Redwoodok szintén az Évivel

A hálaadás hosszúhétvégéjét kihasználva egy ötnapos kirándulás keretében nekivágtunk északnak. A híres coastal highway 1-on vezettünk fel a mamutfenyők és a sziklás tengerpartok közé, az egész út során majdnem ezer mérföldet (!) tettünk meg.

Talán a legjobb, ha a képek magukért beszélnek, meg egy kis információ a parti mamutfenyőkről.









Ami a személyes oldalát illeti a kirándulásnak, mindhárman elég feszültek voltunk, velem az élen, minek következtében meglehetősen osztottuk egymást egész végig. A csajok kb. konstansan, a Dani meg többnyire békés teremtésnek tűnt, azt nagyritkán meg kitört belőle az állat. Ennek ellenére azért jól éreztük magunkat, baró helyeken jártunk, és maradandó lelki sérülések nélkül megúsztuk a kirándulást. Legalábbis remélem ezzel mindegyikőnk egyetért :-)

Még egy kis videó a végére a coastal highway 1-ról, a gyengébb idegzetű rokonoknak ezt nem ajánljuk ;-)



Ps. Remélem azért még van jópár követőnk, mert marha munkás ám összehozni ezeket a post-okat fotókkal, videókkal meg minden kutyafülével... Például a hangos szélsuhogást kicserélni Bachra, nem volt egyszerű, ez mind Daninak köszönhető, remélem értékelitek :-)

Sonoma borvidék

Mivel az Évi nagy borkedvelő, egy rövid hétvégi kirándulás keretében ellátogattunk a San Francisco-tól északra fekvő híres borvidékre bort kóstolni. Amilyen nagy alkoholisták mi vagyunk, magunktól ezt úgysem nagyon próbáltuk volna ki :-)
 

Néhány érdekesség az otthoni borász rokonoknak, barátoknak. Napá-ban és Sonomá-ban a bortermelést egy magyar nemes, Haraszty Ágoston alapította, és akkor lett igazán híres, amikor 1976-ban Párizsban két itteni bor egy "vak versenyen" legyőzte a neves francia borokat.

Ma már odáig fajult a borkultusz, hogy a gazdagokat limuzinon furikázzák borkóstolni, általában $20-ért pincénként.

Míg az Évi nagyban elmerült a Pinot Noir-ok világában, mi a Danival egy helyen kóstoltunk közösen, és azt a "temérdek" mennyiséget is alig bírtuk meginni ketten. Hát hiába no, már otthon se ment ez nekünk, viszont a pirosló szőlőtőkék valóba nagyon szépek voltak. És jó kelet-európaiakhoz méltón az egyik pincészet kertjéből loptunk diót, az Évi rosszalló tekintete ellenére :-)

Képek errefele.

Hálaadás

Hálaadás itt karácsony után a második legnagyobb ünnep. Ilyenkor elvileg az indiánoknak adnak hálát, akik enni adtak az első bevándorlóknak, vagy valami ilyesmi, akit részletesebben is érdekel, az utánaolvashat a Wikipédián. Mindenesetre ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy november utolsó csütörtökjén egy nagy családi vacsora keretében mindenki jól teleeszi magát pulykával, áfonyaszósszal, édesburgonyapürével és zöldbabbal, valamint tök- és pekándiósütivel.

Hát ebből a buliból gondoltuk mi sem maradhatunk ki, és az Évi vezetésével, aki kis kitérőt tett mifelénk az Amerikai Neurobiológiai Társaság konferenciája után, egy egész szombatot sütéssel töltöttünk, és sikerült az összes fent említett finomságot istenien elkészíteni. A pulykához részben Jamie Olivér is hozzájárult :-)



A Dani végig reklamált, hogy mért a legkisebb (hét kilós!) pulykát vettük meg, aztán amikor már ötödik nap azt ettük, már nem volt olyan nagy a szája :-)

További képek itt.