Hát már igencsak
adós vagyok egy bejegyzéssel arról, hogyan is alakul új életünk, hogyan tengetjük
napjainkat. Mint arról már korábban is írtunk, egy faluban bérelünk lakást,
Dani munkahelyétől tíz percre. Great Chesterford egy jómódú, rendezett falucska,
ahogy errefele mondják, egyszerűen lovely. Van itt két pub, egy templom,
kisbolt, orvosi rendelő, általános iskola, játszótér, azt ennyi. Meg persze sok szép ház, még annál is szebb kertekkel, meg nyugalom és békesség. Sok barátunkat
már a vidéki élet gondolatától is rázza a hideg, de mi nagyon élvezzük ezt a
nyugit, Great Chesterford képeslapra illő tündéri kis falu.
 |
| Ilyen házikók vannak errefelé |
 |
| Itt szeretik a népek mindenféle fantázianévre elkeresztelni a lakjukat |
 |
| Hát ez így a hattyúkkal azért mégiscsak túlzás |
 |
| Ezt az iskolát még Harry Potter is megirigyelné |
 |
| A faluból még a mágiaügyi minisztériumba is van lejárat |
 |
| A templom januárban |
 |
| A templom márciusban |
 |
| Ime, a lakás |
Maga a lakás egy
négylakásos társasház egyik szélső lakása, három emelettel (!), ami jóval
nagyobb mint amire szükségünk lenne, de még így is jobb áron jutottunk hozzá,
mintha a városban bérelnénk. Az alsó szinten van egy nagy konyha ebédlővel,
nappali egy nem működő kandallóval (az itteni házak elengedhetetlen
díszberendezése), a felső szinten van a mosdó és két hálószoba, és van egy beépített
tetőtér is, ezt vendégszobaként fogjuk használni, úgyhogy lehet látogatni! Mindegyik
helység jó tágas, úgyhogy van mit takarítani :-) Ráadásként van még elülső és
hátsó kert is, tökéletes játékra, nyári sütögetésre. Mostanra már jól belaktuk, és
nagyon megszerettük.
 |
| A szélsőjobb a mienk |
 |
| Áron a kertben |
 |
| Konyhai csendélet |
 |
| Áron a spájzban érzi legjobban magát |
 |
| A nappaliban hinta jávorszarvason |
 |
| Áron már így sétál fel-alá |
A környékről még
azt kell elmondani, hogy Cambridge-től délre kétféle dolgot találunk, termőföldet
és science parkot, köztük egy-két körforgalom. Ennek következtében a faluban kb.
minden második ember kutató, vagy valamilyen módon a bioech iparhoz köthető.
Négy mérföldre van még egy középkori kisváros, Saffron Walden, itt heti kétszer
van piac, kifogástalan árukkal, szombatonként igyekszünk itt bevásárolni.
 |
| A piac |
 |
| Halból van választék |
 |
| Nyomul ezerrel |
Sztereotípiákat
mindig is szeretek eloszlatni, így most Angliával kapcsolatban is megejtek
párat. Az időjárás például nem is olyan rossz, bár igaz, hogy gyakran esik, de gyorsan változik az idő, így a másik percben már süt is a nap, és olyan ritkán van, hogy egész nap szürke és borús lenne. Cserébe viszont még a
tél közepén is gyönyörű zöld volt minden, így szerintem simán megéri. Viszont azt
gondoltam, hogy hát ha valahol, akkor Angliában biztos lehet minőségi teát
kapni, ehhez képest a boltok felhozatala elképesztő silány, kénytelen voltam interneten
rendelni, majd a csomagoláson meglepve tapasztaltam, hogy az meg Németországból
jött... Azért gyanítom Londonban csak vannak minőségi teaboltok, odáig még nem
merészkedtünk.
 |
| Eső után napsütés és szivárvány |
 |
| Cserébe viszont így nőnek a virágok |
Egy átlagos
hétköznap úgy zajlik, hogy együtt megreggelizünk, aztán Daninak 8.45-kor megy a
busza, a kutatóintézet saját járata, ami 17.30-ra már haza is hozza (és ebben
az a legszebb, hogy mások is így járnak, a UCSF-en ilyen rövid munkanapot
elképzelni se lehetett). Mi közben Áronkával jól elszórakozunk. Szoktunk játszani, olvasni (ez leginkább
abból áll, hogy igyekszem megakadályozni, hogy a könyvnek maradandó károsodása
essék), táncolni (Áron a Beatles-től az arab popzenén át Bangó Margitig
mindenre rámozdul), főzni, mosni, ágyon ugrálni, Váratlan utazást és Nils
Holgersson-t nézni, játszóterezni és futni (beszereztünk egy háromkerekű futó
babakocsit, jóval fárasztóbb, mint azt az ember gondolná).
 |
| A játszótér |
 |
| Estimese apuval |
Ezen kívül igyekszünk
szocializálódni, amire temérdek lehetőság van a környéken, kedden zenés-táncos
babaprogramra, szerdán meseolvasásra, csütörtökön játszócsoportba járunk. Ez
utóbbi a falu kis kápolnájában van, hát bizony változnak az idők, és azt is
megéltük, hogy ide is bemerészkedek :-) Na jó, itt most nem egy díszes
katolikus templomot kell elképzelni, igazából egy tök üres szoba padlószőnyeggel
és körbe székekkel, egy csomó közösségi programra bérbe adják, aminek köze
sincs a valláshoz. Szóval ez a játszócsoport úgy néz ki, hogy van egy raklap
játék meg egy csomó totyogó gyerek akik egymással interferálnak, és közben az
anyukák, nagymamák, dadusok meg kedélyesen elbeszélgetnek egy tea és keksz
fölött. Itt jegyezném meg, hogy annak ellenére, hogy pár kivételtől eltekintve
mindenki tőzsgyökeres helyi, elképesztően kedvesek és befogadóak velem. Már úgy
összebarátkoztam a fél faluval, hogy az utcán rámdudálnak és messziről
integetnek :-)
 |
| Ide járunk játszóházba |
 |
| Rosszalkodás |
Egy hátulütője
van ennek a játszóháznak, hogy Áron minden alkalommal képes einstandolni
valamelyik taknyos kölyök kekszét, minek eredményeképp számos helyi vírus
átment már a családon. Ezt többnyire Áron szokta megúszni a leglightosabban, de
például Daninak lett egy elég konkrét kötőhártyagyulladása, nekem meg az
arcüregem durrant be, de már túl vagyunk rajta.
Szóval igazából
oltári jól elvagyunk, és nagyon élvezem az Áronnal töltött időt, egyre többet
tud, és valami elképesztően tündéri. A főállású anyaság meg messze nem olyan vészes,
mint amivel ijesztegettek, bár az is igaz, hogy még nem csinálom olyan rég, és
Áron ritka jó gyerek. Azért a hétköznapokhoz hozzátartozik az is, hogy
esténként állásokra pályazom, merthát ugye a hosszútávú tervek... Ezen
kísérleteimet úgy összegezném, hogy gyakorlatilag zéró rám az érdeklődés, de most tényleg nem szeretnék panaszkodni, így ezt csak amolyan update
jelleggel említem meg. Persze azért Berkeley mindkettőnknek (hármunknak) nagyon hiányzik, de az is biztos, hogy megint sikerült egy kivételesen jó helyre költözni.
 |
| Tudom, hogy elfogult vagyok, dehát szép ez a gyerek, no! |
