2013. október 13., vasárnap

Villámesküvő

Roadtrip-es híradásunkat újabb közérdekű információval szakítjuk meg, ugyanis összeházasodtunk! Úgy gondoltuk, hogy mivel jön a gyerek, most már aztán tényleg itt lenne az ideje, ellenben "normális" esküvő megszervezésére se időnk, se energiánk nem volt, ráadásul a nagy csínadrattával meg egyikőnk se ért egyet. Szóval úgy döntöttünk, hogy szépen csendben megejtjük ezt a dolgot, aztán volt olyan pont, mikor elfogott a kétség, hogy ez azért így nagyon gáz lesz, de aztán egy abszolút kellemes és vidám kis nap lett belőle, sőt így utólag szerintem meglehetősen cool, ahogy ezt nulla rákészüléssel és parával előadtuk :-)

Ehhez persze szükségünk volt két hasonlóan laza, ámde annál lelkesebb tanúra, és ezt meg is találtuk Hédi és Attila személyében, nagyon, nagyon köszönjük nekik! Reggel az oakland-i városházán indítottunk, ahol egy kis papírmunka után következett a ceremónia. Itt már igen erősen készültek a Haloween-ra, ez mondjuk elég vicces anti-esküvős hangulatot teremtett, de a ceremónia terem teljesen kultúrált volt, sokkal jobb, mint amire számítottunk. Itt még azt érdemes megemlíteni, hogy előttünk és utánunk is meleg párok házasodtak, hisz nem rég fogadták el az erről szoló törvényt, és ugye errefelé akadnak néhányan. Szerintem ez is igen laza volt, a maga módján :-)

Egy kis adminisztráció

Hangulatos Halloween díszlet


Még egy kis papírmunka


Ennek már a fele se tréfa



Ezután kimentünk az egy utcasarokkal arrább lévő kis tó partjára, ahol pezsgővel kocintottunk az alkalomra (ez is egy szuper ötlet volt Hédiéktől). Majd elmentünk ebédelni a Burma SuperStar nevű étterembe, ami a "Bay Area legjobb burmai étterme". Itt ettünk mindenféle finomságot, például tealevél salátát, ami bizar hangzása ellenére oltári finom. Itt csak az volt a baj, hogy már olyan éhesek voltunk, hogy mire eszünkbe jutott, hogy fényképezni kéne, már csak az ebéd romjai maradtak.




A napot a Hédiéknél fejeztük be, ahol kaptunk egy szuper tortát, ami két okból is kitűnő választás volt, egyrészt Amerikában nem ismert puncstorta volt (kiderült, hogy tőlük tízpercnyire van egy magyar cukrászda), másrészt meg egy olyan közös kiránduláson készült képet tetettek rá, ami szerintem tökéletesen illett az esküvő és az egész nap hangulatához. Mégegyszer nagyon szépen köszönjük!





2013. október 5., szombat

Southwest roadtrip - 6. nap: Bryce Nemzeti Park

Elnézést az adáskimaradásért, a képek kiválogatásával kicsit lassan haladunk. Szóval egyhangúlag megállapitottuk, hogy a Bryce Kanyon Nemzeti Park volt az út csúcspontja. A hoodoo-knak nevezett geológiai képződmények szinte másvilági hangulatot kölcsönöznek a tájnak, az időjárás is nagyon kellemes volt, és az egész park tök jól átlátható, bejárható és baratságos. Egy szuper ajándék ásványboltban inditottunk, itt a Dani fülig érő szájjal zsákmányolta trilobita kövületgyűjteményének legújabb darabját. (Alig 12 dollár, és egy szép kis mini ammoniteszt is leakasztottam 1 dollárért! A hülyének is megéri. Dani.)

Kalappróba 1

Kalappróba 2

Vadnyugat és vadkelet találkozása

Dani szerint a menyország

Vadnyugatnak álcázott ajándékboltsor

Idétlenkedünk

És még mindig

Aztán kis nézelődés a kanyon tetejéről, majd kellemes ebéd (egy szintén méregdrágának kinéző, ámde meglepően megfizethető helyen), és végül délután lemerészkedtünk a kanyonba. A kinézett útvonalat úgy reklámozták, hogy az univerzum legjobb hárommérföldes túrája, ezen mi jót röhögtünk, aztán a végén megállapitottuk, hogy még az is lehet, hogy igazuk volt :-) Pedig útközben még egy kisebb vihar is elkapott minket.


Na ettől a látványtól leesett az állunk

Ezek a fiatalok!

Itt vezet az út lefelé a kanyonba









Úton lefelé


Ez a fotós mindenhol ott van!

Eső elől menekülve

Jóból is megárt a sok, hát még belőlem

Itt jöttünk fel. Annyira tetszett, hogy még azon sem akadtam ki, hogy egy
csomót kellett felfele mászni

Az estét egy régi vadnyugati városban, Kanab-ban töltöttük, állitólag több vadnyugati filmet is forgattak itt. Hát erre manapság már nem sokminden emlékeztetett, a néhány hangulatosan berendezett vendéglátóipari egységet leszámitva. Sajnos elég későn értünk ide is, de azért még sikerült beülni egy sörre és három kólára, hát igen, Eszterék megtapasztalhatták, hogy igazolvány nélkül Amerikában tényleg nem lehet alkoholt venni.

A menő kocsma kellékei


Ezekért a kártyázó modómedvékért teljesen odavoltam

Sörözés helyett kólázás
A helyiek közben buzgón épitették a színpadot és bódékat a másnapi country fesztiválra, aminek reménykedtünk, hogy az elejét elcsípjük, de aztán reggel ömlött az eső. (Sivatagban! Há nooormááális?)
Ezen a napon sem vittük túlzásba az autókázást, kicsit több, mint 300km-t tettünk meg.