Élet két gyerekkel

Néha nehezebb, néha könnyebb, néha meg marha nehéz. Mindenesetre az életünk igencsak megváltozott két gyerekkel. Például:

Mosás:

Gyerek nélkül: kéthetente

Egy gyerekkel: hetente

Két gyerekkel: háromnaponta, hogy télen hogy fognak megszáradni a ruhák, azt nem tudom

Termelt szemét:

Gyerek nélkül: három naponta megtelik

Egy gyerekkel: két naponta megtelik

Két gyerekkel: naponta megtelik, fel nem foghatom, miből lesz ennyi

Étkezések:

Gyerek nélkül: kultúráltan, nyugalomban beszélgetve, gyakran étteremben

Egy gyerekkel: piszkos és hangos, de kezelhető

Két gyerekkel: együtt szinte sosem eszünk, a kaját felváltva tömjük az arcunkba folyamatos hangzavar közepette

Ház elhagyásához szükséges idő:

Gyerek nélkül: 10 perc

Egy gyerekkel: 30 perc

Két gyerekkel: 1 óra, így nem is nagyon pattogunk

Kirándulások:

Gyerek nélkül: kaliforniai partok, Yosemite, Grand Canyon, Hawaii

Egy gyerekkel: egy napos kirandulások gyerekbarát helyekre, nem túl messze

Két gyerekkel: ha a parkig eljutunk, már meg vagyunk magunkkal elégedve

Magunkra fordított idő:

Gyerek nélkül: 24 óra

Egy gyerekkel: este kilenctől éjfélig

Két gyerekkel: zéró

Testmozgás:

Gyerek nélkül:amennyit akartunk, egész jó kondiban voltunk

Egy gyerekkel:néha-néha, de jelentős eltunyulás

Két gyerekkel: bár Dani most egészen beindult, és amíg a mamák besegítenek, én is igyekszem időt szakítani rá, már nem áltatom magam azzal, hogy a közeljövőben (elkövetkező tíz évben) formába kerülök

Életet jellemzi:

Gyerek nélkül: szabadság

Egy gyerekkel: bonyodalom

Két gyerekkel: teljes káosz, most sírjunk vagy nevessünk?

Olivér alvása határozottan alakul, Dani anyukája mesterfokra fejlesztette altatását, ha ő rakja le, órákig elalszik a babakocsiban. Éjjel többnyire három óránként eszik, bár volt már olyan szerencsés éjszakánk is, hogy csak egyszer kelt fel. Azért azt nem mondanám, hogy marhára kipihentek vagyunk, cserébe viszont szépen nő, már 4.5 kg, vagyis megmásfélszerezte születési súlyát, és láthatóan fejlődik, egyre erősebb, érdeklődőbb, néha becsusszan egy-egy mosoly.

Áron mostanában igazi kis gézengúz (legalábbis jóhangulatomban ennek hívom, rosszban meg másnak), próbálgatja határait. Mindent csak hosszas könyörgések árán lehet elérni nála, ezt néha marha nehezen viselem. Baromi intenzív, néha olyan hangos, hogy meg lehet tőle hülyülni. Cserébe viszont oltári aranyos tud lenni, ha akar, Olivérrel továbbra is tündérien viselkedik, és az életében beállt hatalmas változást szuperul viseli. Júliustól már csak fél napot van oviban, gondoltuk spórolunk egy kicsit, bár így utólag nem biztos, hogy épelméjűságem megér hatszáz fontot. Sajnos gyakran jóval kevesebb hozzá a türelmem mint kéne, és a kialvatlanság nem segít rajta. De végülis csak szeptemberig kell kibírnom, onnantól már iskolaelőkészítőbe fog járni, ami háromig tart. Addig is kapunk rengeteg segítséget, most két hétig itt van Dani anyukája, aztán meg az enyém jön augusztusban.

Szóval igazából minden jól alakul, de bevallom, a folyamatos hangzavar, kupleráj és káosz belülről rágja az idegeimet. Szeretem ahol lakunk, de hogy a faluból szinte ki se jutok, szintén okoz némi belső feszültséget. Néha elképzelem, hogy kicsit később mennyi mindent fogunk tudni együtt csinálni, és tök jó kedvem lesz, aztán belegondolok, hogy hány év múlva lesz ez realis, és legszívesebben elsírnám magam. Mindenestre itt egy jó adag kép, amivel cselesen megint azt a látszatot keltem, hogy itt minden csak játék és mese.

Pizzasütés.

Az új generáció. Leó kistesója és Olivér között öt nap van,
úgyhogy megint lehet közös szülinapi bulit szervezni.

Kicsit megszaporodtunk. Ha a kisebbek is elkezdenek járni, tutira meghülyülünk.

Alszanak a fiúk.

Különböző pozíciókban.

Oviban most nagy divat az arcfestés.

Nem értem mit szeretnek ezen ennyire a gyerekek, de sokmindent nem értek.

Olivér hernyó alfában. Rátaláltam a számítógép filtereire, néhány képet megbuheráltam.

Nyílik a rózsa.

Ha szerencsénk van, ebben tíz percet is kibír.

Következő pár kép a játszótéren készült, néha eljutunk egészen idáig.

Ari.

Fürdés után.

Kerti ejtőzés.

Dinnyeszezon.

A következő képek a fürdetés alatti teljes káoszt demonstrálják.

Olivér kapja a kiképzést.

Hiába mondjuk, hogy leszakad az ágy, nem zavarja.

Ági mamától kapott menő kezes-lábas pizsamát ezen egy
alkalommal sikerült ráimádkozni.

Csináltunk egy igazi kirándulást, a közeli Ely kateddrálishoz.

Ildi mamával.

Piknikeztünk is Áron nagy örömére.

Délután meg egy közeli nádas természetvedelmi területen sétáltunk.

Mindenki jól elfáradt, de tök jól sikerült.

Meseolvasás.

Altatás.

Ez a kép egész jó, csak kár, hogy a boiler van a háttérben.
Majd megfotosoppoljuk.

"Én nem rosszalkodom!" Na persze.

Elalvás előtti káosz.

Átmeneti nyugalom.

Áron első látogatása a fodrásznál. Olyan büszke voltam rá,
mintha minimum Nobel díjat kapott volna.