Oakland félmaraton

Pár héttel ezelőtt Oaklandben futottam egy félmaratont. Mivel nem sokat edzettem, arra gondoltam, hogy jó lenne olyan 1:40-1:50 körüli időt elérni. A versenyre technikusunkkal, Michael-lel készültem, aki tavaly kapott rá a futásra, és amellett, hogy szorgalmasan gyűjtögeti a kilómétereket, mellette kondizni is jár, meg valami "rocket ball" nevű sportot is művel. Róla tudni kell, hogy NAGYON kövér gyerek volt, gimiben 120 kilónál is többet nyomott, spéci helyről kellett ruhákat rendelnie, és nem bírt pihenés nélkül felmenni az emeleti szobájába. Na, valamikor a gimi vége felé rájött, hogy ez így nem lesz jó, és változtatnia kell az életén, és apjával minden este sétált egy keveset, majd egyre többet, aztán már tudott kocogni, majd futni. Másfél év alatt 50 kg-t adott le a srác, és azóta nagyon soportos életet él. Amikor mondta, hogy milyen dagadt volt, nem hittem el. Mutatott képeket, és csak a vigyora alapján lehetett azonosítani, annyira más volt... A laborban mindenki mondta neki, hogy ne legyen hülye, adja el a képeket valami fogyasztószer gyártónak, mondja, hogy ettől tudott lefogyni, kereshet vele egy csomó pénzt.


A verseny Oaklandben volt, ami tulajdonképpen jó is lehetne mert vannak a városnak szép részei, de sajnos csak a kevésbé jó, ámde lapos környékeket jártuk be, gondosan elkerülve a helyi "rózsadomb" árnyas emelkedőit. Ez a város nem olyan barátságos, mint Berkeley: itt az "occupy" mozgalom összecsapott ősszel a rendőrökkel, talán haláleset is volt, pár hete itt írtott ki egy srác vagy 7 gyereket az egyetemen.


A rajt olyan "Danisra" sikeredett: Michael-lel elvesztettük egymást, bóklásztam egy darabig, és mire visszamentem a rajthelyhez már csak percek voltak hátra a rajtig, mindenki egymás hegyén-hátán tolongott, úgyhogy csak a "For fun", azaz a leglassabb futók rajtzónájában tudtam elhelyezkedni. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a tempómat tudjam futni, kb 2OOO embert kell megelőzni, akik gyök kettővel vánszorognak előttem. Nem baj, gondoltam, a verseny eleje úgyis mindig nagyon stresszes, jó az, ha az adrenelin nem tud elkapni, hanem rá vagyok kényszerítve egy mérsékeltebb tempóra. Na, mindegy, nem akarok nagyon részletekbe menni, az a lényeg, hogy edzettségi állapotomhoz képest remek tempót választottam, a táv kétharmadáig az egyes mérföldek között max 15 másodperc különbség volt, majd a harmadik harmadon gyorsítani tudtam, végül az utoló mérföld lett a leggyorsabb. Szerintem ilyennek kell lennie egy jól kidolgozott futásnak. Nem volt holtpont, végig élveztem, de azért küzdelmes volt, frissíteni csak egyszer álltam meg 5km-nél, mert elkezdett nagyon száradni a szám. Ja a vége 1:37 lett, ami jelentősen jobb, mint vártam. Michael nagyon örült az 1:5O:1O-es idejének, ami amellett, hogy szuper első félmaratoni idő, pont fél percel jobb, mint a haverjáé, akivel vetélkedtek a felkészülés alatt. :-D

A képek persze megint a kötsög marathonpohoto oldaláról van leszedve, és persze a frászt fogok fizetni 25 dolcsit egy rohadt képért.