Első napok a laborban

Mivel az előző bejegyzésben a Dani már olyan jól összefoglalta az elmúlt napok eseményeit, én már csak a tőle független dolgokról számolok be, vagyis az első napokról a munkában. A főnökkel még nem találkoztam, mert csak holnap jön vissza külföldről, de a többiek kedvesek és segítőkészek. Már három napja bejárok, de eddig még semmi értelmeset nem sikerült csinálnom, mert a munkábaálláshoz valami rekordmennyiségű papírmunkán kell átjutnom. Már látom, hogy ennek előbb utóbb vége lesz, és akkor szuper életet fogunk itt élni, de oltárira lefárasztja az embert, hogy minden új, és a teljesen hétköznapi élet dolgai is kihívássá minősülnek. Pl. eddig még egyszer nem sikerült ugyanazon az útvonalon betalálni az egyetemre, majdnem mindig más kaját kapok, mint amit gondoltam, hogy rendelek, és semmi, de semmi nem úgy működik mint Európában. De ma már beköltözhettem a végleges helyemre, gigantikus mennyiségű laborfelületet kaptam, szerintem hárman is bőven elférnénk rajta, és ezen kívül még egy számítógépasztalt szintén rengeteg tárhellyel plusz egy új számítógéppel. Szóval elég jól tartanak engem ott bent :-)
Amúgy óriási a labor, kb. harmincan vannak csak postdocok és doktoranduszok, és erre jön még rá a rengeteg diák, ennek ellenére meglehetősen csöndesek és nyugodtak a körülények. Mindenki teljesen önállóan ügyködik, legalábbis olyan értelemben, hogy teljesen random időpontokban járnak be az emberek, ha valakinek dolga akad, fogja magát és lelép, és nem köti a többiek orrára. Laborgyűlésen még nem voltam, az még majd egy érdekes kör lesz, de már azért kezd kicsit frusztrálni, hogy itt mindenki oltári híres egyetemről jött, én vagyok egyedül no-name kelet-európai. Marhára kíváncsi vagyok, hogy ezek az emberek tényleg ennyire okosak, vagy meg ez egy kasztrendszer, amibe ha egyszer bekerülsz, akkor már bent maradsz komolyabb teljesítmény nélkül is. Mindenesetre kalmodulin témában mindig tudok nekik újat mondani, amivel elég jól sikerül fenntartanom a komoly szakértelem látszatát :-)

Végül egy pár kép a campus-ról, nagyon stílusos egy hely fent a dombtetőn, a középső képen lévő zöldes épületben dolgozom, az ötödik emeleten.