Kismama élet a vidéki Angliában

Hát már igencsak adós vagyok egy bejegyzéssel arról, hogyan is alakul új életünk, hogyan tengetjük napjainkat. Mint arról már korábban is írtunk, egy faluban bérelünk lakást, Dani munkahelyétől tíz percre. Great Chesterford egy jómódú, rendezett falucska, ahogy errefele mondják, egyszerűen lovely. Van itt két pub, egy templom, kisbolt, orvosi rendelő, általános iskola, játszótér, azt ennyi. Meg persze sok szép ház, még annál is szebb kertekkel, meg nyugalom és békesség. Sok barátunkat már a vidéki élet gondolatától is rázza a hideg, de mi nagyon élvezzük ezt a nyugit, Great Chesterford képeslapra illő tündéri kis falu.

Ilyen házikók vannak errefelé

Itt szeretik a népek mindenféle fantázianévre elkeresztelni a lakjukat

Hát ez így a hattyúkkal azért mégiscsak túlzás

Ezt az iskolát még Harry Potter is megirigyelné

A faluból még a mágiaügyi minisztériumba is van lejárat

A templom januárban

A templom márciusban

Ime, a lakás

Maga a lakás egy négylakásos társasház egyik szélső lakása, három emelettel (!), ami jóval nagyobb mint amire szükségünk lenne, de még így is jobb áron jutottunk hozzá, mintha a városban bérelnénk. Az alsó szinten van egy nagy konyha ebédlővel, nappali egy nem működő kandallóval (az itteni házak elengedhetetlen díszberendezése), a felső szinten van a mosdó és két hálószoba, és van egy beépített tetőtér is, ezt vendégszobaként fogjuk használni, úgyhogy lehet látogatni! Mindegyik helység jó tágas, úgyhogy van mit takarítani :-) Ráadásként van még elülső és hátsó kert is, tökéletes játékra, nyári sütögetésre. Mostanra már jól belaktuk, és nagyon megszerettük.

A szélsőjobb a mienk

Áron a kertben

Konyhai csendélet

Áron a spájzban érzi legjobban magát

A nappaliban hinta jávorszarvason

Áron már így sétál fel-alá

A környékről még azt kell elmondani, hogy Cambridge-től délre kétféle dolgot találunk, termőföldet és science parkot, köztük egy-két körforgalom. Ennek következtében a faluban kb. minden második ember kutató, vagy valamilyen módon a bioech iparhoz köthető. Négy mérföldre van még egy középkori kisváros, Saffron Walden, itt heti kétszer van piac, kifogástalan árukkal, szombatonként igyekszünk itt bevásárolni.

A piac

Halból van választék

Nyomul ezerrel

Sztereotípiákat mindig is szeretek eloszlatni, így most Angliával kapcsolatban is megejtek párat. Az időjárás például nem is olyan rossz, bár igaz, hogy gyakran esik, de gyorsan változik az idő, így a másik percben már süt is a nap, és olyan ritkán van, hogy egész nap szürke és borús lenne. Cserébe viszont még a tél közepén is gyönyörű zöld volt minden, így szerintem simán megéri. Viszont azt gondoltam, hogy hát ha valahol, akkor Angliában biztos lehet minőségi teát kapni, ehhez képest a boltok felhozatala elképesztő silány, kénytelen voltam interneten rendelni, majd a csomagoláson meglepve tapasztaltam, hogy az meg Németországból jött... Azért gyanítom Londonban csak vannak minőségi teaboltok, odáig még nem merészkedtünk.

Eső után napsütés és szivárvány

Cserébe viszont így nőnek a virágok

Egy átlagos hétköznap úgy zajlik, hogy együtt megreggelizünk, aztán Daninak 8.45-kor megy a busza, a kutatóintézet saját járata, ami 17.30-ra már haza is hozza (és ebben az a legszebb, hogy mások is így járnak, a UCSF-en ilyen rövid munkanapot elképzelni se lehetett). Mi közben Áronkával jól elszórakozunk. Szoktunk játszani, olvasni (ez leginkább abból áll, hogy igyekszem megakadályozni, hogy a könyvnek maradandó károsodása essék), táncolni (Áron a Beatles-től az arab popzenén át Bangó Margitig mindenre rámozdul), főzni, mosni, ágyon ugrálni, Váratlan utazást és Nils Holgersson-t nézni, játszóterezni és futni (beszereztünk egy háromkerekű futó babakocsit, jóval fárasztóbb, mint azt az ember gondolná).

A játszótér

Estimese apuval

Ezen kívül igyekszünk szocializálódni, amire temérdek lehetőság van a környéken, kedden zenés-táncos babaprogramra, szerdán meseolvasásra, csütörtökön játszócsoportba járunk. Ez utóbbi a falu kis kápolnájában van, hát bizony változnak az idők, és azt is megéltük, hogy ide is bemerészkedek :-) Na jó, itt most nem egy díszes katolikus templomot kell elképzelni, igazából egy tök üres szoba padlószőnyeggel és körbe székekkel, egy csomó közösségi programra bérbe adják, aminek köze sincs a valláshoz. Szóval ez a játszócsoport úgy néz ki, hogy van egy raklap játék meg egy csomó totyogó gyerek akik egymással interferálnak, és közben az anyukák, nagymamák, dadusok meg kedélyesen elbeszélgetnek egy tea és keksz fölött. Itt jegyezném meg, hogy annak ellenére, hogy pár kivételtől eltekintve mindenki tőzsgyökeres helyi, elképesztően kedvesek és befogadóak velem. Már úgy összebarátkoztam a fél faluval, hogy az utcán rámdudálnak és messziről integetnek :-)

Ide járunk játszóházba

Rosszalkodás

Egy hátulütője van ennek a játszóháznak, hogy Áron minden alkalommal képes einstandolni valamelyik taknyos kölyök kekszét, minek eredményeképp számos helyi vírus átment már a családon. Ezt többnyire Áron szokta megúszni a leglightosabban, de például Daninak lett egy elég konkrét kötőhártyagyulladása, nekem meg az arcüregem durrant be, de már túl vagyunk rajta.

Szóval igazából oltári jól elvagyunk, és nagyon élvezem az Áronnal töltött időt, egyre többet tud, és valami elképesztően tündéri. A főállású anyaság meg messze nem olyan vészes, mint amivel ijesztegettek, bár az is igaz, hogy még nem csinálom olyan rég, és Áron ritka jó gyerek. Azért a hétköznapokhoz hozzátartozik az is, hogy esténként állásokra pályazom, merthát ugye a hosszútávú tervek... Ezen kísérleteimet úgy összegezném, hogy gyakorlatilag zéró rám az érdeklődés, de most tényleg nem szeretnék panaszkodni, így ezt csak amolyan update jelleggel említem meg. Persze azért Berkeley mindkettőnknek (hármunknak) nagyon hiányzik, de az is biztos, hogy megint sikerült egy kivételesen jó helyre költözni.

Tudom, hogy elfogult vagyok, dehát szép ez a gyerek, no!