Nem olyan rózsás a helyzet. De túlzott panaszkodás helyett inkább megpróbálom tudományos alapokra helyezni ezt a posztot.
Röviden összefoglalva a probléma lényege, hogy az elmúlt években több doktori fokozattal rendelkező embert képeztek, mint amire szükség van. Ez főként az élettudományokra igaz, és mostanra jutott el odáig, hogy a fiatal kutatók munkavállalási kilátásai meglehetősen elkeserítőek. A rengeteg PhD-vel rendelkező fiatal a posztdokság szintjén reked meg, vagyis az akadémiai képzés legmagasabb fokán, melyet alacsony munkabérek, ellenben magas követelmények, hosszú munkaidők jellemeznek. Úgyis mondhatnánk, hogy tanulópénz, amit meg kell fizetni, a későbbi jó akadémiai állásért. És itt van a baj, merthogy mindeközben telítődött a piac, és elfogytak ezek az állások.
 |
| Vagyunk így egy páran |
Ez errefelé egyre nagyobb probléma, és rengeteget lehet róla hallani az egyetemen, médiában. Ez a cikk elég jól elmagyarázza a helyzetet, grafikonokkal alátámasztva.
Alternatív megoldásként, sokan az iparba próbálnak menekülni. Ezzel meg az a probléma, hogy ezirányban korábban kellett volna nyitni, például üzleti ismereteket szerezni, mert tisztán kutatói tapasztalatokkal itt is elég limitált a megpályázható állások száma.
Na ennyi általános bevezető után, rátérek a mi helyzetünkre. Dani tavaly döntött úgy, hogy biokémikusból megpróbálja átképezni magát data scientist-nek, "adatkutatónak". Hogy mi ez, és mért döntött így, már írtunk itt. Hát a múlt héten derült ki, hogy másodszorra sem vették fel az Insight-ra, arra a bizonyos hat hetes programra, ami tökéletes ugródeszka lett volna. Pedig most marhára számítottunk rá, Dani az előző interjú óta oltári sokat fejlődött, megtanult két új programnyelvet, egy csomó tök ötletes háziprojektet csinált, úgyhogy eléggé elkenődtünk ezen.
Viszont felvették egy Berkeley-s nyári tanfolyamra, amiből két fontos dolog is kiderült. Egyrészről meggyőződtünk arról, hogy ez az adatbányászat dolog valóban elég jól megy Daninak, úgyhogy nem volt teljesen hülyeség ezirányban próbálkozni. Háromfős csapatokban dolgoztak, egy céges mentorral, Daniéké az Adobe-tól volt, olyan projekteken, amit szintén cégek hírdettek meg, a világról bárhonnan lehet rajtuk dolgozni, és a győztes komoly pénzjutalmat kap, és az önéletrajzába is beírhatja. Daniéknak a legnagyobb orosz apróhírdető internetes oldalon kellett jogtalan tartalmakat prediktálni, összesen 200 csapatból 30.-ak lettek, a tanfolyamról pedig három csapatból elsők.
Másik tanulság viszont, hogy szembesült a kompetícióval, ami elég ledöbbentő volt. Nem is az, hogy mindenki milyen tehetséges, ehhez már kezdünk hozzászokni, hanem hogy rengetegen vannak a Daniéhoz hasonló helyzetben. Időközben ugyanis mindenkinek leesett a tantusz, hogy az egyre kilátástalanabb akadémiai helyzetből ez tökéletes menekülőútvonal, ha az ember valamennyire is ért a programozáshoz. A helyzet nem kicsit súlyos, itt ez a rakás okosabbnál okosabb fiatal, és mindenki gőzerővel nyomul az Insight-ra, aminek az eredménye a folyamatos legalább 25-szörös túljelentkezés. Dani még olyannal is találkozott, aki a Berkeley-n doktorált matematikából, és még csak interjúra se hívtak be! Én az egészséges verseny híve vagyok, de azért ezt már nem tartom normálisnak.
Természetesen nem mindent erre az egy lapra tettünk fel, Dani sok más helyre is jelentkezett szakmán belül is, szintén kevés sikerrel. Ami meg engem illet, én sok szempontból jobban állok, lesznek jó publikációim és egy nagynevű főnök támogat, de az én eddigi (igaz csak félgőzös) próbálkozásaim is kudarcba fulladtak, és az is egyértelmű, hogy errefelé zöldkártya nélkül még csak próbálkozni sem érdemes.
Persze tudom, hogy sokan sokkal rosszabb helyzetben vannak mint mi, és azt is, hogy az élet nem mindig igazságos. De azért úgy érzem, hogy ilyen magas végzettséggel, ennyi munka beleölésével, ennek nem kellene ilyen nehéznek lennie. Azt hittem, hogy az, hogy a világ legjobb egyetemein kutattunk, majd minden ajtót kinyit számunkra, ehelyett most mindenhol csak az arcunkba csapják. Valószínűleg most túlzottan negatív fényben látom a dolgokat, és nem hiszem, hogy ne oldódna meg ez a helyzet előbb-utóbb, csak ez az elmúlt egy év Áron születésével kombinálva borzalmasan kimerítő volt.
Még azért egy-két lehetőség van függőben, és most már Európában is próbálkozunk, még az is lehet, hogy ott majd örülnek nekünk :-)
