Viszlát Sanger!

Már megint Háború és béke terjedelmű bloggal jelentkezem, de ezeket az eseményeket (leginkább a saját emlékezetem miatt) fontosnak érzem nagy részletességgel dokumentálni. Szóval egy korszak az életemben ismét lezárul. Három éve Berkeley-ből egy másfél éves szerződéssel csábítottak a Sanger intézetbe (huah, micsoda eufemizmus :D). Aztán a Démoklész kardjaként fejem felett lebegő határidő 3 évre kitolódott... változó hosszúságú darabokban, pont annyira, hogy azért túlzottan sose tudjak ellazulni a közelgő álláskeresés frusztrációjától.

Aztán 2016 decemberében a főnök egy rögtönzött csoportmegbeszélésen egy nagy tálca süti felett bejelentette, hogy az intézetigazgató tudtára adta: a labor kutatási irányvonala nem illik a Sanger hosszútávú vízíójába, úgyhogy van másfél éve, hogy szedje a sátorfáját... mindenki állt ott leforrázva, köpni-nyelni nem tudtunk. Csoportunk igen termékeny: az évi kb. 10-15 cikk között majdnem minden évben akad nagy impaktú közlemény (idén volt két Nature Genetics!), szóval szó sem volt arról, hogy nem lenne elég jó a csoport, sőt egy halom külső pályázatot is behozott az évek alatt... az van, hogy az igazgatónak van valami a fejében, és ami nem passzol, azt lapátra teszi. A Sangerben a témavezetők 5 évente átmennek ezen a megmérettetésen. Két éve ennek a "tisztogatásnak" esett áldozatul a teljes proteomikai core facility, de Ele-vel együtt repül még két témavezető a humángenetikai osztályról.

Mondta, hogy most nyilván mindenki le van sokkolva, és a jövőjén pánikol, de nyugodjunk meg, mindent meg fog tenni, hogy mindenki számára kedvező kimenete legyen a dolognak amennyiben nem tudunk vele tartani az új helyére. A csapatunk relatíve népes (volt), néhányunkat családja ideköti Cambridge-be, vagy eltérő tervei vannak, szóval nem mindenki tud Ele-vel tartani a költözés után. Az egyik posztdok csaj elköltözött férjéhez Sidney-be, egy másik Londonban, a UCL-en kapott óraadói állást, a harmadik csaj pedig a GSK-hez ment. Ugyan teljesen meg vagyok elégedve mind a főnökkel, mind a munkával, de a család miatt nem nagyon szerettem volna elhagyni az intézetet. Talán, ha 100% lett volna, hogy Cambridge-ben marad, akkor valószínű maradok, de mivel egészen mostanáig bizonytalanság volt, így én az év vége felé elkezdtem nézegetni a Sanger-ben és az EBI-ban meghirdetett állásokat. (EBI - Európai bioinformatikai intézet, európiai országok finanszírozásából fenntartott kutatóhely, szintén itt a Wellcome Trust Genome Campus lakója) Ez teljesen okés volt, eddigre már lezártunk a futó projecteimet (a főművem a Nature Communications-ben van elbírálás alatt (a preprint megtalálható itt)), és a főnök végig teljesen megértő volt azzal kapcsolatban, hogy a család miatt nem húzhatom akármeddig a munkakeresést.

Aztán decemberben láttam egy elképesztően jó kiírást, ahol egy bioinformatikust kerestek a GWAS catalog csapatába. Tényleg, szinte rám öntötték. A GWAS catalog egy online adatbázis, ahol azokat a genetikai variánsokat gyűjtik, amik az ember egy-egy tulajdonságáért felelősek (pl. szerepet játszanak a magasság meghatározásában, prosztatarák kialakulásában stb). Eléggé komplikált a cucc: a csoport egy része folyamatosan nézi át az újabb és újabb szakirodalmat és megfelelő ellenőrzés után a felfedezett asszociációkat felveszik az katalógusba. (Tehát ez egy manuálisan kurált, rendkívül jó minőségű adatbázis) A csoport másik része szoftverfejlesztő, és az adatbázis felett lévő weboldalt csiszolja, másrészt a kurátorok munkáját megkönnyítő alkalmazásokat fejleszt, hogy minél kevesebb munka legyen a publikációk átnézésével/az adatbázis feltöltésével. Szóval ők éppen egy olyan fejlesztőt keresnek, aki lehetőleg a biológiai részével is tisztában van dolognak, márpedig én 3 éven át a Sangerben pontosan olyan asszociációs vizsgálatokat csináltam, mint amiket a GWAS catalog tartalmaz, sőt, a munkám során sokszor használtam a katalógust is, és végeztem a kurátorokéhoz hasonló irodalmazást. Miközben láttam a kiírást éppen a katalógussal mókoltam, és beleütköztem egy-két hibába, szóval adta magát: írtam egy levelet a hibákkal és egy-két javaslattal, hogyan lehetne javítani a dolgokon, és mellesleg megjegyeztem, hogy nagyon érdekel a meló, itt vagyok a szomszédban, esetleg összefuthatnák beszélgetni. A leendő főnök kb azonnal vissza is írt, másnap találkoztunk. Nagyon közvetlen, jófej csávó érdekes és ambíciózus tervekkel. A lényeg, hogy most éppen a katalógus bővítésén dolgoznak, hogy mostantól ne csak az egyes variánsokat tárolja az adatbázis, hanem a teljes, genom méretű adatszettet és eköré kellene kitalálni valami alkalmazás rendszert, hogy a kutató közösség lehető legnagyobb hasznára váljon.

