csalódást keltett, hogy maga a történet meglehetősen rövidke volt. De, ahogy a készítők nyilatkoztak, ez csak a sorozatindító epizód volt. Én várom a folytatást.

Eocén élővilág a Kárpát-medencében

Mindig is érdekelt a paleontológia, különösen az eocén élővilág, nem csoda, hiszen Tokod környékén számtalan helyen lehet belebotlani ebből a korból származó kövületekbe. Ezen kívül családi vonatkozás révén is érintett vagyok: édesapám a Dorogi-medence eocén kori barna kőszén kitermelésében vett tevékeny részt, anyai nagyapám még a feltárásokat megelőző kutatófúrásoknál dolgozott fúrómesterként az eocén programban. 

A könyv bemutatja a magyar eocénkutatás történetét a 19. századtól napjainkig, különös tekintettel a már előbb említett eocén programra. Részletes leírást ad a korabeli éghajlatról, domborzati viszonyokról, számba veszi az összes jelentősebb magyarországi eocén kori lelőhelyet és fontosabb fosszíliát. Nyilván Tokod neve számos helyen előkerül, pl. ebből a könyvből tudtam meg, hogy a Dank-hegy egy vörösalga törmelékből és algagumókból álló zátonyépítmény. :D 

A könyv egészen elképesztően igényes és színvonalas. Ezelőtt még sosem csináltam ilyet, de kikerestem a szerkesztő elérhetőségét és írtam neki egy köszönő levelet. (Magát a könyvet Dulai Alfréd, a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytani tárának igazgatója szerkesztette, de van vagy tucatnyi közreműködő szerző) Válaszában küldött egy cikket, amiben leírtak egy parányi pörgekarú fajt (Argyrotheca tokodensis), amit a tokodi buszmegálló mellett összeszedett eocén korú márgából iszapolással izoláltak. Zseniális.

Atlas of the Moon

Miután megvettem a távcsövet és többször is sikerült a Holdat szemügyre venni, elég gyorsan megfogalmazódott bennem az igény, hogy OK, látok egy csomó krátert, de jó lenne tudni, hogy melyik melyik, nem csak úgy ad-hoc tátani a számat. Ehhez egy jó Hold atlaszra van szüksége az embernek, és, ha Hold atlasz, akkor Antonín Rükl. 


A hold atlaszok, hasonlóan a földi és anatómia atlaszokhoz, rajzoltak, mert hiába tudunk nagyon szép, nagy felbontású fényképeket készíteni nagy távcsöveinkkel vagy műholdjainkkal, a dolgok igazán lényeges momentumait rajzokkal lehet megragadni. És ez a bizonyos Rükl hold kráterek rajzolásának abszolút nagymestere (volt). Egy csehszlovák csillagász/térképész, aki kb. egész életét a Hold tanulmányozásának és atlaszok készítésének szentelte. A Hold atlaszát rengeteg helyen kiadták és világszerte abszolút etalonnak számít. Nem könnyű hozzájutni: 5-6 éve Magyaroszágon is kiadták, de olyan megkötéssel, hogy csak 600 darabot nyomhatnak.  Nyilván azonnal elfogyott. Antikvár könyvek között is többnyire 100 font felett cserélnek gazdát. Viszont nekem az ebay-en hatalmas szerencsém volt: sikerült egy kifogástalan példányt leakasztanom 24 fontért. A sikert valószínűleg annak köszönhetem, hogy az eladó elgépelte az író nevét, így vélhetően nem akadtak rá az emberek. 


Minden nagyobb, névvel rendelkező kráter a rajz mellett szerepel: kiről lett elnevezve a kráter, mekkora az átmérője és milyen főbb morfológiai tulajdonságokkal bír. 


2020. november 14., szombat

Ilyen is volt

Az a helyzet, hogy idén botrányosan lemaradtunk a blogolással, na de év végén azért belehúzunk😀 Marha nagy szerencsénk volt, mert még mielőtt beütött volna a ménkű (aka covid), rendkívül jól időzítettünk egy nyaralást. Mivel készült pár jó kép, úgy gondoltam még azért kilenc hónap elteltével is érdemes posztolni róla.

