Yosemite

Az elmúlt két hónapban egy-egy hétvégét a Yosemite Nemzeti Parkban töltöttünk, eről a két kirándulásról fogok most itt irni. Szóval a Yosemite (itt most azért nem a magyar oldalt linkeltem be, mert már az első pár mondatban annyi hülyeséget irt, hogy csak na) az egyik leghiresebb, legidősebb és legnépszerűbb nemzeti park az USÁ-ban. San Francisco-tól kb. négyórányi vezetésre található a kontinens belseje felé, és sokan akár egy napra is leugranak túrázni egyet (hát igen a távolságokat itt kicsit másképp kezelik az emberek mint otthon, igaz a benzin olcsóbb, a fizetés meg több).

Na kitalál meg a képen?

Az a jó a természetben, hogy kevés az ember...

A park olyannyira népszerű, hogy a kempingekbe a sátorhely foglalás úgy megy, hogy minden hónap 15-én reggeli 7 órakor megnyilik a foglalási lehetőség az öt hónappal későbbi hónapra. 7 óra 5 perckor pedig már elkeltek a helyek. És ez tök komoly, ha valaki nem hiszi kattintson ide. A legnépszerűbb túra a Half Dome elnevezésű gránitsziklára vezet fel, ide csak sorsolással (!) lehet bejutni, és a szerencsések heringek módjára kapaszkodhatnak fel a kábeleken. Igen, valóban ilyen népszerű, mindenki ellátogat ide, a hardcore jégcsákányos túrázó és a természetben még sosem járt, ész nélkül kattintgató ázsiai túrista is.

A júniusi hétvégén a Kati is velünk tartott, ő nagyon rutinos Yosemite túrázó, a Half Dome-ot is többször megmászta. Péntek délután indultunk, majd sátorállitás után nekivágtunk a közeli falunak valami vacsorát keriteni. Hát egy szuper kis helyre bukkantunk, ami nagyon hangulatosan vadnyugati vadászkocsmának volt berendezve, ráadásul aznap este még élő koncertet is adtak. A banda is meglepően jól játszott, és pont olyan zenéket, amiket mindketten szeretünk. Igy a bölényburger befalása után igen elégedetten távoztunk :-)

Vasas viz bugyog a földből, állitólag nagyon egészséges

Itt még mosolygunk

Másnap egy gyönyörű túrára indultunk, ami egy vizesesekkel többször megszakitott folyó partján haladt, az egész út nagyon jó hangulatban telt. Na hát a vasárnap az már nem volt ilyen sikeres, ugyanis még az előző este úgy összevesztünk a Danival, hogy egész nap nem szóltunk egymáshoz, az ösvény is hol volt hol nem volt, igy a tervezett cél közelébe se jutottunk. Nade a legjobb házasságban is megesik néha az ilyen...

Ilyen tavasszal

A júliusi hétvégén már csak ketten mentünk. A szombati napon nekivágtunk egy nagyobb túrának, és felmásztunk a Yosemite vizeséshez a völgyből. Tavasszal az olvadás után ez egy hatalmas vizesés, a nyár közepére már épphogy csak csordogált, de még igy is ez az ötödik legmagasabb vizesés a világon, igy hát baromi sokat kellett mászni, nagyon meleg is volt, ráadásul a vizünk is elfogyott félúton. De egy kis ázsia junior ranger megmentett a vizszűrőjével, és a hegy tetején kellemesen lehetett hűsölni a folyomélyedésekben, úgyhogy simán megérte.

Júliusban már csak csordogált. Viszont a teteje jó messze van, főleg hogy onnan legalulról jöttünk

Vizesés szivárvánnyal

Kellemes kis ösvény

Vasárnap már egy jóval lájtosabb túrára indultunk egy másik vizeséshez, és kora délután már vissza is értünk a visitor center-be, ahol egy nagyon szinvonalas kiállitás volt a nemzeti parkról, és egy szintén remek kisfilmet is vetitettek róla. Sőt még nemzetipark alapitó John Muir bácsival is lefotózkodtam :-) Amúgy ez a nap még a kajálások miatt is emlékezetes volt, ugyanis reggelinél az őzek, ebédnél meg a mókusok támadtak meg (értsd jámbor arccal testközelből kunyeráltak kaját). Mindig ledöbbenünk, hogy az élővilág itt mennyire nem fél az embertől.

Danival

És John Muir bácsival (ugyanolyan sapkájuk van)

További képek itt.