Southwest roadtrip - 5. nap: Arches Nemzeti Park

Az Arches óriási vörös homokkő boltívjeiről hires. Sajnos ez a park nem kapta meg tőlünk azt csodálatot, amit méltán megérdemelt volna, mert itt már igencsak fáradt a banda, és ráadásul elképesztően brutális meleg volt! (A Dani szerint valójában nem volt olyan meleg: a kocsi hőmérője alig mutatott 98 Farenheit fokot, ami még a 37 C-t sem éri el.) A Balázsnak fájt a foga, én marha nehezen viseltem a hőséget, és a többiek is nyűgősebbek voltak a megszokottnál. Pedig a képek bizonyítják, hogy ez is igen mutatós kis hely.

Jobban is kinézhetnénk, de a háttér az menő

Ez a boltív a leghíresebb, Utah állami jelképe

Itt nem látszik, de nem sok mentette, hogy felforrjon az agyvizünk

Szépek a színek

Jók a fények

Szerencsére a szállás közel volt a parkhoz, de este előttünk állt egy jó 300km-es út a következő szállásig.

Southwest roadtrip - 4. nap: Mesa Verde Nemzeti Park

Ezen a napon megnéztük az ősi pueblo indiánok sziklába vájt lakhelyeit. Ma már az egész terület nemzeti park, és csak vezetett túrákkal lehet bejárni a sziklaházakat. Mondjuk itt néha elfogott a kétely, hogy tényleg nincs jobb dolgom négyhónapos terhesen, mint létrákon meg alagutakban kúszni-mászni a pueblo indiánok nyomában? De azért megérte, és ez a nap még igy is egész pihentető volt, azt leszámitva, hogy a Danival jo hosszasan küzdöttünk a visitor centerben, hogy melyik útikönyvet vegyük, aztán meg a szállásig jó két órát kellett vezetni a semmi közepén, így majdnem éhen halltunk, de aztán mégsem.

Vezetés szempontjából egy viszonylag könnyű nap volt, mindössze 280km vezetéssel.
(Bár volt egy kis elkavarás is a cél előtt pár mérföldre)

Közérdekű információ

Roadtripes híradásunkat közérdekű információval megszakítjuk: kisfiúnk lesz!

Ennek megvannak az előnyei, például tinikorában nem fog sírva hazajönni, hogy őt már megint nem kérték fel táncolni, ellenben majd sík ideg leszek, ha gördeszkázni tanul.

Na most röviden ennyi, amúgy minden rendben, majd később még bővebben jelentkezem, ha lesznek új fejlemények.

Southwest roadtrip - 3. nap: Antilop Kanyon és Monument Valley

Reggel gyorsan megnéztük a Colorado folyó hires hajtűkanyarát, majd bevetettük magunkat az Antilop Kanyonba. Ez egy gyönyörű hasadékkanyon, és csak az a baj vele, hogy navajo területen van, és az indiánok igencsak szeretnek hasznot húzni a túristákból. Mondjuk szerencsétlenek baromi nagy szegénységben élnek, de azért azt mégiscsak túlzásnak éreztük, hogy itt fejenként több volt a belépő, mint egy egy hetes nemzeti park belépő mind a négyünknek együttvéve. De abszolút megérte, gyönyörű volt, főleg úgy, hogy idegenvezetőnk Tatonka (akit mi elkereszteltünk Ülő Bikának), egy jó nagy darab navajo, abszolút nem siettetett minket.

A sokat fotózott hajtűkanyar. Az a két kis ember Eszter és Balázs.

Facebook fotó

Ez meg már az Antilop kanyon

Ezután tovább indultunk Monument Valley felé, ahol útközben egy benzinkútnál megpróbált felcsípni egy helyi indiánlegény, bár miután kiderült, hogy mi nem tartunk lovakat, némileg befulladt a társalgás :-) A Monument Valley filmekből mindenkinek ismerős lehet, mivel minden valamire való western azzal zárul, hogy a főhős a magányos sziklák között ellovagol a napnyugtába. Miután itt is leperkáltuk a borsos belépőt a navajóknak, fotózgattunk és nézegettünk, de nem mentünk végig a homokkőképződmények között vezető úton, mert nagyon gyér állapotban volt.

Az ultimate amerikai roadtrip-es fotó (ezt már Balázstól szerváltuk).
Amúgy az, hogy én tömöm a fejem a chips-szel abszolút megtévesztő,
mert miközben vezettem, majdnem megették előlem. De most komolyan.

Este meg már nagyon megörültem, hogy végre valami normális időben érünk a szállásra, de aztán kiderült, hogy átléptük az államhatárt, és veszítünk egy órát, úgyhogy ez ismételten nem jött össze.

Úton a szállás felé a naplementében

A mai napon megtett út nem volt különösebben vészes, mintegy 410km. A- Page, B - Antelope Canyon, C - Monument Valley, és D - Cortez. Ezen a napon Arizónából indultunk, kerszteztük Utah-t majd a szállás Colorado-ban volt, és csak pár kilóméternen múlt, hogy nem mentünk át Új Mexikóba!

Van néhány kép, amit Erika nem akart közzétenni, de szerintem nagyon érdekesek. Monument Valley-be tartva tettünk egy pisiszünetet egy kis indián faluban, ami annyira elhagyatott, hogy még a google street view autó sem járt még arra! :D (Ez volt az a hely, ahol kihasználva, míg fényképezőgépemmel a hely szellemét próbáltam megragadni, egy helyi indián csávó rámozdult a csajomra... ) Szóval most néhány hangulatkép következik a vidéki amerika hétköznapjaiból.

Vidéki amerika és polárszűrő.

"Pure Heart Bible Church" - Tiszta Szívhez címzett helyi indián felekezet temploma. 

Ez a kép már egy kicsit később, a Monument Valley bejáratánál készült. Hatalmas horizont, sivatag, bárányfelhők, lepukkant viskók.