Szóval február végén, Katharináékkal együtt, akik itt voltak barátaink, de aztán elköltöztek Svájcba, elutaztunk Gran Canariára. Tél végén elmenekülni a nyárba nekünk jobban bejött mint nyáron menni egy még melegebb helyre, így idén is így alakítottuk. Szuper volt kicsit feltöltődni és Katharináékkal  újra találkozni.

Strandolás



A gyerekek nagyon benne vannak a várépítésben,
Alberto meg kezd egyre gondterheltebb lenni

Dani szokásosan a maga módján élvezi a strandot

Ez meg már a szálláson készült

Szállásról kilátás

Olivér a gombamedencét azóta is emlegeti

A medence szuper, csak sajnos a víz marha hideg volt

Koktélozás


Itt marha sokat rohangásztak a gyerekek

Egyik nap ellátogattunk Las Palmasba, Gran Canaria fővárosába,
ahol éppen karnevál volt

A piacon meg ilyen gyümölcs kompozíciókkal csábítottak minket














A karnevál része a nagy beöltözés


Aztán estefelé elért minket a saharai homokvihar, 
a kép nincs manipulálva, ilyen apokaliptikus fények voltak

Mire a szállásra visszaértünk, akkor meg már így nézett ki

Mivel másnap is olyan idő volt, hogy nem lehetett strandolni,
egy közeli túristacsalogató western faluba látogattunk



Olivér nem rajongott a serifekkel fotózkodásért


Még szalon is volt mindenféle táncolós lövöldözős marháskodással




A képek megint nem manipuláltak, oltári porfelhő volt egész nap

A hazaúttal megint nagyon szerencsénk volt, mert mire mi mentünk, már helyre állt a légiközlekedés, de előtte három napig teljes volt a káosz. Aztán miután hazaértünk, két hétre rá leállt a világ, de az már egy jól ismert történet.

2020. november 4., szerda

A távcső

Régóta dédelgetett álmom volt egy kisebb csillagászati távcső beszerzése. Az ötlet akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a törökországi kirándulásunkon, az ország belsejében, abszolút a semmi kellős közepén, magasan a hegyek között olyan gyönyörű csillagos eget láttunk, amilyet addig sohasem. Szerintem Magyarországon még a legkevésbé fényszennyezett helyeken sem lehet ilyet látni. 

sd
Valami ilyesmit kell elképzelni. (Ez a kép a Utah állambeli Dark Sky Park-ban készült)


Sajnos csóró doktorandusz hallgatóként fontosabb dolgokra kellett a pénz, arról nem is beszélve, hogy Budapestről még a Hold is alig látszik akkora a fényszennyezés. Amerikában aztán az távoli nemzeti parkok csillagos ege újra felszította az érdeklődésem. Mivel Berkeley sem ideális az észlelésre és különben is elég bizonytalan volt a helyzetünk ismét jegeltem a témát. Nade, most, hogy Áron 6 éves lett, és elkezdte érdekelni a körülöttünk lévő világ: Hold, a bolygók, csillagok; eljött az én időm!!! 

A nagy fényerő miatt Newton típusú távcsövet preferáltam, és az egyszerűség (és az olcsóság) kedvéért Dobson zsámolyra szerelve. A Newton típusú távcsövek fő optikai eleme egy paraboloid tükör, ami egy segédtükrön át a szembe irányítja a fókuszált fénysugarakat.

Az eredeti dizájn Sir Isaac Newton nevéhez fűződik, aki ezzel az újításával hatalmasat lendített a csillagászat fejlődésén.  

