California Academy of Sciences

Már nem is tudom mikor, talán két hete megnéztük a California Academy of Science-et, ami lényegében a San Francisco-i természettudományi múzeum. Azzal hirdetik magukat, hogy ez az egyetlen hely a Földön, ahol egy akvárium, egy planetárium és egy esőerdő egyetlen tető alatt megtalálható.

Már a bejáratnál meglepő kalandban volt részünk, ugyanis kiderült, hogy az egyik fotós magyar, sőt nemcsak hogy magyar, de még biológus is. Röviden elbeszélgettünk, nagyon jó arcnak tűnt, tíz évig járta a világot, aztán végül is itt telepedett le dél-afrikai barátnőjével. Neki köszönhetjük ezt a képet, amit jó magyar szokáshoz híven suttyomban ingyen elküldött nekünk :-)

Hát volt itt minden, gyönyörűen berendezett tengeri életközösségek, albinó aligátor, pingvinek, óriási kék pillangók, amik rászálltak az emberre, de nekem ez az élőlény (leafy sea dragon) tetszett a legjobban. Egészen zárásig ott voltunk, még a Dani is azt mondta, hogy azért itt az ember rendesen kap a pénzéért cserébe, és az ő smucigságát valamint a belépő árát ($30) figyelembe véve, ez igen nagy dícséretnek tekinthető :-) Szóval azoknak akik majd meglátogatnak minket, ez ott lesz a kötelező programpontok között.

És ezzel a bejegyzéssel végre behoztam több hetes blog lemaradásomat, úgyhogy a jövő héten végre nyugiban tölthetem az estéimet, anélkül hogy ez a teendő ott lebegne a fejem felett. Szóval most egy hétig tutira nem jelentkezem, ha minden igaz, a Dani majd hamarosan fog írni az egyetemről.

Mt Tamalpais

Már kétszer is voltunk Mt Tamalpais-on, ami szintén egy San Franciscotól északra fekvő állami park (ha jól emlékszem, eddig az összes természetbeli kirándulásunk alkalmával ezen a tájon, Marin County-ban jártunk).

Első alkalommal, kb. három hete felmentünk kocsival a legmagasabb pontjára, és onnan tettünk egy kisebb körtúrát. Múlt héten meg letúráztunk az óceánig, aztán meg vissza egy mamutfenyőkkel szegélyezett patakmederben. Igazából sokat nem tudok ezekről a túrákról mesélni, érdemes inkább a képeket megnézni. Talán még annyit, hogy a második túrára a Medzihradszky Katival mentünk, aki a UCSF-en tömegspektrometrál már több mint húsz éve, de Szegeden is van csoportja.

San Francisco Mission District

Május 7-én szombaton a San Francisco-i Mission District-be, a mexikói negyedbe látogattunk. Azért választottuk ezt a napot, mert akkor volt a Cinco de Mayo fesztivál, ami lényegében a mexikóiak függetlenségi napja.

Ahol leszálltunk a metróról, az egy elég cikis környék volt, a Nyugati aluljáróval felvehette volna a versenyt, de kicsit arrább menve már egész kultúrált területre lyukadtunk ki. Rögtön betértünk egy taqueríába, ahol betoltunk két gigantikus burritót.

Utána elsétáltunk a közeli parkba, ahol a fesztivált tartották, volt itt mindenféle, mexikói zenészek, táncosok, kaja, árusok, civil szervezetek, és végül de nem utolsósorban bivalyerős szél. Utána tettünk egy jó nagy kört a városrészben, ami arról nevezetes, hogy tele van művész szintű falfestményekkel, de beszéljenek inkább a képek: link

Santa Cruz

Santa Cruz beach boardwalk

Mivel az elmúlt pár hétben teljesen elhanyagoltuk a blogot, ma megpróbálom bepótolni a lemaradást. Szóval jópár hete a szombati Point Reyes-i kirándulás után, vasárnap ellátogattunk Santa Cruz-ba. Ez egy San Francisco-tól kb. kétórányira délre található kisváros, ami a tengerparti vidámparkjáról és az egyeteméről híres.

Először a mólóra látogattunk ki, ahol isteni finom alaszkai füstölt lazacos szendvicset és sült garnélát ebédeltünk. Utána körbenéztünk a vidámparkban, ahol a Dani talált kövesedett cápafogat $5-ért, amitől teljesen lázba jött. Mondtam neki, hogy kaphat egyet, ha cserébe felül velem a hullámvasútra. Gondoltam úgyse fog merni, mert az ennél sokkal lightosabb körhintáktól is kivan. Aztán kiderült, hogy csak a forgó dolgokat nem bírja, a sebességgel nincsenek problémái.

Füstölt lazac és sült garnéla

Úgyhogy mire megvettük a jegyeket, én már totálisan beparáztam, nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok :-) Szóval felültünk a híres Giant Dipper roller coaster-re, ami 1924 óta üzemel. Hát voltak pillanatok mikor azt hittem, hogy ott fogok szívrohamot kapni, de utólag visszatekintve szuper élmény volt. Rögtön utána meg lehetett nézni a képeket, amik közben készültek, hát marha vicces volt, mindenki teli szájjal vigyorog, mi meg úgy ülünk ott a Danival, mint aki betojt a gatyájába. Szóval ezt még gyakorolni kell.

Giant Dipper

Utána még mentünk egy kört a helyi campuson, ami igen érdekes volt, ugyanis épületeket alig láttunk, leginkább fenyőerdő és legelő volt néhány elszórt épülettel. Nekem némileg déjá vu-m volt, azt hiszem gyerekkoromba már jártam itt, de ennek utána kell kérdeznem.

Point Reyes National Seashore

A múlt hét végén, kihasználva a remek időt mindkét nap kirándultunk: szombaton a "Point Reyes" tengerpartra látogattunk, ami egy nemzeti parkszerű természetvédelmi terület. Területe 280 km2 (a bükki nemzeti park 450 km2) A 60as években helyezték oltalom alá, mivel a beépítés veszélyeztette különleges, árapály zónákra jellemző élővilágát, és a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet, mi itt osztriga és szarvasmarha tenyésztést jelent. A park egy hatalmas félsziget, ami a Szent András törésvonal mentén kapcsolódik a kontinenshez, azaz geológiailag igencsak aktív területről van szó. (Végül de nem utolsó sorban itt forgatták az 1980-as 'A köd' című horror filmet... ha esetleg valaki eddig nem hallott róla, nos az nem a véletlen műve)