Csipkebogyó bor

Már ittlétünk első évében megérett bennem a gondolat, hogy a környéken termő hatalmas mennyiségű csipkebogyót nem szabad csak úgy hagyni a madaraknak, inkább hasznosítani kellene valahogy. Persze nem csak amúgy teaként... az túl snassz lett volna. Két éve egy jó nagy adagból likőrt készítettem, legutóbb viszont tesóm inspirációjára bort.

Ilyen tömött bokrok mellett biciklizve nem csoda, hogy az embert megszállja az ihlet.

Felénk nagyon sok ehhez hasonló kis forgalmú út található amit rendszerint vadrózsa,
galagonya, feketeszeder esetleg mogyoró borkor szegélyez.

Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet a tett motivációja, mivel én nem nagyon vagyok oda az alkoholos italokért... talán biokémikus énem nosztalgiája? Vagy az "önellátás" romantikája? Mivel teljesen fogalmatlan vagyok a témában, először az interneten kezdtem kutakodni receptek után. Habár nagyon könnyen lehet receptet találni, sajnos nagyon különbözőek, mind azt állítja, hogy ő, és csak ő a tuti recept a többi béna pancsolás. Nagy nehezen végülis kiötlöttem egy konszenzusos megoldást és belevágtam a projectba.

Két alkalommal összesen kb 2x2kg-ot szedtem. (sajnos pontos értékekkel nem tudok szolgálni, ugyan mindent precízen lejegyzeteltem, a jegyzeteket annak rendje és módja szerint valahol elvesztettem... szóval ennyit a reprodukálhatóságról.) A hecsedlit jó alaposan megmostam, nagyjából megpucoltam, majd minden egyes darabot késsel félbevágtam. Ezt azért tartottam célszerűnek megtenni, hogy a fermentáció folyamata során az ízek nagyobb hatásfokkal szabaduljanak fel. Majd az egészet néhány hétre a fagyasztóba tettem. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a több körben gyűjtött gyümöcsöt egyszerre tudjam felhasználni, másrészt a fagyasztás szövetroncsoló hatása úgyszintén segíti a fermentációt.

Na jó, ennyi csipkebogyóból teának való is lett. Ezeket ki is magoztam. 

Így néztek ki félbevágva és fagyasztva

Most, hogy megvolt az alapanyag, már csak eszközökre volt szükségem. Nyilván teljesen dilettáns módon álltam a dologhoz. Nagy szerencsénkre Cambridge egy elég hipszter város, úgyhogy találtam is egy kifejezetten házi sör-bor készítéséhez szükséges eszközöket forgalmazó üzletet, afféle felturbózott gazdaboltra kell gondolni. Az eladó nyilván azonnal kiszimatolta naivitásomat, és egy szekérderék kacatot sózott rám:

• Fermentáló vödör, érzésem szerint egy számmal nagyobbat, mint amire szükségem lett volna. Azt mondta, hogy kell ekkora, mert a forrás során ki fog habzani. Francokat.
• Borélesztő
• Vitaminok az élesztőnek
• Növényi sejtfalakat bontó enzimek a fermentáció elősegítéséhez (pektoláz)
• Kéntabletta fertőtlenítéshez
• 2 db 5l-es demizsony + dugók
• 2 db kotyogó
• És egy egyik végén csappal zárható, másik végén szűrővel ellátott cső a bor átfejtéséhez. Ebből is próbálta rámtukmálni a drágábbat, de nem sikerült
• Továbbá nem vettem meg a házi borkészítésről szóló kézikönyvet.
• Nagyon tukmálta, de nem vettem se alkohol, se cukor fokolót. Pedig álltig állította, hogy ezek nélkül csak sötétben tapogatózik az egyszeri zugborász.

Na, lehet, hogy nem is voltam akkor nagy balek...

A vegyszerek

Miután kiolvadtak a csipkebogyók, kicsit megdolgoztam őket egy aprítóval, hogy minél jobban szétessenek. A darabolásra, a fagyasztásra és az enzimre mind azért van szükség, hogy az erjedés során a lehető legjobban fel tudjanak szabadulni a bogyó aromái, ezzel javítva a bor minőségét.

Darálás közben. Jó nagy dzsuva van mindenhol

A ledarált cucc a fermentáló vödörben várakozik. Még férne bele jócskán

A bogyó tömegéhez megfelelő mennyiségű vízben a cukrot feloldottam (hogy mennyit mennyibe... örök rejtély marad.) Sőt fel is forraltam, hogy elpusztítsak minél több nem kívánatos mikrobát. Miután egy picit lehűlt, a még forró vizet a bogyókra öntöttem. Majd a szobahőmérséklet elérésekor hozzáadtam az élesztőt, a vitamint és az enzimet.... majd vártam.

A beállított bioreaktor

A kiforrás elég lassan ment: kb. tíz nap után halkult el annyira a kotyogás, hogy le tudjam szűrni, át tudjam fejteni a demizsonyokba, ahol még jópár hétig lehetett hallani, hogy időnként buggyan egyet a kotyogó. Amikor a forrás már teljesen leállt hagytam még üllepedni kb 2 hónapig, majd a két kb. félig tele üvegből összeöntöttem egybe. Ezután kb. 6 hónapot hagytam érni. Sajnos az átfejtésről nem nagyon van kép, mert a tubussal bénázás egy meglehetősen stresszes folyamat, amihezeleve hulla fáradtan álltam neki, szóval a dokumentáció nem volt prioritás. Most viszont, hogy közeledik a költözés muszáj az 5 literes üveg demizsonból átönteni kisebb üvegekbe a szállíthatóság miatt.

És egy mókás részlet az átfejtésről: hogy elkerüljem/csökkentsem az átfejtés során az levegővel való érintkezést és az ebből fakadó oxidációt, Erikával hozattam a laborjukból egy kis szárazjeget, aminek kis darabjait az üres edénybe, és majd az átfejtett borba dobva megfelelő reduktív légkört biztosított.

A végeredmény amúgy egy egész jó bor (már amennyire én ezt meg tudom ítélni), Erika (a másik borszakértő a családban) szerint kellemetlen bor íze van, olyan, mint egy bor. Anyukám kóstolta, szerinte meglepően finom, íze nem borhibás.  Megpörgetve lomhán, már-már olajos viszkozitással mozdul, szép gliceringyűrűt hagyva a pohár falán. Az íze karakteres, gyümölcsös, a csipkebogyó íz felismerhető. A bor egyetlen hibája, hogy nem tisztult le 100%osan. Azt hiszem ezzel együtt kell élnünk, legalábbis, amig meg nem isszuk. Ismerve alkohol fogyasztási szokásainkat, még lesz jópár hónapja kitisztulni. Aki szeretné megkóstolni jöjjön amíg van! :D

Mivel az idei csipkebogyó termés szintén bőségesnek ígérkezik, most kétszerezni fogom a mennyiséget. Nem mintha annyira hiányozna a bor, de az az igazság, hogy kissé vérszemet kaptam. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb méretben a dolgok többnyire jobban műküdnek.

UPDATE: végülis talán mégsem lett olyan zavaros ez a bor. A színe is nagyon szép.

A költözés előtt még egyszer átfejtettem a bort, és ez valahogy sokat segített a tisztulásban.