Új ház, új munkahely...

Mintha nem lennénk eléggé súlytva a költözéssel kapcsolatos herce-hurcával, kitaláltam, hogy állást váltok. Nade ember, mégis miért????

• Kőkemény munkával átképeztem magam bioinformatikussá. A Sangerben, a UCSF-en, és persze az ELTÉn szerzett biológiai tapasztalatomat nem akarom elpocsékolni azáltal, hogy front-end JavaScript-et, REST API-t fejlesztek. Erről már beszéltünk a főnökkel tavaly, szó szerint ő ajánlotta, hogy nézzek körül az EBI-on belül, ha ez engem ennyire zavar. Szeretem a fejlesztést, de én sosem leszek versenyképes azokkal szemben, akik ezt csinálták gyerekkoruk óta. Teljesen felesleges ezen törni magam. Pláne, ha az a tudás, amim van másra nagyon is versenyképessé tesz.
• Egy csomó kurációval kapcsolatos gyakorlattal nem értek egyet, amikkel a jelenlegi főnök nem foglalkozik. Két példa: 1) 11 éve meghatározott kritériumokhoz van kötve, hogy egy genetikai asszociációt beveszünk-e a katalógusba vagy sem. Ez sok esetben teljesen jó adatok kizárását jelenti, ami miatt folyamatosan magyarázkodni kell a felhasználóknak. 10 év alatt sokat fejlődik a tudományterület, és irreális a kezdetben racionálisnak látszó, de már meghaladott kritériumokhoz ragaszkodni 2) Az adatok bevitele során bizonyos módosításokat végzünk, amik esetenként adatvesztést okoznak. Ezek a módosítások teljességgel indokolatlanok, és ugyancsak magyarázkodni kell miattuk. Hasonlóan az előző esethez: 10 éve jó ötletnek tűnt. Ilyenből egy csomó van. Amikor felvettek, az volt az egyik felvázolt csapásirány, hogy ezeket a dolgokat átnézzük a katalógus aktív felhasználójának szemével (én) és ha kell módosítunk. Nem jött össze. 
• Az EBI-an fix 3 éves szerződések vannak kizárólag, amit 2x lehet hosszabbítani, tehát 9 éve van egy embernek maximum itt. Az én első három éves szerződésem fele letelt és nem érzem, hogy CV-m fejlődött volna. Nem csináltam semmi olyat, ami bioinformatikusként jobban eladhatóvá tett volna (már azon a tényen túl, hogy a katalógusnál dolgoztam).
• Mivel kevés a fejlesztő, kizárólag fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat kaptam, míg kihagytak egy újfajta adattípus bevitelének tervezéséből, holott én pontosan olyan típusú analíziseket, sőt módszerfejlesztés végeztem a Sanger-ben, tehát abszolút releváns tapasztalatom lett volna. Elvileg pont ezért vettek fel... 
• De mindezeken túl tudtam volna magam tenni, de van egy kollégám, akivel egyszerűen képtelen vagyok együtt dolgozni. Borzasztó nehéz bármilyen egyszerű kérdésben zöldágra vergődni vele, de OK, van ilyen. De ráadásul totálisan dilettáns: nincs képben az alkalmazott technológiákkal, az infrastruktúrával, az adatokkal. Mindenhez a "végezzük a lehető legkevesebb munkát" elven áll hozzá, és ez mindenre rányomja a bélyegét... a kód amit ír egy gányolás. Másfél év alatt semmit az ég világon nem tudtam tőle tanulni. Egy szalmaszálat nem tesz keresztbe hacsak a főnök nem kéri, és akkor is hoz 23 kifogást, hogy ezt miért nem lehet megcsinálni, vagy miért valaki más csinálja meg. Egy ilyen munkatárssal, ha egy szinten vagy és te lelkiismeretesen és hatékonyan akarod végezni a munkád, akkor oda jutsz, hogy 10x annyi munkát végzel, mint ő. És mivel a munka el van végezve, a főnökök nem igazán kezelik a problémát.  Éppen emiatt lett elege a volt kollégánknak, akivel úgy összeveszett, hogy ráeresztette a HR-t, és szinte elmenekült a csapatból. Amerikai a nő, persze rizsázni, mellébeszélni azt marhára tud.

