Teljes átalakulás

Álláskeresős kínlódásunk közepette jól elhanyagoltuk a blogot. Áron mindeközben meg szinte teljes átalakuláson ment keresztül, úgyhogy most már úgy gondoltam, erről mindenképp helyzetjelenteni kell. Szóval ilyen kis tünemény lett belőle:

Áron az elmúlt hónapokban hihetetlen sokat fejlődött. Már teljesen stabilan ül, és határozottan nyúl dolgokért. Kis sajtkukac, és össze-vissza ficánkol. Sajnos eközben elég hamar eljut abba az állapotba, hogy kiterül a hasán, ahonnan nem tud továbbmenni, mert a kúszás technikájára még nem sikerült rájönnie, kapálózik intenzíven, de haladnia nem sikerül, amitől elég hamar ideges lesz (vajon ezt kitől örökölhette, nem tudjátok? ;-)) Ha meg tud kapaszkodni valamiben, akkor jó sokáig elálldogál, pontosabban rugózik, imád ugrálni, a legjobb, ha a Dani közben még magasra dobálja is, hát attól egészen extázisba jön. Nagy kedvenc még a bújócskázás, és a tapsolás, ezeket valami rejtélyes okból elképesztő viccesnek találja. Nagyon szeret hintázni is.

Ezt a járgányt egy sétánk alkalmával szúrtuk ki. Hát hol van még a világon
olyan hely, ahol ilyennel közlekedni "tök normális"? Imádlak Berkeley!

Áron leszámol a báránnyal című fotósorozat következik:

Táplálkozásügyileg eszik már mindenféle zöldséget meg gyümölcsöt, és egyre ügyesebben sikerül a puffasztott gabonapelyheket a szájába pakolnia. Sőt, a múlt héten már az angolszalonnát és a lilahagymát is kipróbálta. Alvásügyileg sem panaszkodhatunk, átlagosan este 8-tól hajnali 4-ig alszik, aztán egy gyors evés, és alvás tovább reggel 7-ig. Persze vannak nehéz napok, főleg ha jön a foga, jut eszembe, van már neki 4 (2 felül, 2 alul). Az is nagyon kellemes, hogy esténként többnyire saját magától alszik el, tündérien mosolyog és gőgicsél, meg játszik a takaróval, azt egyszer csak elalszik. Amúgy ezt már akkor is tudta, mielőtt hazautaztunk, de a 20 órás út és a 9 órás időeltolódás annyira megkavarta, hogy két hónapba tellett visszaállnia, szegénykém.

Áron így szeret aludni, hiába szabadítja ki az ember, rögtön visszahúzza
magára a takarót

Ezek szerint ezt tőlem örökölte

Szoktunk még nézni rajzfilmeket, Danival letöltöttünk mindenféle régi nagy kedvencet, például Nils Holgersson, 80 nap alatt a Föld körül, Egyszer volt sorozat, Vuk, Vili a Veréb és hasonlók. Leginkább én, Áront általában csak akkor érdekli, ha énekelnek vagy táncolnak benne. Amúgy gyerekkoromban nekem fel se tűnt, hogy ezek a mesék mennyire az életre nevelnek, például Márton lúd folyamatos küszködésével most nagyon jól tudok azonosulni. Még régebben Balázs érdeklődött, hogy mik a nevelési elveink például a tévével kapcsolatban, hát én amondó vagyok, hogy a mértékletességet és a minőséget kell szem előtt tartani, a teljes tiltás sokszor a visszájára üt, és miért is tiltanám olyantól, amit én is szeretek. Persze nem kirándulás helyett, hanem után.

És csinálunk ám mindenféle izgi dolgot is, járunk babúszásra és mesemondásra a könyvtárba. (Jól van na, kisbaba értelemben vett izgi!) Ez a rendszeres szombat délelőtti program, én nagyon élvezem, és szemmel láthatólag Áron is. Mind a kettő nagyon Berkely-s, olyan értelemben, hogy elképesztően változatos a gyerkőccsapat összetétele, és a szülők szinte minden kombinációja előfordul. Az úszást is egy elég komoly fickó tartja, itt csak annyi érdekességet említenék meg róla, hogy zöldre festettek a körmei. Igy úszunk mi:

Mesemondás

Dani ezzel a képpel indul az "év apukája" címért: a kép egyszerre mutatja be az olvasás
szeretetének és a háztáji növénytermesztés nemes eszméinek átadását a következő generációnak.