Hollywood here we come!

Szóval karácsony másnapján nekivágtunk az útnak délnek, ugyanis apukam kijelentette, hogy ő csak meleg helyre hajlandó menni :-) Első nap a Big Sur Coast-ot jártuk végig, ami egy meglehetősen vadregényes sziklás partszakasz.

Második nap a Hearst Castle volt a programon, amit Amerika kastélyaként hirdetnek, valójában egy gazdag sajtómágnás épitette magának nyaralónak az 1920-as években. Később a család az államnak adományozta, és ma már múzeumként funkcionál. Ennek a milliárdosnak gyerekkori utazásai alatt nagyon megtetszett Európa, onnan meritett ihletet, és az eredmény egy igen impozáns, ám európai szemmel kicsit vicces épületegyüttes lett.

Reneszánsz kastély is meg nem is, mediterrán kúria is meg nem is, olasz katedrális is meg nem is, angol lovagi vár is meg nem is, ráadásul mindez megpakolva rengeteg műkinccsel, és mindennek tetejébe jön a rátelepitett amerikai szórakoztatóipar (értsd szuper kiállitások, ajándékbolt stb, cserébe viszont ötpercenként elmondják, hogy nehogy hozzáérj valamihez, letérj az útról, vagy valami ehhez hasonló veszélyes és illegális dolgot művelj). Ezt most kicsit gunyoros-humorosra vettem, de valójában tényleg igen szép volt.

A nap végén még meglátogattunk egy lepke rezervátumot, ahol rengeteg lepkének kellett volna telelni, hát egy fa tetején valóban volt egy pár, és egy lelkesen magyarázó kissráctól azt is megtudtuk, hogy Európából jöttek és mérgezők. Hmmm....

Harmadnap tengerparti dűnékkel kezdtünk, ahol úgy gondoltuk, most az egyszer megspóroljuk a parkdijat. Merthogy itt az a szokás, hogy egy csomó állami park bejáratánál sehol senki, csak egy doboz, amibe pénzt kell dobni, és egy cetli, amit ki kell tölteni, és kitenni a szélvédőre. Ezt mindenki szorgalmasan csinálja, eddig mi is, de most úgy gondoltuk, hogy minek, úgysincs itt a kutya se rajtunk kivül. Hát naná, hogy mire visszaértünk a kocsihoz már ott volt a ranger és majdnem megbűntetett.

Utána meglátogattunk egy spanyol missziót, ahol valaha spanyol szerzetesek "téritették jó útra az indiánokat", ma meg már lényegében skanzenként funkcionál, ilyen amúgy meglehetősen sok van Kalifonia partjainál.

 A nap fennmaradó részét meg Santa Barbarában töltöttük, ami egy gyönyörű, spanyol stilusban épült, pálmafás és igen jómódú város. Ez azért volt rendkivül fontos programpontja az utunknak, mert apukam már régóta mondja nekem, hogy "Tanuljál lányom, mert Santa Barbarába akarok menni nyaralni!" Hát most megkapta :-)

Negyedik nap érkeztünk meg Los Angeles-be, azon belül is Hollywood-ba. Hát ezt egy kicsit máshogy képzeltem el... Maga Hollywood ugyanis igencsak lepukkant, azok a szerencsétlen népek, akiknek meg az a munkájuk, hogy macskanőnek és pókembernek öltözve szórakoztatják a népet, méginkább. Az hogy Darth Vader-rel együtt pizzáztunk mondjuk marhára vicces volt, de szerencsétlenen azon is látszott, hogy ki van a t**e az egésszel, úgyhogy nem volt pofám lefotózni.

Még ami itt nagyon megy az az, hogy minden utcasarkon elkapják a túristát, hogy menjen buszos útra, ahol megmutatják, hogy hol laknak a sztárok (persze jó drágán). Hát egy ilyenre mi is beneveztünk, és amint beültünk a kissé lepukkant nyitott tetejű kisbuszba, az első dolog amit meglátunk, hogy ki van irva, hogy a nagyon jó útra $20, a kevésbé jó útra meg  $10 az ajánlott fejenkénti borravaló! Na gondoltuk ez marha jó vicc, de kicsit izgultunk, hogy hogy fogunk meglógni a végén.