Na, mindegy, úgy tűnt, hogy ebből  a helyzetből kitörést jelenthet, hogy a jövőre leköszönő jelenlegi project lead (9 éve lejárt) helyére pályázok. Jó méretű csapat: 5 kurátor, 3 fejlesztő. A project hatalmas presztízzsel bír, ennek a tudományterületnek 100%-osan egyeduralkodó adatbázisa vagyunk. Mindenki aki él és mozog minket használ. Erre igencsak fájt a fogam. Ismertem a szituációt: habár a kurátorok közül többen is pályázni akarnak, de véleményem (és mások véleménye szerint) én vagyok a legesélyesebb. Az én előnyömet az adja, hogy egyszerre van rálátásom a tudományos és az informatikai aspektusára a projectnek. A pályázatot június elején kiírták július közepi határidővel. A nagyfőnök írt egy levelet nekem, hogy jól gondoljam meg, mert elég jól passzolnék. Rengeteget agyaltam, már írtam a kísérő levelet a pályázathoz, érzelmileg, mentálisan rengeteg munkát beletettem, elköteleződtem. Már megírtam egy másfél oldalas levelet a volt Sanger-es főnökömnek, hogy ajánlást kérjek tőle. Gondoltam mégegyszer megnézem a kiírást és basszakurvaélet nem volt fenn!!!! 

Aznap már nem tudtam csinálni semmit.... teljesen sokkban voltam. Aztán gyorsan kiderült, hogy visszavonták a pályázatot mert elszámolták magukat és még fél évig nem lehet azt a pénzt lehívni, ami fedezte volna az új és a jelenlegi főnök átfedését. Szóval fél évre le van fújva a dolog. De engem ezzel teljesen elvesztettek... Lendületben voltam: megszületett az elhatározás, hogy pályázok, kísérő levelet írok, önéletrajzot írok, és elmegyek. 

Hatalmas szerencsémre pont akkor nyílt egy állás egy másik EBI-os csoportnál, ahol senior bioinformatikust keresnek egy adatintegrációs projectre: a csoport vagy két tucat különböző forrásból importál adatokat (közöttük a mi katalógusunkból is). A kiírás alapján elképesztően jól passzol a biokémián, molekuláris biológián, genetikán átívelő tapasztalatomhoz. Egy 3 bioinformatikusból álló csoport munkáját kell koordinálni, vezetni. Fő feladat az adatok minősége felett őrködni, új forrásokat felkutatni, tartani a kapcsolatot a többi csoporttal. Van lehetőség módszerfejlesztésre, az integrált adatok gépi tanulásos módszereken alapuló kutatására. Az egyetlen "negatívum", hogy nem jelent fizetési kategóriában előrelépést, holott a kiírás alapján nagyobb felelősségel jár. De bízom benne, hogy ha beválok, akkor azért lesz előrelépés. Az EBI-ban ez nagyon nehezen megy.

A felvételi egy rémálom volt: pont a költözés napján értesítettek, hogy kiválasztottak interjúra és elküldték a technikai teszt feladatait aminek a beküldésére volt pár nap. Természetesen a régi helyen már nem, az új helyen még nem volt internet, és eleve szabadnapokat vettem ki a költözés miatt. Rendkívül relaxáló volt az a pár nap: nappal cuccolás, este fürdetés után nyomás be az irodába dolgozni a beadandón. De megérte, mert piszkosul kivágtam vele a rezet. Nem volt valami nagy szám a maga feladat, de nagyon szépen megcsináltam. Akit érdekel az nézze meg: https://github.com/DSuveges/OTAR_response_parser 

Az interjú szóbeli részére halasztást kellett kérni, mert épp nyaralni voltunk. Úgyhogy péntek 13-án volt a beszélgetés, ami nagyon jó hangulatban telt. Mondták is, hogy mivel a katalógusnál dolgozok, nem is kérdeznek semmi genetikát, és végig kismolekulákról, fehérjeszerkezetekről, dokkolásról beszélgettünk. Nem volt tökéletes minden válaszom, de szerintem ennyire sokoldalú jelöltet biztosan nem egykönnyű leakasztani. Belsős informátorom révén tudtam, hogy van 5 jó jelölt, akik kaptak interjút, de egy másik EBI-os jelölttel ketten vagyunk igazán esélyesek. És végül én lettem a befutó... bakker, EBI-os emberekkel szemben is versenyképes vagyok, ez már valami. Kezdem azt hinni, hogy jó vagyok. :D A mostani főnök is sajnálja, hogy lelépek de mondta, hogy ha nem jön be az új hely, év végén pályázzak a csoportvezetői posztra. 

Majd meglátjuk.... egy jódarabig nem akarok már önéletrajzot írni.