A kaktusz project...

Ez a történet a kora márciusi sea-side-os kirándulásunkkal kezdődött: a szállásunkat körülvevő kertben csak úgy hemzsegtek a szebbnél-szebb kaktuszok, és némelyikük virágokat, sőt előző évkről megmaradt elszáradt, már magokat érlelt terméseket is viseltek. Nem tudtam ellenállni a bennem mélyen (vagy talán nem is olyan mélyen) rejtőző biológusnak: fogjunk belőle magot és ültessünk kaktuszt!

A képen a sárga hordókaktusz látható, amiről végül sikerült magot fognom.
A jobb oldali panelen látszanak a magokkal kitömött, régi elszáradt virágok.

Olivér egyik kis tálkájába rejtve a szigetországba csempésztem 5-6 elszáradt virágzatot, ami nagyjából 4-500 aprócska magot rejtett. Otthon aztán szakirodalom után néztem, hogy ne teljesen fogalmatlanul álljak neki az ültetésnek. Az irodalmazás annyira sikeres volt, hogy internetről további magokat rendeltem újabb fajok szaporítására.

A magokat kiszedtem és pár száz darabot belőlük elvetettem (a magok kb. 1/3-át).
Szóval aki szeretne próbálkozni, annak tudok küldeni!

A dolog nem túlságosan bonyorult: én az úgynevezett "nejlonzacskós" módszert követtem: a kaktuszokra ajánlott virágfüldre rászórtam a magokat, majd az egészet jól átáztattam, és a cuccot betettem egy nejlonzacskóba és így lezárva tároltam meleg, világos, de nem napos helyen.

Na igen, ezekre a "hobby projectekre" többnyire este 10 körül jut idő, szóval a világítás nem a legjobb.
Mindenesetre látni az bordó magocskák sorát.

A módszer lényege, hogy a nejlonzacskó megakadályozza, hogy a kis csírák kiszáradjanak, amíg a bőrszövetük kellően ellenállóvá nem válik. Ez fajtától függően akár 3 hónapig is eltarthat. Hogy ilyen körülmények mikor teljesülnek a kaktuszok természetes élőhelyén, az rejtély. (Persze nem véletlenül termelnek tízezerszám magokat)

Az első csírázó magvak az ültetést követően kb 10 nappal jelentek meg.
Végül talán néhány magot kivévé az összes csírázott.

A hosszan tartó nagy páratartalomra és a melegre tekintettel a profi kertészek alga- és penészölő szerek használatát is javasolták a csíráztatáshoz, de én nem akartam ennyire elvetemült lenni. Jött is az alga és a penész rendesen. Ezek alapjáraton nem veszélyesek a kaktuszokra, de a magból kibújt csírák igen érzékenyek.

3. hét: az első csírázó kaktuszok szépen fejlődnek, de még nagyon sok mag nem indult meg.
A képen kicsit már látszik az algásodó felszín és a penész megjelenése.

Az algaréteget úgy próbáltam kordában tartani, hogy homokot szórtam a termőréteg tetejére, hogy elzárja a fény útját. Persze nem jött be: a homok nem volt kellően nagy szemcseméretű, összetapadt, és pár nap elteltével már az agla is átitatta.

5. hét: a csírázó kaktuszok száma rohamosan nő.
Az algásodás ellen szórtam a felszínre homokot. Kb. 2 napig ilyen jól nézett ki.

Az első csírákon megjelennek az apró, puha tüskék.
A pirosas színt valószínűleg az erős napsugárzás okozta.

A probléma végül akkor ért véget, amikor a csírák kellően nagyok nem lettek ahhoz, hogy kivegyem őket a zacskóból és a talajuk végre kiszáradhatott. Innentől kezdve jóval ritkábban locsoltam, ami nemcsak, hogy nem baj, hanem kifejezetten ajánlott. A folyamatosan nedves talaj a kaktuszok rothadásához vezet.

14. hét: Az algás felszín szépen zöldell. De itt már nagyok a kaktuszok,
az alga nekik már nem jelent veszélyt. viszont a hely kicsit kezd szűkössé válni.

Kaktuszok a lemenő nap fényében. A tüskéik még mindig ilyen kis cuckik, nem bántanak.

Különösebb esemény ezt követően már nem igen történt... a kaktuszok tüskéi egyre erősödtek, színük sárgássá vált. Méretük növekedését a zsúfoltság korlátozta, mára tulajdonképpen a föld nem is látszik.

28. hét: a doboz felületét lassan elborítják az egyre erősebb tüskéket viselő kaktuszok.

Miután a helyzet tarthatatlanná vált, úgy döntöttem, hogy átültetem a kaktuszokat egy nagyobb cserépbe. Persze a teljes, kb 200 db-os állomány fenntartása teljesen esélytelen volt, úgyhogy 25 szerencsés kiválasztott kivételével az összes kaktuszt elpusztítottam. :(

34. Hét: egy átültetésre kiválasztott kaktusz. Milyen szépen fejlett gyökérzete van!
Remélem nem sérült meg az ültetés során.

A szerencsétlenül járt kaktuszok nagyon szomorú látványt nyújtottak. 

Ebben ugyan egy darabig nőhetnek, de fél éven bellül biztosan újra szelektálni kell.
Aki szeretne kis kaktuszt, vagy esetleg kaktusz magot, szóljon!! 

