Karanténban

Mivel már lassan két és fél hete beállt az apokaplipszis, gondoltam már nem húzhatom tovább, említést kell erről tenni a blogon.

Különös idők ezek, szépen süt a nap, a faluban eddig se voltak sokan, utcán továbbra is mosolyognak az emberek, aztán este az ember megnézi a híradót és ledöbbenve hallja, hogy leállt a világ, a kórházak tele, Boris Johnson intenzíven, a Central Parkban meg tömeges sírokat ásnak.

Ami minket illet, egyelőre meglepően jól bírjuk az izolációt, többnyire a gyerekeket is sikerül lefoglalni, és valamennyit dolgozni is, nade hosszú távon komoly kihívás lesz, az biztos. Többnyire mindketten otthonról dolgozunk, szerencsére egyikőnk munkahelye se állt le, Dani mindent tud otthonról csinálni, én meg néha bemegyek labormunkát végezni, az kifejezetten felemelő, mintha minden normalizálódna pár órára. Áronnak is posztol a tanárnénije feladatokat az interneten, nem is keveset, azokat meg vissza kell küldeni, igyekszünk ezeket is szorgalmasan csinálgatni.

Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy délelőtt Dani van a gyerekekkel, tanulnak, játszanak, kimennek biciklizni vagy a kertbe, addig én dolgozom, aztán ebéd, és utána váltunk, Dani dolgozik én meg a gyerekekkel vagyok. A vendégszobát berendeztük dolgozószobának, vettünk egy asztalt, Dani hazahozta a székét és a nagy monitort. Persze így is csak fél napot tudunk dolgozni, de szerencsére mindkettőnk munkahelye nagyon megértő, és figyelembe veszik, hogy nincs iskola, óvoda.

Ezek a képek még akkor készültek, mikor még mit sem sejtettünk,
Áron könyvhétre Péter nyúlnak öltözött.

Ezt a két dínót Áron utasítás nélkül megépítette, néha már egészen meglepő
dolgokat csinál, nagyon büszkék voltunk rá.

Ez a képsorozat meg Daniék kampuszának bezárása előtt készült,
gondoltam a gyönyörű nárciszokat le kell fotózni, mielőtt kizárnak minket.

A karantén első napja, óvoda már nincs, iskola még van.
Itt még gyanútlanul vigyorgunk.

A karanténmenü jól sikerült.

Dani nagyon rákapott a főzőcskézésre, egyik reggelire ilyet rittyentett.
Oltári szerencsés vagyok, azt kell mondjam.

A következő képek a home office-t hívatottak bemutatni.

Virágzik a repce, ide járunk a gyerekeket futtatni.

Tegnap olyan jó idő volt, hogy a kertben lángosoztunk. Mondjuk szerintem
ennyire azért nincs meleg, de a gyerekek már angolosodtak.

Az biztos, hogy a karantén nagy nyertese a kertünk. Enélkül esélyünk nem
lett volna ilyen szépen rendbe hozni.

Hát ezek alapján a képek alapján nem panaszkodhatunk, nem sejtetik hogy világméretű járvány lenne. Összességében nem tudom mit gondoljak az egész helyzetről, a közegészség maximálása és a gazdasági kár minimalizálása komplex kérdés, és nem szeretnék itt erről vitát generálni. Mindenesetre abból a szempontból nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy szép tavasz van, nem egy zsúfolt nagyvárosban vagyunk, és mindkettőnk munkahelye biztonságban.