Szakmai helyzetjelentés

A laborban a körülményekhez képest egész jól alakulnak a dolgok, de azért mesélek egy kicsit, csak hogy átérezzétek a helyzet súlyosságát :-)

A laborunk HHMI labor, ami lényegében azt jelenti, hogy a támogatás nagy részét a Howard Hughes Medical Institute-tól kapjuk, ez a pályázat némileg eltúlozva "elkölthetetlen" pénzmennyiséget jelent. Persze ehhez rendesen teljesíteni is kell, öt évenként ellenőríznek, és megfelelő teljesítmény esetén hosszabbitanak. A jelentéshez hét cikket  lehet csatolni, mivel a csoportban az adott periódusban csak Cell cikkből volt kilenc (a nem szakmabelieknek kis magyarázat, ez egyike a három magasan kiemelkedő tudományos szaklapoknak, a Nature és a Science mellett), szóval ez nem igazán jelentett nehézséget. Az eredmény az lett, hogy a csoport támogatását nem a szokásos öt évre, hanem hétre hosszabbították meg. Ilyenről eddig még nem hallottak.

Azt, hogy itt mennyire hétköznapi esemény egy Cell cikk megjelenése, leginkább az szemlélteti, hogy nem esik róla szó. Nemhogy ünneplés nincs, de mégcsak meg sem említik semmilyen fórumon, csak úgy értesülök róla, hogy jön a Pubmedtől az értesítő, hogy hopp a Kuriyan J kulcsszó már megint kidobott valami brutális impaktfaktorú cikket.

A kollégáim nagy részének akkora egója van (abszolút nem alaptalanul, de azért ezt akkor is túlzásnak tartom), hogy én valami extrán szerény és meghunyászkodó teremtés vagyok közöttük. Aki ismer, az ez alapján el tudja képzelni a helyzet súlyosságát :-) A közhangulat valami ilyesmi: "Kiemelkedően mi vagyunk a legjobbak. Gond nélkül szarrá verünk bárkit. Pont." Én meg csak lesek és pislogok, és próbálom felfogni, hogy mibe keveredtem.

A múlt héten volt egy sokkoló élményem, amin még mindig nem teljesen sikerült felül kerekednem. Itt a phd úgy meg, hogy az első két évben főleg csak tanulnak, aztán választanak maguknak egy labort, kitalálnak egy kutatási témát, majd tesznek egy kvalifikációs vizsgát, ami valami olyasmi mint nálunk a szigorlat és a védés keresztezve. Az egyik srácnak a laborból ez most lesz, és tartott a csoportnak egy gyakorlást. Kényelmesen beültem, gondoltam lesz egy kis powerpoint vetítés, aztán majd mindenki kedvesen mosolyog, tesz egy két segítő javaslatot, azt szépen hazamegyünk. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Dzsihád volt! Szétszedték apró darabokra, megcsámcsogták, azt kiköpték a csontjait! Elképesztő volt, kikérdezték tőle a termodinamikától kezdve az NMR-en át a Blast alapjait, és még sorolhatnám. Valójában itt tudatosult bennem, hogy itt tényleg mindenki mennyire vágja a dolgokat, a legapróbb elméleti részletekig.

Még egy vicces kis sztori, ami elég jól szemlélteti, hogy hogyan is mennek itt a dolgok. A munkám nagy része most fluoreszcens mikroszkópiából áll, nem megyek bele a részletekbe, a lényeg az, hogy egy elég hosszadalmas procedúra a képfelvétel és kiértékelés is, amit mind manuálisan csinálunk, emiatt meglehetősen lassú. Egyszer csak beront a főnököm, aszongya: "Erika, te tanultál programozni nem? Mire én. "Ööö" "Nem érünk erre rá, automatizáld a mikroszkópizálást!" "Ööö", és ennél tovább nem jutottam, mert elviharzott. WTF?! Most ez komoly, hogy nekem lényegében írni kéne egy programot, ami vezérli a mikroszkópot, és meglehetősen szofisztikált képfelismerést és analízist is végez? Szóval így megy ez, van egy probléma, oldd meg. Ja hogy nehéz, nem akadály, mi vagyunk a legjobbak, ha mi nem tudjuk megcsinálni, akkor senki. Bakker, mibe keveretem?

Emellett persze számos hétköznapibb és teljesíthetőbb feladatom is van, amiből folyamatosan kell az eredményt produkálni, mivel a fönököm csak úgy szokott köszönni, hogy "Hey Erika, what's new?" Ahogy egy kollégám igen találóan fogalmazott, rendszeresen etetni kell az állatot nyers hússal, mert különben baj lesz.

Szóval így állunk. Ennek ellenére azt hiszem kezdek belejönni, és lassan veszem fel a fordulatszámot. Múlt héten csináltam életem első quickchange mutagenezisét, ma jött meg a szekvenálás, és öt konstruktból öt jó lett! A klónozás az mindig is ment :-) Szóval most egész elégedett vagyok magammal :-)