Azért jók a Newton távcsövek, mert egyszerűségüknél fogva viszonylag nagy átmérőben is megfizethetőek. Hátrányuk azonban, hogy a tükrök megfelelő beállítására eléggé érzékenyek, amit több-kevesebb rendszerességgel ellenőrizni kell, és után kell állítani ha szükséges. Viszont valamiféle állványra mindenképpen szükség van. Itt két lehetőségünk van: választhatunk állványt ekvatoriális mechanikával, amivel ügyesen lehet követni a csillagok mozgását az égen, cserébe komplikált beállítani és a jó minőségű, stabil darabok elég drágák. Viszont a Dobson zsámoly kő primitív, nagyon olcsó, viszonylag könnyű/könnyebb megtalálni az égi objektumokat, mivel elég intuitíven horizontális és vertikális síkban állítható a távcső (alt-azimut). Hátránya a Dobson szerelésnek, hogy mivel nem képes a csillagok égi útját egyszerűen követni, fotózásra nem alkalmas (legalábbis a hagyományos mély-ég asztrofotózásra nem). A távcsövek választásánál elsődleges szempont, hogy mekkora legyen a tükör/lencse átmérője, azaz mekkora a távcső fénygyűjtő képessége: minél nagyobb az átmérő, annál halványabb égi objektumok is láthatók, és annál nagyobb nagyítások is elérhetőek. Én úgy gondoltam, hogy egy 20-25 cm-es tükör átmérő reális választás: kellően nagy az átmérő, már sok mindent lehet rajta látni, de nem lesz túl nagy: ha jó idő van, felkapom/kiviszem a kertbe. 

Abban teljesen biztos voltam, hogy nem akarok új távcsövet venni. Használt amatőr csillagász eszközöket vagy az ebay-en vagy az astrobuysell dedikált amatőrcsillagász oldalon lehet beszerezni. Elég sokáig csak figyeltem a piacot: milyen távcsövek, milyen kiegészítőkkel, milyen áron mennek. Áron szuper lelkes volt: egyfolytában azt kérdezgette tőlünk, hogy majd, ha a koronavírusos lezárásnak vége lesz, átjöhet-e a kis barátja belenézni a távcsőbe (ami még nem is volt meg). Végül egy ebay-es hirdetésre csaptunk le: 20cm-es Orion Dobson zsámolyra szerelt Newton távcső, az alapnál magasabb minőségi kategóriából (pl. az élesség két (egy durva és egy finom) fókuszírozóval állítható). És nemcsak egy távcső, hanem egy egész készlet: távcső + 3 okulár + nap és egy holdszűrő + kollimátor objektív. 


A távcső egy kisfiúé volt, akinek a szülei vehették pár éve (a finom porrétegből ítélve). A szülők valószínűleg nem értettek hozzá, így a fiúnak nem sok esélye volt értelmesen használni a műszert: az okuláron, és a Barlow lencsén lévő menetek teljesen használhatatlan módon volt összecsavarva, a red-dot kereső egyik alkatrésze törött volt, ami nélkül max. holdat lehet megtalálni, a főtükröt stabilizáló csavarok nem voltak meghúzva (ez kb. azt jelenti, hogy a tükör sosem volt rendesen beállítva). 


Amikor  hazaértünk a távcsővel, még világos volt, a félhold magasan ragyogott. Úgyhogy Áronnal azon nyomban be is röffentettük a műszert. Mindketten teljesen el voltunk ájulva... életemben most láttam először a hold krátereit szabad szemmel. Elképesztő volt. Még Erikának is tetszett! Aztán 3 hétig egyfolytában esős-felhős volt az idő, úgyhogy max a napfoltokat tudtunk nézni (persze a 11 éves nap ciklusban most vagyunk a napfolt minimumnál).

Ezt a képet objektív nélkül, a távcső primer fókuszába, kézzel tartott fényképezőgéppel készítettem.

Időközben, ahogy alkalom adódott megfigyeltük a Szaturnuszt, a Jupitert, most az októberi közelség idején a Marsot. Én hosszas keresgélés után nemrég megtaláltam az Androméda galaxist. Tudtam, hogy mire számíthatok, valahol nagyon impresszív ezeket a dolgokat szabad szemmel látni, de kicsit lelombozott, amikor megláttam azt a halvány kis pamacsot a látómező közepén, ami elvileg a galaxis volt. :D Dehát ilyen a vizuális észlelés.

Célra állva

Meg persze megnéztem az NEOWISE üstököst nyáron (ezeket simán a fényképezőgépemmel lőttem):

Világító felhők és az üstökös

Ezen a képen kicsit közelebbről látni:

Ez sem volt egyszerű: vagy egy hétig keltem 3-4 órakor, hogy végre legyen egy derült égbolt