4. Nap - A San Diego-i Sea World

Na, némi homokszem került a gépezetbe, ami miatt végülis nem sikerült tartani a napi beszámolók írását, ami végülis várható volt, tekintve, hogy többnyire reggel 7-kor keltünk, és este 9-1o körül foglaltuk el a szállást. Mindegy, a lényeg, hogy most már innen Berkely-ből írogatom majd a blogot, igyeszem napi egyet. (Az előző napi blogot is befejeztem a missziós képekkel)

Szóval San Diego-ba töltött első éjjszaka után kora reggel felkerekedtünk, és már nyitásra a szállástól pár percre lévő Sea Word-be mentünk, ahol majdhogynem zárásig elfoglatuk magunkat. A korai érkezés jó ötlet volt: sokmindent gyorsan ki tudtunk próbálni, még a nagy tömeg előtt. Volt néhány vizes csúszda meg hullámvasút, de a legjobbak az állatos show-k voltak, ahol mindenféle nagytestű vízi elmős ugrabugrált vidáman. Egy nagy akváriumban rájákat lehetett etetni és simogatni. Sok akvárimban a világ távoli élőhelyeit mutatták be, és volt egy egész hosszú tárlat, ahol egy sarkvidéki expedíció témájára voltak felfűzve a látnivalók. Jó móka volt.

Jó kis vizicsúszda

Repülő delfin

Teknősös akvárium

A híres rája simogató.

Samu, a gyilkos bálna

A fókás show

Össze-vissza forgó vízi csúszda

Ez már a sarkvidéki expedíció díszlete és egy jegesmedve

Egy beluga vagy mi.

3. nap - Utazás San Diego-ba

Reggel még strandoltunk eggyet a Los Angles-i Venice beach-en, megnéztük a hippi-csöveseket, majd bedobtunk egy hot dogot. Ezzel búcsút vettünk Los Angelestől és a mexikói határ mellet fekvő San Diego felé vettük az irányt. A dél felé vezető utunkon két jelentős, spanyol alapítású missziót is útba ejtettünk: San Juan Capistrano-t és San Luis Rey-t. Mire a szállásra értünk, már ki voltunk fáradva mint állat. Képriport.

2. nap - Los Angeles/Hollywood

A tegnapi napon Los Angelest fedeztük fel: kezdetnek megnéztük a Warner Brothers stúdiót, majd a La Brea kátránytemetőt, végül a Hollywood boulevard forgatába vetettük be magunkat. Hazafelé megnéztük Leonardo Di Caprio házát a Beverly Hills-en, ahonnan egy marcona feka guard ijesztett el minket. Képek:

1. nap - A legendás 1-es úton Los Angeles felé

Sikeresen lenyomtuk az első napot... nem volt egyszerű, a megtett kb 750 km igen jelentős része a csendes  óceán partján, kanyargós, szerpentines 1-es úton vezetett. Sokfelé megálltunk, kirándultunk, láttunk egy csomó állatot.  Képriport.

A mai nap térképvázlata. Már végignézni is brutális ezen a hosszú vonalon.

Tokodiak a vadnyugaton - folytatásos kalandregény, 0. rész

Ismét vendégek érkeztek hozzánk, és ismét útnak indulunk, hogy felfedezzük az Amerikai Egyesült Államok egy kis szeletét: nagynénémékkel dél felé, Los Angeles és San Diego irányába indulunk, majd Las Vegas, végül a Sequoia nemzeti parkon keresztül térünk majd vissza a San Francisco-i öböl biztonságos, urbanizált övezetébe. A road-trip 8 napig tart, és terveim szerint minden nap születik egy kis blogbejegyzés, az adott nap eseményeiről, így az otthon maradottak szinte velünk tarthatnak az út során. A következő szuper képeket Adi készítette a repülőn: 

Grönland hegyei

Fjordok

Tipikus kaliforniai táj.

A San Francisco-i öböl déli oldalán ilyen nagy derítők vannak, nem tudom, hogy  mi lehet.

Pár perccel landolás előtt.

Szegény Adiéknak nem volt sima az útjuk: habár reggel vidáman olvastuk a SMS-t, miszerint már a San Francisco-i gépen vannak, akkor még nem tudtuk, hogy Frankfurtban 15 perc futás után is egy hajszálon múlott, hogy elérjék a gépet. Különben a bevándorláson simán átjutottak, és már indultunk is hazafelé. Otthon már be volt keverve a továbbfejlesztett bölényburger, és Erika csoda brownie-ja, aminek egyből neki is láttunk. Most már sokkal rutinosabb voltam: a hamburgerhúst jobban kilapítottam, és serpenyő helyett egy májer öntöttvas asztali grillen sütöttük meg őket, és a tetejükre olyan sajtot tettünk, ami valóban elolvad (French Swiss :-). A nagyon fimon, kézműves zsömléket megpirítottuk, egyik felére jött a husi, a másikat megkentük avokádóval, jött rá a sok organic saláta, hagyma, rukkola, uborka. Csodálatosan finom volt... Ugyancsak hatalmas tetszést arattak kolibrijeink. A desszert után már mindenki a kipukkanás szélén állt, gyorsan el is tettük magunkat holnapra, hiszen nagyon hosszú út áll előttünk.

A kis asztali grillünk. Sajnos az erkélyünkön nincsen asztal,
így kénytelen  voltam  a földön  beizzítani.

A kész husik.

Éhes a banda

Erika nem tudta megállni, és beleharapott mielőtt lefényképezte volna. 

Kecske curry verseny

Nincs otthon a macska, cincognak az egerek. Még a Berkeley-n is. Történt ugyanis, hogy ebéd közben, két indiai és egy amerikai (ám thai főzőiskolába járó) kollégám elkezdett társalogni a kecske curry rejtelmeiről. Meglehetősen gyorsan odáig fajultak a dolgok, hogy pár napra rá kecske curry verseny lett kihírdetve (főnök elutazott Párizsba konferenciára, úgyhogy szabadon lehet garázdálkodni). Mivel én voltam a társalgás negyedik résztvevője, de még kecskét se sokat láttam életemben, nemhogy kecske curry-t, felajánlottam, hogy túrós palacsintával tudom növelni az esemény színvonalát.

Kecske curry, rízs és túrós palacsinta

Előadás a kecske curry-ről
Az amerikai/thai és az egyik india szakács

Ezen a képen nincs kecske curry, viszont van Christine,
a hallgatóm, akiről már többször irtam

Azt kell hogy mondjam, hogy oltári sikeres volt ez az akció. Turbó tempóban elfogyott minden. Volt hagyományos bengáli kecske curry, Káli isten áldozati kecske curry-je, és egy thai, muzulmán ihletésű kecske curry. Meg persze az én túrós palacsintám is egzotikum számba ment, hiszen a túrónak itt kizárólag sós változatát ismerik. Hát szóval nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de ez a kecske curry marha jó dolog, mindhárom remek volt, le a kalappal a szakácsok előtt!