Végre sikerült behoznom többhónapos lemaradásomat a képekkel. Rohan az idő (bár néha úgy érzem megállt), Olivér már elmúlt öthónapos, Áron meg iskolaelőkészítőbe jár. Mindenki szépen fejlődik (mondjuk Danival mi inkább leépülünk), de ezen kívül nem tudom mi történik a világban (pontosabban a házunk száz méteres körzetén kívül).
Olivér már az az igazi ultraaranyos, gyömöszölni való, hangosan nevetős kisbaba, elárte az ötven percentilist, ami főleg azért nagy szó, mert tíz percentilissel született (hiába mondtam, hogy nekem nincs terhességi diabéteszem, a nagy szakértelemmel bíró midwife-ok szerint jó ötlet volt a terhesség utolsó két hónapjában éheztetni). Áron élvezi a kisiskolát, Olivérrel továbbra is tündéri aranyos, mondjuk azért nem lenne rossz, ha nem minden hozzám intézett mondatát úgy kezdené, hogy "én kérek", mindezt olyan hangerővel, hogy megfájdul tőle az agyam.
Nade lényeg, hogy van két gyönyörű, vidám kisgyerekünk, egy szavunk sem lehet, csak azt tényleg nem tudom, hogy a folyamatos hangyavart és káoszt, ami az otthonunkká vált, hogy fogjuk épp ésszel elviselni még kb. tíz évig...
|
Hétköznapi káosz |
|
Izgalomba jövünk |
|
Ismét kezdünk beizgulni... |
|
És teljes extázis! |
|
Angliában továbbra is szépek a szivárványok |
|
Közben épült egy ilyen menő edzőterem a parkba, Dani és Áron aktívan használják |
|
A felhők is szépek |
|
Hédiék is meglátogattak, és Johanka is nő mint a bolondgomba |
|
Volunk velük almafesztiválon |
|
Ahol voltak mindenféle játékok |
|
Meg szép őszi virágok |
|
Nagyon örülünk, hogy a gyerekek így imádják egymást |
|
Első nap a kisiskolában |
|
Kisiskolában kaptunk házifeladatot, a maci egy velünk töltött napjáról kellet naplót készíteni, lett egy pár jó kép |
|
Áron egyik kis barátjával |
|
Piknikezés a piacon |