Pár héttel ezelőtt Oaklandben futottam egy félmaratont. Mivel nem sokat edzettem, arra gondoltam, hogy jó lenne olyan 1:40-1:50 körüli időt elérni.
A versenyre technikusunkkal, Michael-lel készültem, aki tavaly kapott rá a futásra, és amellett, hogy szorgalmasan gyűjtögeti a kilómétereket, mellette kondizni is jár, meg valami "rocket ball" nevű sportot is művel. Róla tudni kell, hogy NAGYON kövér gyerek volt, gimiben 120 kilónál is többet nyomott, spéci helyről kellett ruhákat rendelnie, és nem bírt pihenés nélkül felmenni az emeleti szobájába. Na, valamikor a gimi vége felé rájött, hogy ez így nem lesz jó, és változtatnia kell az életén, és apjával minden este sétált egy keveset, majd egyre többet, aztán már tudott kocogni, majd futni. Másfél év alatt 50 kg-t adott le a srác, és azóta nagyon soportos életet él. Amikor mondta, hogy milyen dagadt volt, nem hittem el. Mutatott képeket, és csak a vigyora alapján lehetett azonosítani, annyira más volt... A laborban mindenki mondta neki, hogy ne legyen hülye, adja el a képeket valami fogyasztószer gyártónak, mondja, hogy ettől tudott lefogyni, kereshet vele egy csomó pénzt.
