Képek mellett most szöveg is

Mivel az elmúlt pár alkalommal csak képekkel halmoztalak el benneteket, gondoltam ideje már beszámolni az elmúlt pár hónap eseményeiről. Olivér menetközben elmúlt egy éves, vigyorral az arcán folyamatosan rosszalkodik, pedig olyan békés kis jószágnak indult :-). Az autózásra már most teljesen rákattant, és persze mindig az kell neki, ami Áronnál van... De ha éppen nem autókról van szó, akkor szerencsére nagy a barátság, puszilgatják vagy tépik egymást, ez a két állapot. Szeptembertől kezdi az óvodát, játszótéren már nagyon keresi más gyerekek társaságát, így bízom benne, hogy nem lesz ezzel gond.

Áron meg szeptembertől már iskolában kezd, el se hiszem, hogy jött ez el ilyen hamar. Volt egy pár beszoktató iskolalátogatásuk, ahol az első alkalommal már rögtön be is ült a legelső sorba és hangosan magyarázott, úgyhogy ettől sem tartok túlságosan. Szerencsére a falu iskolája nagyon jó, az osztály nagyrészét meg már úgyis ismeri a kisiskolából. Napokban meg fogjuk venni az egyenruhát is, érdekes erre készülni. Másik nagy esemény Áron életében, hogy megtanult biciklizni! Kapott egy piros bicajt, fogta magát, ráült és ment, mi meg csak lestünk :-)

Na és mi van az öregekkel? Daninak azt hiszem kitűnöen sikerült a váltás, tökéletesen passzol hozzá az új munka, és az is hamar kiderült, hogy hosszútávú komoly terveik vannak vele. Az első pár hónapban olyan magabiztosan járkált fel-alá, rá se ismertem :-) Aztán persze nem tartott sokáig, rázúdult a temérdek meló, és újra frusztrált önmaga, nade nem is mi lennénk, ha nem stresszelnénk folyton.

Részemről a csapat és a főnök továbbra is kitűnő, egyre több mindenbe folyok bele, változatosak és gyorsak a projektek, nagyon élvezem. Ráadásul egy hónapja elő is léptettek, így a lelki békém is helyreállt. Semmi panaszom nincs, nem is értem mi lett velem :-) Na jó, azért ha nagyon próbálkozok, a cégnek összességében nem megy olyan rózsásan, olyan megszorítások vannak, hogy még az igazgató is másodosztályon utazik, meg pakolgatják az embereket ide-oda, de azért csak nem csődölünk be remélhetőleg.

Nagyszülők és nagynénik is bírják a gyűrődést egyelőre, rengeteget segítenek, nagyon, nagyon szépen köszönjük! Szegények éles váltásban felügyelnek a gyerekekre, főznek, mosnak, takarítanak, elképesztően szerencsések vagyunk, el se tudom képzelni, hogy élnénk túl enélkül.

Szóval összességében minden a legjobban alakul, de senkit se szeretnék megtéveszteni, azért a hétköznapok így is kihívásokkal telik, akárhogy is nézzük, ez már az igazi NAGYBETŰS ÉLET. És végül, de nem utolsósorban azért rátok zúdítom az utóbbi időszak legjobb képeit.