Mivel az elmúlt pár alkalommal csak képekkel halmoztalak el
benneteket, gondoltam ideje már beszámolni az elmúlt pár hónap eseményeiről.
Olivér menetközben elmúlt egy éves, vigyorral az arcán folyamatosan rosszalkodik,
pedig olyan békés kis jószágnak indult :-). Az autózásra már most teljesen
rákattant, és persze mindig az kell neki, ami Áronnál van... De ha éppen nem
autókról van szó, akkor szerencsére nagy a barátság, puszilgatják vagy tépik
egymást, ez a két állapot. Szeptembertől kezdi az óvodát, játszótéren már
nagyon keresi más gyerekek társaságát, így bízom benne, hogy nem lesz ezzel
gond.
Áron meg
szeptembertől már iskolában kezd, el se hiszem, hogy jött ez el ilyen hamar.
Volt egy pár beszoktató iskolalátogatásuk, ahol az első alkalommal már rögtön be
is ült a legelső sorba és hangosan magyarázott, úgyhogy ettől sem tartok
túlságosan. Szerencsére a falu iskolája nagyon jó, az osztály nagyrészét meg
már úgyis ismeri a kisiskolából. Napokban meg fogjuk venni az egyenruhát is,
érdekes erre készülni. Másik nagy esemény Áron életében, hogy megtanult
biciklizni! Kapott egy piros bicajt, fogta magát, ráült és ment, mi meg csak
lestünk :-)
Na és mi van az
öregekkel? Daninak azt hiszem kitűnöen sikerült a váltás, tökéletesen passzol
hozzá az új munka, és az is hamar kiderült, hogy hosszútávú komoly terveik
vannak vele. Az első pár hónapban olyan magabiztosan járkált fel-alá, rá se
ismertem :-) Aztán persze nem tartott sokáig, rázúdult a temérdek meló, és újra
frusztrált önmaga, nade nem is mi lennénk, ha nem stresszelnénk folyton.
Részemről a csapat és a főnök továbbra is
kitűnő, egyre több mindenbe folyok bele,
változatosak és gyorsak a projektek, nagyon élvezem. Ráadásul egy hónapja elő
is léptettek, így a lelki békém is helyreállt. Semmi panaszom nincs,
nem is értem mi lett velem :-) Na jó, azért ha nagyon próbálkozok, a cégnek
összességében nem megy olyan rózsásan, olyan megszorítások vannak, hogy még az
igazgató is másodosztályon utazik, meg pakolgatják az embereket ide-oda, de azért csak nem csődölünk be remélhetőleg.
Nagyszülők és
nagynénik is bírják a gyűrődést egyelőre, rengeteget segítenek, nagyon, nagyon
szépen köszönjük! Szegények éles váltásban felügyelnek a gyerekekre, főznek,
mosnak, takarítanak, elképesztően szerencsések vagyunk, el se tudom képzelni,
hogy élnénk túl enélkül.
Szóval
összességében minden a legjobban alakul, de senkit se szeretnék megtéveszteni,
azért a hétköznapok így is kihívásokkal telik, akárhogy is nézzük, ez már az igazi
NAGYBETŰS ÉLET. És vég
