Reggel indultunk Pokharából kisbusszal a túra kiindulópontjára. Ekkor kezdett ömleni a monszuneső. Dani átment pánik üzemmódba, mindenünk tök vízes lesz, fent meg fagy, mindnyájan tüdőgyulladást kapunk! Aztán mikor felszedtük a serpákat, köztük egy kisminkelt nőt száriban, és egy kb. tizenöt éves srácot, és tudatosult bennünk, hogy ők fogják felcipelni a cuccainkat, Dani azt mondta, hogy akkor ő most befejezi a rinyálást.
Rögtön az elején akadályba ütköztünk, ugyanis az utat elmosta a megáradt patak, és a busz nem tudott elvinni a célállomásig, gyalog kellett átkelnünk. Ebben legalább az volt a jó, hogy mindenkinek teljesen átázott a bakancsa, így már nem kellett attol tartani, hogy mi lesz ha elázik a cipőnk, mert ez a túra első ötpercében megtörtént.
 |
| A túravezető próbálgatja a terepet |
 |
| Aztán valahogy csak áthoztak minket is |
 |
| Itt még a viszontagságok ellenére töretlen lelkesedéssel |
 |
| Gyönyörű rízsföldeken keresztül vezetett az út |
 |
| Ázott banda |
 |
| A kilátás gyönyörű lenne, ha lehetne látni |
 |
Monszun idején a drága lélegzős felszerelés haszontalannak bizonyult,
ellenben a serpák élelmes kukászsákos megoldását a nyugati túristák
is hamar eltanulták |
 |
| Azért csak megérkeztünk a szállásra, Ghandruk faluba |
 |
| Hotel Buddha |
 |
| Összkomfort |
 |
| A kilátás azért nem volt rossz |
 |
| Vacsorára várva |
 |
| És megérkezett |
 |
| A háttérben azért mar felsejlenek a nagy hegyek |
Az este még annyi említésre méltó történt, hogy a túravezetők megpróbálták megszárítani a teljesen elázott cuccainkat egy fészerben beizzított tűz fölött. Hát szárazak nem lettek, cserébe viszont olyan füstszagúak, hogy pár ruhámból többkörös mosás ellenére a mai napig nem bírtam kiírtani a füstszagot.