Oh, bakker, és ez még csak a hordókaktuszos sztori volt! Mint említettem a történet elején, további magokat is rendeltem. Ez úgy kezdődött, hogy ahogy egyre mélyebbre ástam a kaktusz szaporítás relytelmeiben, megakadt a szemem egy nagyon kedves kis növénykén, illetve egy egész nemzetségen: a lithops, avagy kavicskaktuszok egy dél afrikában honos pozsgás különlegesség. Egyenesen nekem találták ki: gondozást tulajdonképpen egyátalán nem igényel (sőt!), mérete nem haladja meg a pár cm-t, viszont nagyon szép virágokat hoz, és különleges formájú leveleinek mitázata egészen elképesztő változatosságot mutat. Hosszas tanakodás után végül rendeltem az ebay-ről 80 db magot (50 vegyes, 30 piros mintázatút). És hasonlóan a hordókaktuszhoz, nekiláttam a keltetésnek.

A képen 15 db kavicskaktusz mag látható.
Erika jót nevetett rajtam, mondván, hogy rendeltem magamnak egy csipet koszt az internetről.

Alig három nappal az ültetést követően már látszik, hogy néhány mag csírázásnak indult.
Jól látszik, hogy a fölt totál nedves és az edény falánra is vízcseppek csapódtak le.

5 nappal az ültetés után már egyértelműen látszottak a sorok, amibe a magokat vetettem,
és a zöld szín is megjelent. 

A kis csírák mérete csupán pár mm, de már látszik a kavicskaktuszokra jellemző felépítés.
1 héttel vagyunk az ültetés után! UNBELIEVABLE!!

Az eredmény egészen elképesztő volt. Tulajdonképpen 2 nappal az ültetést követően már látni lehetett, hogy az első magok csírázásnak indultak, és pár hét elteltével a 80 magból több, mint 60 ki is kelt, amiket tulajdonképpen mostanáig sikerült is életben tartanom (ok 1-2 kivétellel).

3. hét: a kis gyökereik nagyon véznák, nem tudják megtartani a növénykét, és össze-vissza dőlöngélnek.
Látható, hogy ez a cserép is erősen algásodott. 

5. hét: Az algásodás ellen a hordókaktuszoknál leírt módszerrel próbáltam küzdeni. Sikertelenül.

Kis dundusok. Látszik, hogy jó egészségnek örvendenek. A pirosas szín viszont arra utal, hogy
 túl sok direkt napfényt kapnak.

14. hét: továbbra is nagyon egészségesnek tűnnek.
Csupán két halott példányt látni: egyet a jobb, egy másikat a bal szélen.

Megkezdödött az első "vedlés": kibújnak az első valódi levelek,
a sziklevelek pedig sorvadásnak indulnak.

A valódi levelek megjelenése fontos mérföldkő: ezzel ellenállóvá váltak a szárazság és az erős napfénnyel szemben, többé már nincs szükség a folyamatos nedvesség és magas páratartalom biztosítására, ami eddig is kockázatot jelentett a penész és a rothadás miatt. A baj csak az, hogy ez a lépés nem egyszerre, hanem hónapokon át elhúzódva zajlik. 

16.hét: az új levelek kifejlődése szinte mindenhol megindult.
Kezd láthatóvá válni a különbség az fajták/egyedek között

Van valami egészen alapvető szépség ezekben az alig 3-5mm-es növénykékben.

Ahogy már említettem, kavicskaktuszok egy nagyon változatos csoport: több száz fajtájuk ismert, mindnek más és más mintázattal a tetején. Sőt, a minta egy fajtán bellül is változatos, minden növénynél egyedi, ahogy pl a cirmos cicák mintája (tulajdonképpen minden levélváltáskor egy kicsit új mintázat jön létre). A valódi levelek kifejlődésével megjelennek ezek a különbségek, ekkor válik láthatóvá a növény "egyénisége". 

18. hét: egy kis válogatás a kavicskaktuszokból.

A levélváltás után lelassultak az események, a kaktuszok lassú növekedése mellett más nem nagyon történt. 

25. hét: sajnos egyes helyeken annyira sűrűn ültettem, hogy az már a növekedést gátolja.
Amúgy továbbra is szépen nőnek.

28. hét

Olivér első találkozása a kavicskaktuszokkal. :(

Miután Olivér lezúzta a kavicskaktuszokat, illetve kitépett belőlük 3-at, úgy döntöttem, átültetem az egész bandát (annak ellenére, hogy az évnek ezen szakaszában ez egyátalán nem ajánlott). A hordókaktuszokkal ellentétben ezek a jószágok nem nőnek nagyra, úgyhogy az összeset átültettem (az igazat megvallva jobban a szívemhez is nőttek, mint a tüskeböki hordókaktuszok.) A cserép, amibe kerültek évkre elegendő helyet tud biztosítani számukra, hacsak nem jön valami rothadásos vész. 

34. hét: egyelőre jól néznek ki, de még kérdéses, hogy átvészelik-e az átültetéssel járó stresszt.

És, hogy merre tovább? Nagyon bízom benne, hogy legalább néhányat látok majd virágozni. Az nagyon penge lenne. Illetve tervezem egy ledes világító rendszer beszerzését, mert az angliai telek nem tudnak elegendő napfényt biztosítani számukra. Közben találtam egy csomó kavicskaktusz fajtát, és más pozsgást is ami nagyon megtetszett és kísérletet tennék a termesztésükkel. Persze, ehhez valami olyan helyre kellene költözni, ahol erre van elegendő hely, és az sem ártana, ha gyerekek nem jelentenének állandó éltveszélyt a növényeimre nézve. És persze tervezem, hogy évente egy-két alkalommal küldök helyzetjelentést a kaktuszok fejlődéséről blogunk növénybarát olvasóinak.

Huh, na, ez megvolt. Régóta nyomasztott ennek a bejegyzésnek a megírása. Most már csak a csipkebogyó boros, és a San Diego-i konferencia van hátra és jöhetnek a komolyabb témák. :D