Amúgy maga az út tetszett, még úgy is poén volt, hogy többnyire csak a keritést és a füvet láttuk, és abban sem voltunk egészen biztosak, hogy nem vernek át, merthát végül is bármelyik villára rá lehet mondani, hogy ez Madonnáé, mellette lakik Britney Spears, az meg a Beckham villa, az ott meg a George Clooney-é... Mindenesetre mikor megérkeztünk, és jöttek az "ünnepi extra borravalóért", akkor az egész busz úgy menekült, mintha tűz ütött volna ki.

A teljes ötödik napot a Universal Studios-ban töltöttük, ami lényegében egy filmiparra épült vidámpark. Itt már rögtön a kezdés igen izgalmasan sikerült, ugyanis anyukámék eleinte nem akartak felülni a Jurassic Park-ra, mert vizesek lesznek, hát mi volt mellette, a Múmia Átka. Én mondtam nekik, hogy ez a legdurvább ride az egész parkban, de valahogy senki nem figyelt oda rám... Na aztán kiderült, hogy ez egy brutális hullámvasút, ami végig a sötétben megy, és még mindenféle múmia baromsággal ijesztegetnek is. Hát ez nagyon beszaratós volt.

Aztán utána csak felültünk a Jurassic Parkra, ami nagyon békésen indult, csordogálsz a folyón a dinoszauruszuk között, de aztán ez is igen hamar átváltott azonnali evakuációra, és leejtettek minket baromi mélyre, miközben a T-rex próbált bekapni felülről. Na ezek után gondoltuk most már tényleg nyugisabb vizekre evezünk, és elmentünk a stúdió tour-ra, ahol kisbuszon elvisznek mindenféle filmezési helyszinre, jártunk New York utcáin, a vadnyugaton, a született feleségeknél, a metróban, ahol még földrengés is volt, és láttuk a cápát meg king kongot.

Utána beültünk a Shrek-4D-re, ami attól 4D, hogy nemcsak 3D mozi, hanem még az ülést is mozgatják, levegőt fújnak és vizet spriccelnek, ha film úgy kivánja. Délután főleg show-kra mentünk, ahol megmutatták hogyan kell filmes trükköket csinálni meg robbantgatni. Ezzel csak az volt a baj, hogy a közönséget mindenhol nagyon aktivan animálni akarták, folyton kurjongatni meg visongatni kellet, amit egy szint után már elég nehezen viseltünk. Gondoltunk rád Norbi, ez egy igazi animátorparadicsom, ennyi animátort szerintem még te sem láttál egy rakáson. Lehetett még fotódzkodni mindenféle beöltözött rajzfilmfigurával meg Marilyn Monroe-val és mikulasruhába öltözött playboynyuszikkal, próbáltam rávenni a Danit, de azt mondta, ő ilyen hülyeséget nem csinál.

A nap vége felé ültünk fel a Simpsons ride-ra, ami egy rajzfilmes hullámvasút szimulátor volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nyolcszemélyes "mozgatható fülkét" beemelnek egy 360 fokos mozivászon közepébe, és mig magát a fülkét csak kicsit mozgatják, a mindent körülvevő film miatt nagyon realisztikus a zuhanás, forgás stb. Hát ez úgy nézett ki, hogy a Dani a legelején elkezdett üvöltözni, hogy "Úristen, ez nagyon durva!", mire én meg azt üvöltöztem, hogy "Csukd be a szemed, akkor elmúlik!", anyukám meg erre úgy döntott, hogy ha ez ilyen borzalmas, akkor már eleve ki sem nyitja a szemét. De aztán a végére rájöttünk, hogy ez marha jó, úgyhogy hamar végigálltuk mégegyszer a 45 perces (!) sort, és most már nyitott szemmel élveztük végig az egészet.

Az utolsó napon még ellátogattunk Santa Monicá-ra és Venice Beach-re, ami két tengerparti városrésze L.A.-nek. Filmekben gyakran lehet látni, hogy sok kisportolt testű napbarnitott egyén görkorizik, gyúr meg szörfözik itt, illetve mindenféle szerzet árul meg csinál mindenféle baromságot. Most mivel tél volt, és kissé borús is (az egyetlen nap az út során, mikor nem szikrázóan sütött a nap), nem volt túl nagy élet, egész kisvárosi hangulata volt a környéknek.

Találtunk még hangulatos kanálisokat is, ahol gazdag embereknek van nyaralója, még ott is sétáltunk egyet, aztán elindultunk hazafelé, ami már kicsit szomorú volt, főleg hogy anyukámék másnap utaztak haza :-(

És persze a képek itt.