Mindegy, nem akarom túlzottan elhúzni a blogot, mert már így is kegyetlen hosszú, szóval a lényeg, hogy a február eleji, érzésem szerint tragikusan sikerül interjú után, végülis kaptam állásajánlatot. Pont nálunk voltak a szüleim, szóval hatalmas volt az öröm. (Különösen, hogy az átlagos bioinformatikusénál magasabb fizetési sávot ajánlottak. Hell yeah!) Még otthon voltam Olivérrel Gyes-en, úgyhogy csak most április 9-én tudtam kezdeni, de azért még résztvettem egy "project napon" Cambridge-ben, ahol megismerhettem a teljes csapatot és együtt ötleteltünk arról, hogyan lehet fejleszteni a szolgáltatást. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, nagy várakozással nézek a munka elé. (Azért be is vagyok tojva, nem is kicsit... itt tényleg komoly, az egész katalógus jövőjére kiható intellektuális hozzájárulást várnak tőlem.)

De volt egy másik interjúm is: egy ismerősünk még novemberben említette, hogy a csoportjukból lelép a bioinformatikus, és most nincs aki elemezze az adatokat. Írtam a főnökének, megbeszéltünk egy találkozót: hosszútávra keresnek egy bioinformatikust, aki a csoport által generált adatokat elelmezné afféle szolgáltatásként. Teljesen a profilomba vág, leszámítva azt az aprócsak bibit, hogy RNS szekvenálást csinálnak, amihez nekem még soha semmi közöm nem volt. Nem baj, meg lehet tanulni. Állítólag viszonylag alacsony stresszel járó meló, stabil, ugyan nem fizet olyan jól, dehát mégiscsak Cambridge egyetem... A fickónak nagyon sürgős: december 22-én, javában karácsonyi szabadságom alatt mentem interjúra: félórás előadás, majd minden emberrel a csoportból egy kb fél órás beszélgetés. Reggel kilenctől nyomattuk délután 4-ig. Agyilag teljesen szétestem a végére, de alapvetően jó tapasztalat volt: szinte biztos vagyok benne, hogy itt is nagyon jól éreztem volna magam, csupa kedves ember, nagyon változatos projectek (HIV vírustól, az anyatejen át a méhekig mindent vizsgálnak, amiben van RNS). A két ünnep között még volt egy skype-os meeting a lelépett bioinformatikussal. Majd rádiócsönd. Ok, karácsonyi ünnepek stb. Január. Eltelik egy hét, eltelik kettő... (a csávónak nagyon sürgős volt elvileg.) Beépített emberünk szerint, az interjú jól ment, a volt emberük szerint is kellően kvalifikált vagyok. Írok rá egy email-t, hogy mi a helyzet, számít-e még rám? Válasz semmi. Február, első hét, interjú az EBI-nál, eltelik még egy hét, két hét. EBI-ból megjött az ajánlat, elfogadom. Írok a csávónak, hogy akkor én kaptam ezt az ajánlatot az EBI-ból és sok sikert a továbbiakban. Mint utóbb kiderült a fickó abban a hitben volt, hogy én akkor megyek hozzá... de a levelemre nem válaszolt, és se formális, se szóbeli ajánlatot nem kaptam. Ki érti ezt?

Közben Ele végig azon pörgött ezerrel, hogy valami szuper helyre tegye át székhelyét. Végül öt helyről kapott ajánlatot (ezek persze nem afféle mezítlábas témavezetői pozíciók voltak :-): Cambridge egyetem (elvileg szeretett volna maradni a ház és a gyerekek miatt és persze azért mert a Sanger közel van), Oxford, Manchester (itt van egy mozgásszervi megbetegedéseket kutató központ, ahol ő vitte volna be a genomikai vonalat), Bristol és München. Mindenki nagy meglepetésére úgy néz ki, hogy ez utóbbit választja, mivel oda egy intézetigazgatói állással csábítják. Az intézetet azért hozzák létre, hogy csökkentsék Németország lemaradását a genomikai kutatások terén, és Ele lesz az aki feltöltheti csoportokkal a helyet. Mondta, hogy néhányan a Sangerből vele tartanak és majd, ha hivatalos lesz a dolog nekem is ad majd egy ajánlatot (permanens pozíció, egy órára van az Alpoktól, nincs brexit...).

Azért mekkorát fordult a világ azóta, hogy otthagytam a pipettákat és a UCSF-t.