Azért erre a tájra esett a választásunk, mert a populárisabb helyeken mint például a Yosemite, már tavasszal elfogynak a szállások. Bár ebben a régióban is voltak bőven látnivalók, kissé pangott a turizmus, és nemegyszer jártunk úgy, hogy kiderült, hogy már nem üzemel, amit kinéztünk az útikönyvben. Hát válság van na, de azért ez kicsit kiábrándító volt. De ennek ellenére azért sok szépet láttunk.
Jártunk barlangban, sokat túráztunk, úsztunk tavakban, én csak egyszer, ami kellemes meleg volt, de a Dani két kristálytiszta hideg tóba is belemerészkedett,
egyik este láttunk az út mentén vagy húsz őzikét, és szerintem egy medvebocs is átfutott előttünk az úton, bár a Dani ebben kételkedik,
jártunk jó magasan a Mt Shastán, persze kocsival, ettünk grizli menü reggelit a Black Bear Dinerben, ami egy nagy macikultusszal rendelkező hangulatos kis étteremlánc, hát az még a favágómenünél is durvább volt, szedtünk levendulát farmon, láttunk sok vízesést,
kempingeztünk, megmásztunk két vulkánt, a Mt Lassent, ami 3,189 m magas, és nagyon jókor jártunk ott, mert kiderült, hogy egész augusztusban csak két napot volt nyitva, mert javítják a felvezető ősvényt, és az amerikaiak igen komolyan veszik az ilyesmit, a ranger ott cirkál a stukkerrel fel-alá, és jól seggbelő, ha lemész az útról (na jó, ez némi túlzás, de tényleg volt fegyveres ranger, aki rászólt a nem megfelelően viselkedő túristákra), és végül jártunk fortyogó vulkanikus tájakon.
Hát azért az egy hét alatt voltak kicsit nehezebb időszakok, a mélypont az volt amikor megérkeztünk a kempingbe, ahol kicsit lezúztuk a kocsi hátulját (de hálistennek másnapra magától kinyomódott, a Lexus még öngyógyításra is képes :-)), és az is kiderült, hogy három perc meleg zuhanyért négy quartert kell bedobni, ami persze nem volt nálunk. Hát nem jól bírom a nomád körülményeket no, de aztán a végén persze ezek az apróságok is megoldódtak.
További képek.