2016. november 9., szerda

2016. november 8.

Az elmúlt évben számos olyan esemény történt, mely mélyen elkeserít. Hogy Magyarország milyen utat jár, és hogy milyen tőlem teljesen idegen hangvétellel kell rendszeresen szembesülnöm, ha hazautazunk, már nem zavar annyira, lemondtam róla, úgy érzem Magyararország már egy ideje elveszett.

A Brexit megmutatta, hogy az idegenellenesség és a populista demagógia itt is működik. Az egyesült Európát elutasító üzenete ennek is nagyon szomorú, politikailag és gazdaségilag is megkavarja a dolgokat, de nem hiszem, hogy komolyabb hatása lenne a világ folyására nézve.

De ez, ez más. Trump megválasztásának messzemenő és borzasztóan káros következményei lesznek mindenhol. Nézem a híreket, és potyognak a könnyeim. Az értelem és a tolerancia elbukásáért, a következő generáció jövőjéért.

2016. november 6., vasárnap

Halloween

Halloween továbbra is nagy kedvencem, szerencsére Angliában is sok a rajongója. Áron Yodának öltözött, Leó barátja meg ördögnek, együtt jártuk a falut édességet kéregetve, a fiúk egyértelmű sikert arattak, és marha jól érezték magukat. Utána meg Leóéknál vacsoráztunk, ahol az olasz nagymama teljesen rákattant a Halloween témára, és olyan lakomát rittyentett, hogy csak na. Egy rendkívül jól sikerült este volt, Leóékkal igazán jó barátok lettünk, sokat járunk össze.

Készülődés

Egy megszeppent ördög háttérben egy repülőgépszerelőnek készülő Yodával

Akcióban








Készül a lakoma

Töklepények és szellemsütik


2016. október 30., vasárnap

Kelet-európai gazdasági bevándorlók kontra magyar keresztyének 1:0

Míg a jó magyar keresztyének jelentős része arról tartott népszavazást, hogy hogyan védje meg a háborús menekültektől saját magasabbrendű kultúráját, valamint szeretetreméltó kis hazáját, addig a cambridge-i kelet-európai gazdasági bevándorlók egy része a szíriai gyerekek megsegítésére rendezett jótékonysági megmozduláson vett részt.

A rendezvényt egy helyi kismamaklub rendezte, egyik kollégám hívott meg rá. A lány cseh, és a mi cégünknél dolgozik, a srác lengyel és ott dolgozik, ahol Dani. Van egy másfél éves kisfiuk, és a másodikat tervezik úgy, hogy nem házasok (pfuj, a liberális mindenségit!)

A program célközönsége az öt éven aluli gyerekek voltak, akiknek bármilyen eszközzel lehetett teljesíteni a kb. egy mérföldes távot, miközben szüleik anyagiakkal támogathatták a célt, melyre  így összesen 800 font gyűlt össze.

Nem gondolom azt, hogy ezzel a kicsiny pánzösszeggel komolyabb változást hoznánk szerencsétlen szíriai gyerekek életébe, vagy hogy akkora áldozat lenne egy napsütéses októberi délutánt a parkban tölteni, hogy ettől jobb emberek lennénk. Azt viszont fontosnak tartom, hogy Áronnak a beszűkült idegengyűlölet és az ismeretlentől való rettegés helyett, más kultúrákra való nyitottságot, nálunk kevésbé szerencsések iránt megértést és lehetőségeinkhez képest segítőkészséget tanítsunk. Ehhez úgy gondolom, ez az esemény jó indítás volt.







2016. október 11., kedd

Magyarországon

Nyár végén jártunk Magyarországon, amiről adós vagyok egy képriporttal. Előrebocsátom, hogy képek teljesen random készültek, ilyen téren kissé belustultunk, és nem dokumentálunk kellőképpen.

Túristáskodtunk Budapesten


Mint a régi szép időkben...






Meg jártunk a Balatonnál


És a füredi borfesztiválon. Vagy ahogy Áron mondja: "Mami, daddy dolgoz"
Bizony, kemény munka volt.

De azért ő is lejött a végére.

A pápai másodunokatesókkal.

Aztán jártunk Esztergomban, ahol kisvonatozni szerettünk volna, de a harmadikról is
leszállítottak minket. Nincs is annál jobb mint a legendás magyar vendégszeretet,
üzleti érzékről már nem is beszélve.



Áron és Adi dödöllét gyárt, vagy úgy is mondhatnám, hogy "Mine do it! Áronka help!"




Még lazacfüstölés is volt kéremszépen.

Na meg szüreteltünk.





És végül, de nem utolsósorban, dorogi bányászbúcsú.