Az elmúlt időszakban történt néhány fejlemény, amiről
érdemes megemlékezni. Először is megérkezett Áron útlevele!!! Hát ez szinte
nehezebb szülés volt mint az igazi, de túl vagyunk rajta, nyár végén utazhatunk
haza.
Túlestünk a
bárányhímlőn is, nagy szerencsével ezt marha lazán megúsztuk, Áronnak a kiütéseken
kívül semmi baja nem volt. Áronra mostanában tényleg egy szavunk sem lehet, oltári vidám kiskölyök, az óvodában nemrég volt értékelése, ahol megnyugtattak, hogy minden a legnagyobb rendben, olvasásból például kifejezetten jól áll, bár matekból kicsit le van maradva :-) De mivel a gyermek mindössze két és fél éves, úgy döntöttem, ezen egyelőre nem fogok aggódni.
A munkahelyemen is beindultak az események, ugyanis átmentem egy másik csoportba, ami több szempontból is jelentős előrelépést
jelent. Eddig főként fehérjetermeléssel foglalkoztam, ami akárhogy is szépítjük,
a biokémián belül szerintem a legkevésbé érdekes, kevés agy, ám annál több
manuális munkával járó feladat. Nem is a szakterületem, eddig amennyire
lehetett igyekeztem elkerülni. Sokkal jobban élveztem azokat a feladatokat,
ahol kísérletet kell tervezni, kitalálni hogyan lehet lemérni a sejteknek
különböző működéseit, azokat kiértékelni, szép grafikonokat
gyártani, és azokon okoskodni. Az új munkakörben egészen pontosan ezt kell majd
csinálnom, gyógyszerjelölt molekulák hatásának vizsgálatára méréseket
fejleszteni, olyan módszerekkel, melyekben tényleg otthon vagyok.
Ráadásul az egész
folyamat ahogy áthelyeződtem, volt rendes interjú, egyezkedés, és az egész hivatalos procedúra, meggyőzött
arról, hogy tényleg értékelik itt a munkámat, a korábbi csoportomban sajnálják,
hogy megléptem, az új csoportomban meg tárt karokkal várnak. Nagyon sokat jelent ez nekem, úgy érzem ismét emelt fővel
járhatok, és sokkal pozitívabban tekintek a jövőbe. Kicsit úgy érzem magam, mint aki hosszan fut a vonat után, ami csak nem veszi fel, majd nagy nehezen összekuporgat egy saját kocsira valót, tövig nyomja a gázt, és azt kiáltja, later losers! Vagy valami hasonló :-)
Továbbá elkezdtünk szocializálni.
Mármint nemcsak mi, hanem Áron is. Egész komoly kis baráti köre van, meghívták
szólinapi bulira, meg voltunk vendégségben is egyik kisbarátjánál. Leonardo
oltári aranyos gyerkőc, három egész nappal fiatalabb Áronnál, különben meg mint
a borsó meg a héja :-). Mi meg nagyon jol kijövünk a szülőkkel, egyik olasz,
másik francia, mindkettő biokémikus, ezelőtt ők is Kaliforniában laktak, most
meg a szomszéd faluban, és ők is igyekeznek itt megtelepedni, szóval nem esik
nehezünkre megérteni egymást.
Én meg mostanában mozizni járok a csajokkal. A faluban még egy darab magyar lakik rajtunk kívül, Andi nagyon vidám és aktív, gyakran mozgósítja a környékbeli középosztály angol-magyar anyukáit :-). Én vagyok a legfiatalabb a társaságban, a többieknek már iskoláskorú gyerekeik vannak, és jó régen itt laknak, de mind jófejek, és jól megértjük egymást. A mozi is említést érdemel, ugyanis nem más mint a helyi középiskola előadóterme, ahol hétfő esténként kissé művészbe hajló filmeket adnak. Szerintem tökjó hangulata van, itt láttuk a Saul fiát (ez annyira nem jött be), és a Mustang-ot (ez viszont annál inkább).
Letiffel és
Orsival is egyre többet járunk össze, korábbi bejegyzésekben már feltűntek, még
az Enzimológiáról ismerjük egymást, nagyon hasonló a világnézetünk, jó barátok lettünk. A fiúk
járnak squash-olni, hétvégén meg nálunk tartottunk két napos kertipartit, bbq-val, szalonnasütéssel, és éjszakába nyúló társasozással, szerintem marha jól sikerült. Még az időjárás is együttműködött, és az angol
nyári kánikulában 28 fokig is felkúszott a hőmérséklet!
Mozogni is egyre többet mozgunk, nyilván ez is összefügg az ember lelkiállapotával. Szerda ebédszünetben van a kampuszon jóga, ami egész jó, de ami még ennél is jobban bejön, hogy kiderült, hogy csütörtök esténként a falunkban, tőlünk ötperc sétára, egész pontosan olyan órát tartanak, mint amilyet kerestem. Fitness és tánc keveréke, már baromi régen nem csináltam ilyet, és nagyon hiányzott, el se hiszem, hogy végig itt volt a sarkon, és csak most vettem rá magam, hogy megnézzem, mindenesetre ezentúl ott leszek, az is biztos!
És végül, de nem
utolsósorban, volt ugye egy Brexit, amiről már korábban röviden kifejtettem a
véleményem. Azért ezzel kapcsolatban azt is megjegyezném, hogy szerencsére
megint igen jó helyen vagyunk, ahol értelmes emberek vesznek körül, és
személyesen még egy olyannal se találkoztam, aki a kilépésre szavazott volna. A kampuszon például a "közelmúlt politikai eseményeire" tekintettel "nemzetközi" bulit tartottak a kampusz diverzitását ünnepelve, és elhatárolódva a Brexit üzenetétől. Tisztában vagyok vele, hogy a liberális, értelmiségi középosztály buborékában élek, de a hétköznapokban nagyon normális arcok vesznek körül, ami számomra felbecsülhetetlen.
Szóval kissé ironikus, hogy pont Angliában mondom ezt, but I can see clearly now, the rain is gone...
