A verseny Oaklandben volt, ami tulajdonképpen jó is lehetne mert vannak a városnak szép részei, de sajnos csak a kevésbé jó, ámde lapos környékeket jártuk be, gondosan elkerülve a helyi "rózsadomb" árnyas emelkedőit. Ez a város nem olyan barátságos, mint Berkeley: itt az "occupy" mozgalom összecsapott ősszel a rendőrökkel, talán haláleset is volt, pár hete itt írtott ki egy srác vagy 7 gyereket az egyetemen.

A rajt olyan "Danisra" sikeredett: Michael-lel elvesztettük egymást, bóklásztam egy darabig, és mire visszamentem a rajthelyhez már csak percek voltak hátra a rajtig, mindenki egymás hegyén-hátán tolongott, úgyhogy csak a "For fun", azaz a leglassabb futók rajtzónájában tudtam elhelyezkedni. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a tempómat tudjam futni, kb 2OOO embert kell megelőzni, akik gyök kettővel vánszorognak előttem. Nem baj, gondoltam, a verseny eleje úgyis mindig nagyon stresszes, jó az, ha az adrenelin nem tud elkapni, hanem rá vagyok kényszerítve egy mérsékeltebb tempóra. Na, mindegy, nem akarok nagyon részletekbe menni, az a lényeg, hogy edzettségi állapotomhoz képest remek tempót választottam, a táv kétharmadáig az egyes mérföldek között max 15 másodperc különbség volt, majd a harmadik harmadon gyorsítani tudtam, végül az utoló mérföld lett a leggyorsabb. Szerintem ilyennek kell lennie egy jól kidolgozott futásnak. Nem volt holtpont, végig élveztem, de azért küzdelmes volt, frissíteni csak egyszer álltam meg 5km-nél, mert elkezdett nagyon száradni a szám. Ja a vége 1:37 lett, ami jelentősen jobb, mint vártam. Michael nagyon örült az 1:5O:1O-es idejének, ami amellett, hogy szuper első félmaratoni idő, pont fél percel jobb, mint a haverjáé, akivel vetélkedtek a felkészülés alatt. :-D
A képek persze megint a kötsög marathonpohoto oldaláról van leszedve, és persze a frászt fogok fizetni 25 dolcsit egy rohadt képért.
Gratulalok, az egesz nagyon lazanak hangzik. Jo, hogy a kondidat igy meg tudtad orizni.
VálaszTörlés