Míg a jó magyar keresztyének jelentős része arról tartott népszavazást, hogy hogyan védje meg a háborús menekültektől saját magasabbrendű kultúráját, valamint szeretetreméltó kis hazáját, addig a cambridge-i kelet-európai gazdasági bevándorlók egy része a szíriai gyerekek megsegítésére rendezett jótékonysági megmozduláson vett részt.
A rendezvényt egy helyi kismamaklub rendezte, egyik kollégám hívott meg rá. A lány cseh, és a mi cégünknél dolgozik, a srác lengyel és ott dolgozik, ahol Dani. Van egy másfél éves kisfiuk, és a másodikat tervezik úgy, hogy nem házasok (pfuj, a liberális mindenségit!)
A program célközönsége az öt éven aluli gyerekek voltak, akiknek bármilyen eszközzel lehetett teljesíteni a kb. egy mérföldes távot, miközben szüleik anyagiakkal támogathatták a célt, melyre így összesen 800 font gyűlt össze.
Nem gondolom azt, hogy ezzel a kicsiny pánzösszeggel komolyabb változást hoznánk szerencsétlen szíriai gyerekek életébe, vagy hogy akkora áldozat lenne egy napsütéses októberi délutánt a parkban tölteni, hogy ettől jobb emberek lennénk. Azt viszont fontosnak tartom, hogy Áronnak a beszűkült idegengyűlölet és az ismeretlentől való rettegés helyett, más kultúrákra való nyitottságot, nálunk kevésbé szerencsések iránt megértést és lehetőségeinkhez képest segítőkészséget tanítsunk. Ehhez úgy gondolom, ez az esemény jó indítás volt.